| Urmia | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Polgármester | Hossein Mehdizadeh | ||
| Irányítószám | 5756151818 | ||
| Körzethívószám | 0441 | ||
| Testvérvárosok | Lista Giresun (2008. február 7. – ) | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 736 224 fő (2016) | ||
| Tszf. magasság | 1332 m | ||
| Terület | 42,7 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
| Urmia weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Urmia témájú médiaállományokat. | |||
Urmia (perzsa nyelven: ارومیه, azerbajdzsáni nyelven: اورمیه; kurd nyelven: ورمێ; szír nyelven: ܐ ܘ ܪ ܡ ܝ ܐ a Pahlavi-dinasztia idején [1925-1979] perzsa nyelven: رضائیه, Rezaiyeh) város Északnyugat-Iránban, Nyugat-Azerbajdzsán tartományban. 600 000 fő körüli lakosságával Irán 10. legnépesebb városa.
A város az Urmia-tó nyugati oldalán fekszik, 1330 m tengerszint feletti magasságban, a török határ közelében.
Az Irán északnyugati részén fekvő Urmiát a hagyományok szerint a civilizáció bölcsőjének tartják, melyet az ókorban Gilzan-nak hívtak és az ókor legnagyobb vallási és tudományos központjai közé sorolták.

A 9. században Urartuhoz tartozott.
A 10. században fallal vették körül. Az eredetileg az örmények ellen emelt védőmű a 13. századi szeldzsuk támadásoknak nem tudott ellenállni.
A 15. századtól török-perzsa harcok színhelye volt, azonban végül mégis a cári Oroszország foglalta el.

A második világháború végéig ideiglenesen – biztonsági okokból – szovjet megszállás alatt volt. A szovjet csapatok visszavonulása után Azerbajdzsán népi köztársasággá alakult, melynek 1946-ban az iráni csapatok bevonulása vetett véget.

Urmia ma a környék termékeny mezőgazdasági régiójának kereskedelmi központja, ahol gyümölcsöt (szőlőt és almát), valamint dohányt termelnek.
A város és a mellette fekvő Urmia-tó neve 1979-ig Rezaijeh volt, ekkor kapta vissza mindkettő az Urmia nevet.