| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A VHS-C (Video Home System - Compact) videókazetta 1982-ben jelent meg, szintén a JVC (Victor Company of Japan) cég szárnyai alatt, hasonlóan a sima VHS-hez.
Ezt az 1982 óta létező videókazetta formátumot camcorderek számára fejlesztették ki (kisebb méretű a kazetta a normál VHS kazettánál).
A VHS-C videókazetta - hasonlóan a VHS-hez - 12,7 mm-es szalagot tartalmaz, és azimuth alapú lejátszást alkalmaz. A VHS-C videókazettára a videókat analóg videofelvevő kamerával, azaz camcorderrel lehet felvenni, és "VHS-C to Full VHS" adapterkazetta segítségével visszajátszható a sima VHS rendszerű videómagnóban.
A VHS-C camcorderek méretének csökkentése érdekében nem az eredeti (normál VHS rendszerű videómagnókban használt), 62 mm-es átmérőjű fejdobokat alkalmaznak a gyártók, hanem kisebb, 41,3 mm-es átmérővel rendelkező fejdobot alkalmaznak, amiben a videofejek 270° távolságra helyezkednek el egymástól (ellentétben a VHS kamerákkal, videómagnókkal, ezeknél ugyanis 180°-ra helyezkendek el egymástól a videofejek).
A camcorderekben a videókazettán lévő videófelvétel bármikor visszanézhető, azonban "VHS-C to Full VHS" adapterkazettába téve a VHS-C videókazettákra felvett videófelvételek lejátszhatóak a normál, asztali VHS videómagnókban is, ahol szintén felvehetőek új videófelvételek a kazettára.
Ha azonban egy kazetta írásvédett, a felvételi funkció nem lehetséges az adott videókazettán.