| Valentin Wagner | |
| Született | 1510–1520 között Brassó |
| Elhunyt | 1557. szeptember 2. Brassó |
| Állampolgársága | erdélyi |
| Foglalkozása | lelkész |
| Tisztsége | rektor (1544–, Johannes Honterus Líceum) |
Valentin Wagner, magyaros névalakban Wagner Bálint (Brassó, 1510-1520 között – 1557. szeptember 2.) bölcseleti doktor, evangélikus lelkész.
Tanult Krakkóban (?); ezután rövid ideig Brassóban lelkész volt. 1542. április 13-án beiratkozott a wittenbergi egyetemre, ahol megismerkedett Philipp Melanchthonnal és tantételeivel, és mesteri fokot nyert. Még 1542-ben visszatért Brassóba. 1542. december 1-jén az újonnan megnyitott brassói főiskolához hívták meg igazgatónak. 1546 áprilisban nagyszebeni iskolaigazgató és városi tanácsos lett. Mint brassói lelkész 1549. január 29-én lépett szolgálatba; 1555-től a Honterus-féle könyvnyomda tulajdonosa lett.
Latin nyelvű verses ajánlásai több Honterus-kiadványban megtalálhatóak. Korábban neki tulajdonították a Medicina Animae tam iis qui firmia, quam qui adversa corporis valetudine praediti sunt, in Mortis agone & extremis his periculosissimis temporibus maxime necessaria (Coronae, 1557) című elmélkedéskötetet is, de utóbb kiderült, hogy ennek szerzője Urbanus Rhegius német protestáns teológus.