| Velics Antal | |
 | |
| Született | 1855. március 14. Szécsény |
| Elhunyt | 1915. február 15. (59 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Foglalkozása | orvos, földbirtokos, amatőr orientalista, nyelvész |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1879, orvostudomány) |
 | |
| Velics Antal aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Velics Antal témájú médiaállományokat. | |
Lászlófalvi Velics Antal (Szécsény, 1855. március 14. – Budapest, 1915. február 15.) orvos, földbirtokos, amatőr orientalista, nyelvész.
Velics Antal ügyvéd és Haynald Teréz fia. Apját négyéves korában elveszítette és neveltetéséről anyai nagybátyja, Haynald Lajos kalocsai érsek gondoskodott.
Orvosi tanulmányait a budapesti, bécsi és párizsi egyetemen végezte. 1879-ben Budapesten avatták orvosdoktorrá. Budapesten a Rókus Kórházban praktizált.
Járt Algériába, Egyiptomban, évekig élt Kínában, Japánban és Mexikóban. Kiválóan tudott németül, angolul és franciául, de elsajátította a héber, arab, török és valamilyen fokon a japán és kínai nyelvet is.
Lefordította azokat a kincstári deftereket, amelyek valószínűleg gróf Marsigli révén kerültek a bécsi császári könyvtárba. Ezeket az MTA adta ki. 1899-ben saját költségén jelentette meg tanulmányát a kínai–magyar nyelvrokonságról.
A fiatal Ágner Lajos tőle kezdett japánul és kínaiul tanulni. A Turáni Társaságnak 1910-es megalakulásától kezdve tagja volt.
Egy baleset során eltörte a lábát, amely sohasem gyógyult meg teljesen és mankóval kényszerült járni. Idős korára fél szemére megvakult. 1915. február 15-én öngyilkosságot követett elː a saját tulajdonú, Erzsébet körúti bérházának harmadik emeletéről a belső udvarra vetette magát.