Vevetl
| Vevetl | |
 | |
| Vevetl-ábrázolás a Codex Borbonicusból | |
| Más nyelveken | |
| Spanyol: huéhuetl | |
| Besorolás | |
| Membranofon | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 211.2 |
| Rokon hangszerek | Teponaztli |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vevetl témájú médiaállományokat. | |
A vevetl (spanyol írásmóddal: huéhuetl vagy huehuetl, kiejtése kb. „ueuetl”) egy Mexikó területén máig használt azték eredetű dob.
Leírás
A vevetl fából készült, hengeres, álló dob, melynek tetejére valamilyen állat bőrét (régen főleg szarvas, valamilyen disznóféle (talán örvös pekari), jaguár) feszítették ki. A fás részt faragással díszítették. A dobot a régi ábrázolások tanúsága szerint csak tenyérrel vagy ujjal ütötték, ma már elterjedtek hozzá a különféle ütők is.
A vevetleket szertartások alkalmával, csatákban és táncok, dalok kísérőjeként is alkalmazták, leggyakrabban a fekvő dobbal, az úgynevezett teponaztlival együtt szólaltatták meg őket. A nagyobb méretű, földön álló vevetlek, az úgynevezett panvevetlek vagy tlalpanhuehuetlek inkább háborús és jeladó célokat szolgáltak.
Fennmaradt régi vevetlek
Ma összesen két ősi fennmaradt vevetlet ismerünk. Az egyik, az úgynevezett tlalpanhuéhuetl de Malinalco, a México állambeli Toluca de Lerdóban található Museo Regional kiállításán látható, faragványai José García Payón régész szerint a Lysiloma acapulcensis mimózaformákhoz tartozó fafaj, más forrás szerint a Taxodium mucronatum (Moctezuma-ciprus) fájából készültek és a Nahui ollin jelképet (ez azt a korszakot jelképezi, amiben ma élünk), Xochipilli-Macuilxóchitl istent, háromféle Atl-tlachinolli jelképet (a tűzzel és vízzel szimbolizált háború jelképe), valamint táncoló sas- és jaguárharcosokat ábrázolnak. A másik dob, a huéhuetl de Tenango, a mexikóvárosi Mexikói Nemzeti Embertani Múzeumban van, ebbe egy kiterjesztett szárnyú sast és egy keselyűt faragtak, melyek csőréből szintén az Atl-tlachinolli bújik elő. A dobot tartó három támasztékot pedig virágok és lángok díszítik.
Mai vevetlek
A vevetl egyike azon kevés azték hangszernek, melyek túlélték a spanyol hódítást. Ma számos hagyományőrző használja és néhány készítője is ismert, az egyik közülük don Máximo Ibarra, aki részben az ősi módszerekkel, részben saját ötletei alapján készít ilyen dobot. A kivágott fenyőt 20 napig szárítja, majd hordó alakúvá vájja, és elkészíti a művészi faragványokat. A minta bonyolultságától függően akár fél évbe is beletelhet, amíg elkészül a mű. A tetejére az ősi szokástól eltérően szarvasmarha bőrét feszíti.
Jegyzetek
- ↑ Elizabeth Baquedano (1997). Aztékok (Fordította: Veressné Deák Éva). Park kiadó. ISBN 963 530 291 6.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameter:|month=(súgó) - 1 2 "Instrumentos musicales del México antiguo: el huéhuetl y el teponaztli" (spanyol nyelven). Hozzáférés: 2013. március 16.
- 1 2 3 4 "La música mexica: el teponaztli y el huehuetl" (spanyol nyelven). Hozzáférés: 2013. március 16.
- 1 2 "El tlalpanhuéhuetl de Malinalco" (spanyol nyelven). 2013. január 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. március 16.
- ↑ "Aspectos generales de la música prehispánica percibidos a través de sus imágenes" (PDF) (spanyol nyelven). Hozzáférés: 2013. március 16.