| Vic Dickenson | |
| Született | Victor Dickenson 1906. augusztus 6. Xenia |
| Elhunyt | 1984. november 16. (78 évesen) New York |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása |
|
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | |
| Aktív évek | 1920-1980 |
| Hangszer | harsona |
Vic Dickenson (Xenia, 1906. augusztus 6. – New York, 1984. november 16.) amerikai harsonás. Karrierje az 1920-as években indult; majd Count Basie-vel (1940-1941), Sidney Bechettel (1941) és Earl Hines-szal folytatódott.
Dickenson kőműves lett volna, mint az apja, de miután megsérült egy létráról leesve, az apja, elvetette ezt. 1922-től orgonálni tanult, majd egyes helyi zenekaroknál harsonázni kezdett. 1930 decemberében debütált Luis Russell zenekarának énekeseként. Az 1930-as évek elején csatlakozott Blanche Calloway zenekarához. 1947 és az 1950-es évek közepe között saját együtteseket vezetett.
1957-ben szerepelt a „The Sound of Jazz” című televíziós műsorban Count Basie-vel, Coleman Hawkinsszal, Roy Eldridge-el, Gerry Mulligannel és Billie Holiday-jel.
Felvételei készültek még Jimmy Rushing, Coleman Hawkins, Pee Wee Russell, Benny Carter, Lester Young, és Count Basie mellett is. 1953-ban felvette a The Vic Dickenson Showcase-t a Vanguard számára; Ed Hall klarinétozott, Ruby Braff trombitált).
Dickenson munkamániás volt. Tagja volt a „The World's Greatest Jazz Band”-nek, és a New York-i The Roosevelt Grill házizenekarnak. Ugyanazon a helyen egy kisebb zenekarban is fellépett, itt Bobby Hackett trombitás mellett szerepelt. Dickenson 1984-ben New Yorkban halt meg 78 éves korában, rák következtében.