| Bobby Hackett | |
 | |
| New York, 1946 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1915. január 13. Providence |
| Származás | amerikai |
| Elhunyt | 1976. június 7. (61 évesen) Chatham |
| Sírhely | Seaside Cemetery |
| Pályafutás | |
| Műfajok | dzsessz |
| Hangszer | trombita |
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Columbia Records |
| Bobby Hackett weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bobby Hackett témájú médiaállományokat. | |
Robert Leo „Bobby” Hackett (Providence, 1915. január 13. vagy 1915. január 31. – Chatham, 1976. június 7.) amerikai dzsesszzenész.
Anyja kilenc gyermekének egyikeként született. Már gitáron és hegedűn játszott, amikor tizenkét éves korában kapott egy kornettet. Fellépett vele Rhode Island báltermeiben és egy kínai étteremben. 1932-ben volt első zenekari bemutatkozása. 1933-tól éveken át dolgozott Pee Wee Russellel, majd Eddie Condonnal. Az 1940-es évek elején – saját big bandjének kudarca és ajakproblémák miatt – anyagi nehézségekbe került. Glenn Miller segítette, gitárosként bevette a zenekarába. Miután legyőzte egészségi problémáit, az 1940-es években főleg kornetten játszott, többek között Louis Armstronggal is.
Az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején trombitán, kornetten és gitáron játszott Glenn Miller és Benny Goodman együttesében.
Az 1950-es években rögzítette Jackie Gleason néhány fülbemászó albumát. Az 1970-es években George Weinnel és Dizzy Gillespievel turnézott Japánban és Európában. Saját szextettjében is játszott a Zoot Simsszel, és megalapította saját kiadóját.
A dzsessz történetének egyik legjelentősebb improvizátorának tartják. Pályafutása hat évtizede alatt minden stílusban otthonossá vált. A hagyományos New Orleansi dzsessztől a big bandek swingjén keresztül, az 1950-es évek slágerzenéjéig.
Sok zenei óriással lépett fel: Glenn Millerrel, Benny Goodmannel, Frank Sinatrával, Tony Bennettel. Hangszerhasználatának kifinomult hangszíne volt, improvizációi dallamosak, stílusa gyorsan felismerhető volt. Louis Armstrong egyedül őt tartotta magához mérhetőnek. Vezetőként, csapatemberként, vagy szólistaként megjelent művei egyaránt a népszerű zene történetének legfontosabb felvételei közé tartoznak.
Rendszeres vendége volt a „Colorado Jazz Parties”nek és a Cape Codi szállodáknak, ahol 1976-ban szívrohamban halt meg.
