| Virgin Media | |
| Hivatalos név | Virgin Media Limited |
| Rövid név | Virgin Media |
| Típus | Leányvállalat |
| Alapítva | 2007. február 8. |
| Székhely | Reading, Berkshire, Egyesült Királyság |
| Kiszolgált területek | Egyesült Királyság |
| Vezetők |
|
| Alapító | Richard Branson |
| Iparág | Távközlés, tömegmédia |
| Tulajdonos | Liberty Global |
| Forma | leányvállalat |
| Termékek |
|
| Árbevétel | £10,685 milliárd (2024) |
| Alkalmazottak száma | 15 932 (2024) |
| Anyavállalata |
|
| Leányvállalatai | Virgin Media Ireland |
| A Virgin Media weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Virgin Media témájú médiaállományokat. | |
A Virgin Media Limited egy brit távközlési vállalat, amely telefon, televízió és Internet szolgáltatásokat nyújt az Egyesült Királyságban. Székhelye a Green Parkban, Reading, Berkshire területén található. A vállalat tulajdonosa a Virgin Media O2, amely egy 50:50 arányú közös vállalat a Liberty Global és a Telefónica között. A 2007‑es alapítása óta a cég a Virgin márkanevet használja, amelyre licencet kapott Richard Branson‑tól.
A Virgin Media saját hibrid koaxiális‑optikai és FTTP hálózatot üzemeltet és birtokol. Bár a hálózat nagy része városi területeken található, a Nexfibre – amely egy 50:50 arányú közös vállalat a Virgin Media O2 és az Infravia Capital Partners között – folyamatosan bővíti azt új térségek felé. 2024 végére a vállalatnak mintegy 5,8 millió ügyfele volt. A Smallworld Cable 2014‑es felvásárlása óta a Virgin Media az Egyesült Királyság fő kábeltelevíziós szolgáltatója, és 2024‑ben több mint 18,4 millió háztartás számára volt elérhető a hálózata. A Virgin Media az Egyesült Királyság „nagy négyes” internetszolgáltatóinak egyike, a BT (EE), a Sky és a TalkTalk mellett. A múltban a Virgin Media virtuális mobilszolgáltatót is működtetett (Virgin Mobile), valamint televíziós csatornákat üzemeltetett és műsorokat gyártott (Virgin Media Television).
A Telewest 1984‑ben kezdte meg működését Croydonban „Croydon Cable” néven, majd 1988‑ban a denveri United Cable vásárolta fel. A vállalat az 1990‑es években terjeszkedett, és 1992‑ben vette fel a Telewest nevet, miután akkori anyavállalata, a TCI egyesült a US West céggel. 1999‑ben a Telewest belépett a kábeltelevíziós piacra, amikor megvásárolta a Cable London fennmaradó 50%-os részesedését az NTL‑től. A Cable London az Egyesült Királyság egyik első kábeltelevíziós szolgáltatója volt, és az akvizíció 400 000 észak‑londoni háztartást adott a hálózathoz. 2000 áprilisában a Telewest egyesült a Flextech vállalattal, majd novemberben tovább bővítette kábelhálózatát az Eurobell felvásárlásával, amellyel az elérhető háztartások száma 4,9 millió fölé emelkedett.
Az NTL‑t Barclay Knapp és George Blumenthal alapította 1993‑ban „International CableTel” néven, a brit kábelpiac liberalizációját kihasználva. Kezdetben a CableTel helyi kábelkoncessziókat vásárolt fel, amelyek Guildford, Észak-Írország, valamint Közép‑Skócia és Dél‑Wales egyes részeit fedték le. 1996‑ban a CableTel felvásárolta a National Transcommunications Limitedet (NTL), amely a privatizált brit Independent Broadcasting Authority műsorszóró hálózata volt. 1998‑ban a CableTel felvette az „NTL” nevet.
Az NTL 2004‑ben felvásárolta a Virgin.net internetszolgáltatót, amelyet eredetileg közös vállalkozásként működtetett a Virgin Group céggel 1996 novemberi indulása óta. A Virgin.net ADSL szélessávú internetet értékesített a BT vezetékes hálózatán keresztül azoknak, akik az NTL kábelhálózatán kívül éltek, és emellett előfizetéses és előfizetés nélküli dial-up internet-hozzáférést is kínált. A Virgin.net felvásárlása előtt az NTL egy hasonló csomagot kínált „NTL Freedom” néven.
A Telewest és az NTL 2003 végén kezdtek tárgyalni egy esetleges egyesülésről. Mivel földrajzilag elkülönülő területeken működtek, a két vállalat korábban is együttműködött, például azzal, hogy a saját lefedettségi területükön kívül élő érdeklődőket egymáshoz irányították.
2005. október 3‑án az NTL bejelentette, hogy 16 milliárd amerikai dollárért felvásárolja a Telewestet, így létrehozva az Egyesült Királyság egyik legnagyobb médiavállalatát. Az eredeti megállapodás szerint az NTL‑nek tárgyalnia kellett volna a BBC Worldwide‑dal a UKTV közös vállalat miatt, mivel a szerződés tulajdonosváltási záradékot tartalmazott. Ennek elkerülése érdekében végül a Telewest vásárolta fel az NTL‑t.
2005 decemberében az NTL:Telewest és a virtuális mobilszolgáltató Virgin Mobile UK bejelentette, hogy tárgyalásokat folytatnak egy egyesülésről.
A Virgin Mobile független igazgatói elutasították az eredeti, 817 millió fontos ajánlatot, mondván, hogy az „alulértékeli a vállalatot”. Sir Richard Branson azonban bizakodó volt, hogy egy átdolgozott ajánlat sikeres lehet. 2006 januárjában az NTL 961 millió fontra emelte ajánlatát, majd 2006. április 4‑én bejelentette a 962,4 millió fontos ajánlott felvásárlást. A beszámolók szerint Branson részvények és készpénz kombinációját fogadta el, így 10,7%-os tulajdonrészt szerzett az egyesített vállalatban.
Az NTL és a Telewest 2006. március 3‑án hivatalosan is befejezte az egyesülést, amelynek eredményeként az új vállalat az Egyesült Királyság legnagyobb kábelszolgáltatójává vált, több mint 90%-os piaci részesedéssel. Az egyesített vállalat neve NTL Incorporated lett, ahol az egykori NTL‑részvényesek 75%-ot, a Telewest részvényesei pedig 25%-ot birtokoltak. Az új igazgatótanács 11 tagjából 9 az NTL‑től, 2 pedig a Telewesttől érkezett.
Az NTL:Telewest 2006. július 4‑én fejezte be a Virgin Mobile felvásárlását, létrehozva az Egyesült Királyság első „quadruple play” médiavállalatát, amely televíziót, internetet, mobiltelefont és vezetékes telefont kínált egyben. Az üzlet része volt egy 30 éves exkluzív márkahasználati megállapodás, amely lehetővé tette, hogy az NTL a Telewesttel való egyesülés után felvegye a „Virgin” nevet.
2006. november 8‑án az NTL:Telewest bejelentette, hogy neve „Virgin Media Inc.” lesz.
2006. november 9‑én az NTL bejelentette, hogy megkereste a kereskedelmi televíziós műsorszolgáltató ITV plc‑t egy lehetséges egyesülésről, miután az ITV hasonló bejelentést tett.
A BSkyB gyakorlatilag megakadályozta az egyesülést 2006. november 17‑én, amikor vitatott módon 17,9%-os részesedést vásárolt az ITV plc‑ben.
Ez a lépés felháborodást váltott ki az NTL részvényese, Richard Branson részéről, és vizsgálatot indított a média‑ és távközlési felügyelet, az Ofcom.
2006. december 6‑án az NTL bejelentette, hogy panaszt tett a Kereskedelmi Hivatalnál a BSkyB lépése miatt, és visszavonja az ITV plc felvásárlására irányuló ajánlatát, mivel nem látta esélyét egy kedvező feltételekkel megköthető megállapodásnak.

2006 novemberében a vállalat megállapodást írt alá Sir Richard Branson‑nal, amelynek értelmében a kombinált cég licencelhette a Virgin márkanevet. Az NTL Group szolgáltatásai – amelyeket korábban az NTL, Telewest és Virgin.net márkanevek alatt értékesítettek – 2007. február 8‑án egyesültek a Virgin Mobile szolgáltatásaival, és Virgin Media néven kerültek piacra. A Virgin.net integrálódott az új márkába Virgin Media Beyond Cable néven (később Virgin Media National).
2007 februárjában a Virgin Central – egy on‑demand szolgáltatás – megszerezte a jogokat arra, hogy elkezdje sugározni a Lost epizódjait (amelyeket korábban a Sky 1 már vetített), valamint más sorozatokat, például az Alias‑t és a The OC‑t. Ez a szolgáltatás a korábbi Teleport TV on‑demand platform kibővítése volt; később TV Choice néven működött tovább, és frissen sugárzott műsorokat, valamint egyéb sorozatokat és epizódokat kínált.
A Virgin Media és a nem prémium Sky csatornák közötti megállapodás 2007. március 1‑jén járt le. Ahogy a határidő közeledett, a Sky reklámkampányt indított, amelyben népszerű műsorokat mutatott be, amelyeket a Virgin Media előfizetői elveszítenének, és arra buzdította az érintett nézőket, hogy lépjenek kapcsolatba a Virgin Mediával, hogy térjen vissza a tárgyalóasztalhoz – vagy váltsanak Sky‑ra. A Virgin Media sajtókampánnyal válaszolt, amelyben egy Richard Branson és Steve Burch vezérigazgató által aláírt levél is szerepelt, a következő címmel: „A Sky nem akarja, hogy lásd a teljes képet (furcsa egy tévétársaságtól)”.
A két vállalat nem tudott megállapodásra jutni, így a Virgin Media eltávolította a következő Sky csatornákat a kínálatából:
Ezek a csatornák többé nem voltak elérhetők a Virgin Media előfizetői számára.
A Sky szerint az új megállapodás napi 3 pennybe került volna előfizetőnként (évi kb. 35 millió font), míg a Virgin Media azt állította, hogy a szerződésben szereplő minimális fizetési garancia miatt az összeg ennek több mint a duplája lett volna. A Sky a díjemelést részben azzal indokolta, hogy az új megállapodás tartalmazta volna a Sky3, a Sky Arts, valamint nem részletezett HD és VoD tartalmakat is.
A Sky News eltávolított csatornahelyének neve kezdetben „Sky Snooze try BBC” lett, ám 2007. március 2‑án Richard Branson kérésére ezt eltávolították.
2007. március 2‑án a Consumer Futures|National Consumer Council azzal vádolta a Sky‑t és a Virgint, hogy „úgy viselkednek, mint a gyerekek”, és közölte, hogy fontolóra veszi egy „szuperpanasz” benyújtását, amely „összehozná a feleket”, még ugyanazon hónap végéig. 2007. március 5‑én a Virgin Media azzal fenyegetőzött, hogy jogi lépéseket tesz a BSkyB ellen, ha az ügy 30 napon belül nem rendeződik. 2007. április 12‑én a Virgin Media keresetet nyújtott be a High Court‑on a BSkyB ellen, a brit Competition Act 1998 és a Római szerződés 82. cikke alapján. A BSkyB azt állította, hogy a Virgin Media „alig tett erőfeszítést” az egyeztetésre. 2008. május 9‑én arról számoltak be, hogy a Virgin Media és a Sky tárgyalásokat folytatott a vita rendezéséről.
2008. november 4‑én bejelentették, hogy megállapodás született a Sky alapcsatornáinak visszatéréséről a Virgin Mediára, beleértve a Sky1, Sky2, Sky3, Sky News, Sky Sports News, Sky Arts 1, Sky Arts 2, Sky Real Lives és Sky Real Lives 2 csatornákat. A csatornák 2008. november 13‑tól 2011. június 12‑ig voltak ismét elérhetők a Virgin Media kínálatában.
Cserébe a Sky vállalta, hogy továbbra is terjeszti a Virgin Media Television csatornáit:
A megállapodások évi 30 millió fontos fix terjesztési díjat tartalmaztak, és mindkét fél további – felső határral rendelkező – bónuszfizetést kaphatott, ha csatornáik teljesítették a nézettségi célokat. A megállapodás részeként a Sky és a Virgin Media minden egymás ellen indított jogi eljárást megszüntetett, amelyek az alapcsatornák terjesztéséhez kapcsolódtak. 2009 augusztusában az Advertising Standards Authority helyt adott a Virgin Media állításainak a szélessávú hirdetésekkel kapcsolatban, miután a Sky panaszt tett ellenük.
2013‑ig a vállalat a NASDAQ amerikai tőzsdén és a NASDAQ Stock Market mellett a Londoni Értéktőzsde‑en is jegyezve volt. 2013. február 5‑én a Liberty Global bejelentette, hogy megállapodott a Virgin Media felvásárlásáról, mintegy 23,3 milliárd amerikai dollár (15 milliárd font) értékben, részvény‑ és készpénztranzakció formájában. 2013. április 15‑én az EU jóváhagyta a felvásárlást, ezzel elhárult az utolsó akadály is az ügylet elől. 2013. június 4‑én a részvényesek jóváhagyták a felvásárlást, és az ügylet 2013. június 7‑én lezárult.
2014. február 3‑án a Virgin Media felvásárolta a Smallworld Fibre vállalatot, egy Észak‑Nyugat‑Angliában és Nyugat‑Skóciában működő kábelszolgáltatót, ismeretlen összegért. A Smallworld hálózatát 2014 folyamán integrálták a Virgin Media infrastruktúrájába. 2014 novemberében a Virgin Media megállapodást kötött az ADSL‑üzletágának eladásáról a TalkTalk Group számára, hogy a vállalat a kábelalapú szélessávú szolgáltatásokra koncentrálhasson. A Virgin 2015 februárjában kezdte meg az ügyfelek átvitelét a TalkTalk hálózatára. 2018. július 20‑án bejelentették, hogy a Virgin Media 2018. július 22‑től megszünteti az összes UKTV csatorna sugárzását, díjviták és a Virgin on‑demand jogai körüli problémák miatt.
A felek nem tudtak megállapodni, így a tíz UKTV csatorna – valamint +1 és HD változataik – éjfél után nem sokkal, 2018. július 22‑én eltűntek a Virgin Media kínálatából. A Virgin Media más csatornákkal helyettesítette a UKTV kínálatát. Ez jelentős felháborodást váltott ki az előfizetők körében, sokan a szolgáltató elhagyását fontolgatták. A vita végül három hét után, 2018. augusztus 11‑én zárult le, amikor a Virgin Media és a UKTV megállapodásra jutott. A Virgin Media ezt követően fokozatosan visszaállította mind a 10 UKTV csatornát, azok +1 és HD változataival együtt, valamint a UKTV Play alkalmazást, amely az új megállapodás után ötször több on‑demand tartalmat kínált. A csatornák és az alkalmazás 2018. augusztus 15‑ére teljesen visszakerültek a Virgin Media platformjaira.
2020. május 7‑én a Liberty Global megállapodásra jutott a Telefónica vállalattal, hogy egyesítik brit érdekeltségeiket – a Virgin Media és az O2 cégeket – egy 31 milliárd fontos ügylet keretében. Az egyesülés a Competition and Markets Authority jóváhagyásától függött. A CMA 2021. május 19‑én jóváhagyta a fúziót, és az egyesülés 2021. június 1‑jén lezárult. Az új vállalat az Egyesült Királyság egyik legnagyobb szórakoztató‑ és távközlési szolgáltatójává vált, közvetlen versenytársként a BT Group mellett. A létrejött cég neve VMED O2 UK Limited, amely Virgin Media O2 márkanéven működik.
A szélessávú üzletág az NTL kábel‑szélessávú szolgáltatásait (broadband Internet access kábeltelevíziós hálózaton keresztül), a Blueyonder (a Telewest kábel‑szélessávú szolgáltatása) és a Virgin.net (ADSL, nem kábeles telefonvonalon működő szélessáv) szolgáltatásait egyesítette. A kábeles területeken a Virgin Broadband szolgáltatást „fibre optic broadband” néven értékesítették. Ez egy hibrid optikai‑koaxiális hálózatot foglalt magában, amelyben optikai gerinchálózat köti össze a körzet kábeltelevíziós központját az utcai szekrényekkel.
2009 júliusában és 2010-ben a Virgin Media Broadband első helyen végzett az Ofcom brit szélessáv‑sebességtesztjén. Az Ofcom a legtöbb brit internetszolgáltató – köztük BSkyB, BT, Tiscali, AOL, TalkTalk, Plusnet, O2 és Orange – valós átlagsebességeit vizsgálta Mivel az Egyesült Királyságban a legtöbb szélessávú kapcsolat ADSL‑alapú, és a telefonvonal minősége a központtól való távolságtól függ, a szolgáltatók jellemzően „akár 8 Mbit/s” sebességet hirdettek – a tényleges sebességek azonban nagy eltérést mutattak. A kábeles szélessávnál nincs ilyen ingadozás, mivel a hálózatot teljes egészében a szolgáltató birtokolja és üzemelteti; a lassulás csak forgalomszabályozás vagy helyi kapacitáskorlát miatt fordulhat elő. Ezért a tesztek azt mutatták, hogy a Virgin Media sebessége közelebb állt a hirdetett „akár” értékekhez, mint más szolgáltatóknál. Míg a vezetékes szolgáltatók „akár 24 Mbit/s” sebességet kínáltak, a Virgin 2008. december 15‑én indított 50 Mbit/s szolgáltatását „a brit piac leggyorsabb szélessávaként” hirdette.
2009. október 8‑án a Virgin Media kísérleti projektet indított, amelyben VDSL2 vonalon keresztül, egy utcai szekrényig biztosított akár 50 Mbit/s letöltési sebességű TV‑ és internetszolgáltatást. A szekrényeket a Virgin Media gerinchálózatához új optikai kábelek kötötték, amelyeket a Vtesse Networks fektetett le a BT helyi központján keresztül, 5 km távolságban. A kísérlet során a Virgin Media teljes TV‑szolgáltatási kínálata – HD és on‑demand tartalommal együtt – elérhető volt az új infrastruktúrán. 2010. március 11‑én a Virgin Media bejelentette egy hat hónapos kísérlet indítását, amelyben telefonpóznákon keresztül biztosított 50 Mbit/s szélessávot és TV‑szolgáltatást a berkshire‑i Woolhampton faluban. A Virgin Media több mint egymillió brit otthont azonosított, amelyek profitálhatnának a telefonpóznás telepítésből, állami támogatás nélkül. 2010 júliusában a kísérletet kiterjesztették a walesi Crumlin település meglévő infrastruktúrájára is.
2010. október 7‑én az Ofcom elrendelte, hogy a BT nyissa meg optikai hálózatát a versengő internetszolgáltatók előtt, ezzel elősegítve a nagy sebességű internet brit kiépítését. Az Ofcom továbbá arra kötelezte a BT‑t, hogy tegye elérhetővé teljes hálózati infrastruktúráját – beleértve a telefonpóznákat és a föld alatti csatornákat is – azokban a térségekben, amelyeket a BT nem tervez lefedni. A Virgin Media megerősítette, hogy tervezi szélessávú hálózatának bővítését a BT infrastruktúrájának felhasználásával.
2010. október 27‑én a Virgin Media bejelentette 100 Mbit/s letöltési sebességű szélessávú szolgáltatását, 10 Mbit/s feltöltési sebességgel, amely 2010. december 8‑án került kereskedelmi forgalomba. A szolgáltatás elsőként London, Délkelet‑Anglia és Yorkshire egyes részein vált elérhetővé. A gyorsabb feltöltési sebességek miatt a vállalat a felhőalapú szolgáltatások iránti kereslet növekedésére számított. A teljes kiépítés 2012 közepére volt várható.
2012. január 11‑én a Virgin Media bejelentette, hogy megduplázza több szélessávú csomag sebességét:
100 Mbit/s → 120 Mbit/s A kiépítés 2012 februárjában indult, és 2013 közepére fejeződött be, 110 millió fontos költséggel. A Virgin később megerősítette, hogy az 50 Mbit/s előfizetőket is 120 Mbit/s‑ra frissíti felár nélkül, így a 100 Mbit/s csomag díja gyakorlatilag csökkent. 2013. november 11‑én a Virgin Media bejelentette 152 Mbit/s letöltési sebességű szolgáltatását, 12 Mbit/s feltöltéssel, amely 2014. február 28‑tól vált elérhetővé. A meglévő előfizetők frissítése:
2015 februárjában a Virgin Media bejelentette legnagyobb hálózatfejlesztési beruházását több mint egy évtizede: 3 milliárd fontot fektetett be optikai hálózatának bővítésébe, amelynek lefedettsége 13 millióról 17 millió otthonra nőtt.
2015. szeptember 29‑én a Virgin Media „Vivid” néven újramárkázta szélessávú csomagjait. A frissítések:
A frissítés 2015 végére az ügyfelek 90%-ához eljutott.
2017. március 22‑én a Virgin Media az ultragyors sebességeket tette alapértelmezetté: belépő szint: 100 Mbit/s, csúcssebesség: 300 Mbit/s. 2019. április 29‑én új csomag jelent meg 500 Mbit/s letöltési sebességgel. 2019. szeptember 30‑án a Virgin Media bejelentette a Gig1 szolgáltatást, amely 1 140 Mbit/s letöltési és 52 Mbit/s feltöltési sebességet kínált. Elsőként Southampton, majd több nagyváros – Manchester, Leeds, Edinburgh, Glasgow – követte. A cél az volt, hogy 2021 végére a teljes hálózaton elérhető legyen.
2020. június 29‑én a Virgin Media bejelentette, hogy az „Ultimate Oomph” csomag előfizetői ingyenes frissítést kapnak: M500 → M600, azaz
A frissítés 2021. március 31‑ére minden ügyfélnél befejeződött. Az M600 kizárólag az Ultimate Oomph csomag részeként érhető el.
| Név | Átlagos letöltési sebesség | Minimálisan garantált letöltési sebesség | Átlagos feltöltési sebesség |
|---|---|---|---|
| M50 | 54 | 27 | 5 |
| M125 | 132 | 66 | 20 |
| M250 | 264 | 132 | 25 |
| M350 | 362 | 181 | 36 |
| M500 | 516 | 258 | 52 |
| M600↑ Csak a Virgin Media Ultimate Oomph csomagjában érhető el. Külön szélessávként nem rendelhető.: | 636 | 315 | 41 |
| Gig1 Fibre | 1130 | 565 | 104 |
A Virgin Media fogyasztói weboldalán azt állítja, hogy nem korlátozza a felhasználók letöltési vagy feltöltési sávszélességét.
2013‑ban a Virgin Media megváltoztatta forgalomkezelési (traffic management) irányelveit. Az új szabályzat legfeljebb 40%-os sebességcsökkentést engedélyezett a legtöbb szolgáltatásnál, azonban a felhasználók akár 54%-os lassítást is jelentettek.
A Virgin Media „korlátlan” szélessávú szolgáltatásait és a vitatott forgalomkezelési gyakorlatot az Advertising Standards Authority is vizsgálta, miután korábbi hirdetéseiket már betiltották.
2012 márciusában a Virgin Media kizárólagos szerződést nyert a Londoni metró peronjain elérhető Wi‑Fi szolgáltatás biztosítására 2017‑ig. A vállalat bejelentette, hogy 2012 júliusáig 80 állomáson, majd az év végéig további 40 állomáson teszi elérhetővé a mobilinternet‑hozzáférést.
A szolgáltatás a TfL portálján keresztül biztosított mobilinternet‑hozzáférést, amely utazási információkat, híreket és szórakoztató tartalmakat kínált. A Wi‑Fi a Virgin Media ügyfelei számára továbbra is ingyenes maradt, valamint azoknak az előfizetőknek is, akik a Virgin Media partnereinél – például a Vodafone UK vagy az EE telekommunikációs cég – rendelkeztek szolgáltatással, még a 2012. évi nyári olimpiai játékok után is. Más felhasználók csak korlátozott mennyiségű ingyenes tartalmat érhettek el a TfL portálján, míg a teljes mobilinternet‑hozzáférés feltöltőkártyás (pay‑as‑you‑go) alapon volt elérhető.
2010. február 11‑én az ntl:Telewest Business új nevet kapott, és Virgin Media Business néven működött tovább, ezzel végleg megszűnt a vállalatnál az NTL és a Telewest márkanevek használata.
A vállalat dedikált internet‑ és távközlési szolgáltatásokat nyújt üzleti ügyfelek számára.
A Virgin Phone vezetékes telefonszolgáltatásokat kínál; a vállalat a második legnagyobb szolgáltató az Egyesült Királyságban, közvetlenül az egykori állami monopólium, a BT Group mögött. 2010. április 1‑jén a Virgin Media bevezette az ingyenes vezetékes–mobil hívásokat. A Virgin Phone előfizetők díjmentesen hívhatták a Virgin Mobile ügyfeleit, a Talk Plan csomagjukban meghatározott időszakokban.
A Virgin TV, a Virgin Media digitális kábeltévés szolgáltatása az Egyesült Királyság második legnagyobb fizetős televíziós szolgáltatója volt, 3,6 millió előfizetővel, szemben a BSkyB 8,2 millió előfizetőjével 2007 harmadik negyedévében. 2007‑ben a brit háztartások 55%-a potenciálisan hozzáférhetett a Virgin hálózatához. A Virgin TV az Egyesült Királyság legnagyobb on‑demand tartalomszolgáltatója volt, több mint 3 millió Video on Demand (VoD) felhasználóval, és több mint 6500 órányi elérhető műsorral.

A Virgin Media Virgin Mobile Telecoms Limited néven működtette saját brit virtuális mobilszolgáltatóját (MVNO) 1999 novemberétől, a one2one hálózatát használva (amely később T‑Mobile, majd EE lett. A Virgin Media és a Telefónica egyesülése után bejelentették, hogy a Virgin Mobile megszűnik, ügyfeleit pedig átirányítják az O2 hálózatára. Az átállás 2023 augusztusára teljesen befejeződött, és a Virgin Mobile 2023. augusztus 31‑én hivatalosan megszűnt.
A Virgin Media Television (korábban Flextech) a Virgin Media tartalomgyártó leányvállalata volt, és több teljes mértékben tulajdonolt csatornát üzemeltetett, köztük a Bravo, LIVING, Trouble és Challenge csatornákat. A vállalat 2007. október 1‑jén elindította a Virgin1 csatornát a Freeview és a kábeles platformokon, amely a Freeview‑n a Ftn helyét vette át.
2010. június 4‑én a Virgin Media bejelentette, hogy megállapodásra jutott a Virgin Media Television eladásáról a BSkyB számára, a szabályozói jóváhagyás függvényében. A Sky bővítette alapcsatorna‑portfólióját, megszüntette a Sky által korábban fizetett terjesztési díjakat a VMtv csatornákért, új, hosszú távú megállapodásokat eredményezett a Sky standard és HD csatornáinak terjesztésére a Virgin Media hálózatán (pl. Sky 1, Sky Arts), valamint a frissen megszerzett VMtv csatornák továbbítására is.
A Virgin Media társtulajdonosként 2000‑es indulásától, majd 2005 májusától teljes tulajdonosként birtokolta a Sit‑up Ltd nevű brit televíziós vállalatot, amely otthoni vásárlási csatornákat üzemeltetett. A Sit‑up működtette a következő csatornákat:
Ezek digitális műholdas, kábeles és földfelszíni televízión, valamint az interneten keresztül voltak elérhetők. 2009. április 1‑jén a Virgin Media megerősítette, hogy a Sit‑up vállalatot eladta az Aurelius AG‑nek, ismeretlen összegért.
A Virgin Media Pioneers egy online közösség volt brit vállalkozók számára, amely tippeket, tanácsokat és kapcsolatépítési lehetőségeket kínált. A közösséget 2010‑ben hozta létre a Virgin Media.
2011‑ben a Virgin Media Pioneers elindította a Control Shift Campaign nevű kezdeményezést, amely több mint 1600 fiatal, vállalkozni vágyó brit véleményét mérte fel arról, milyen változtatások segíthetnék őket új vállalkozások indításában.
A kampány eredményeként bevezették a 10 millió fontos Youth Enterprise Loan programot, amely a fiatal vállalkozók támogatását célozta.
A UKTV egy digitális kábeles és műholdas televíziós hálózat, amely a BBC Worldwide (a BBC kereskedelmi leányvállalata) és a Virgin Media közös vállalkozásaként jött létre. A UKTV az Egyesült Királyság egyik legnagyobb televíziós társasága. 2011. augusztus 15‑én a Virgin Media megállapodott arról, hogy eladja 50%-os részesedését a UKTV‑ben a Scripps Networks Interactive vállalatnak, 339 millió fontos ügylet keretében. A Scripps: 239 millió fontot készpénzben fizetett, további kb. 100 millió fontot pedig a UKTV által a Virgin Media felé fennálló elsőbbségi részvények és tartozások átvállalására fordított. Az ügylet lezárása az ír és a jersey‑i szabályozó hatóságok jóváhagyásától függött, amelyet 2011. október 3‑án megkaptak.
Az NTL és a Telewest egyesülését, valamint a Virgin Mobile felvásárlását követően a vállalat 30 éves licencmegállapodást kötött Sir Richard Branson Virgin Groupjával a Virgin márkanév használatára, tízéves kilépési lehetőséggel. Branson a fizetséget részvények és készpénz kombinációjában fogadta el, aminek eredményeként az egyesített vállalatban 10,7%-os tulajdonrészt szerzett az adott időpontban.
2007 júliusában a Virgin Group részben fedezeti ügyletet kötött (hedging) a Virgin Media‑ban meglévő részesedésének 37%-ára, 224 millió dollár értékben, egy úgynevezett collared loan agreement konstrukción keresztül a Credit Suisse bankkal. Ez a tranzakció lehetővé tette, hogy a Virgin Group megtartsa szavazati és osztalékjogait, miközben a részvényeket fedezetként használta. A Virgin Groupnak lehetősége volt arra, hogy két év elteltével visszavásárolja a fedezetként lekötött 12,8 millió Virgin Media részvényt, azonban 2009 májusában úgy döntött, hogy nem él ezzel a lehetőséggel. A felszabaduló forrásokat a Virgin Group más üzletágakba történő befektetésekre használta fel, többek között: a Virgin Green Fund (2007 szeptemberében indult), a Virgin America, és a Virgin Mobile India támogatására. 2009 decemberére Sir Richard Branson Virgin Entertainment Investment Holdings Limited nevű cége 21 413 099 darab Virgin Media törzsrészvényt birtokolt, amellyel a vállalat harmadik legnagyobb részvényesévé vált.
A Liberty Global 2013. február 5‑én bejelentette, hogy megállapodott a Virgin Media felvásárlásáról, mintegy 23,3 milliárd amerikai dollár (15 milliárd font) értékű részvény‑ és készpénzes egyesülés keretében. A részvényesek 2013. június 4‑én jóváhagyták a felvásárlást, az ügylet pedig június 7‑én lezárult.
2020‑ban bejelentették, hogy a Virgin Media egyesül az O2‑vel, létrehozva az 50–50 arányú közös vállalatot, a Virgin Media O2‑t. A hírek szerint az új vállalatot nyolcfős igazgatótanács irányítja, amelyben: négy tagot a Liberty Global, négy tagot a Telefónica delegál, és az elnöki pozíció néhány évente felváltva kerül át a két tulajdonos között.
Az Ofcom 2024‑es Communications Market Report jelentése szerint a Virgin Media 22%-os piaci részesedéssel rendelkezett az Egyesült Királyság szélessávú szektorában. A beszámolók szerint 2021‑ben 3,4 millió tévéelőfizetőjük volt, miközben a streaming szolgáltatások jelentősen átalakították és megzavarták a hagyományos televíziós piacot.
A Virgin Media 2007 februárjában indult el, nagyszabású PR‑eseménnyel és költséges reklámkampánnyal, amely a nagy brit televíziós csatornákat, újságokat és óriásplakátokat is lefedte. A televíziós reklámokban többek között Uma Thurman, a komikus Ruby Wax, valamint a színészek Samuel L. Jackson, Marc Warren és David Tennant szerepeltek.
A Virgin Media a Channel 4 valóságshow‑ját, a Big Brother‑t is szponzorálta a műsor nyolcadik évadában (2007), valamint a Big Brother: Celebrity Hijack és a Big Brother 9 kilencedik évadában (2008). 2010 októberében a Virgin Media új reklámkampányt indított a Looney Tunes egyik karakterével, Speedy Gonzales‑szel. Speedy a vállalat kabalafigurájaként is szolgált, és országszerte megjelent: a brit utcai hirdetéseken, a londoni metró állomásain, a televíziós reklámblokkokban (pl. The X Factor adásszüneteiben az ITV csatornán), videojátékokban, valamint online felületeken.
2012‑ben a Virgin Media többmillió fontos reklámkampányt indított Usain Bolt és a Virgin alapítója, Sir Richard Branson szereplésével, a vállalat szupergyors szélessávú szolgáltatásának népszerűsítésére. A televíziós reklámokat Seth Gordon rendezte, és Bolt Bransont parodizálta bennük.
2016. június 8‑án a Southampton FC bejelentette, hogy a Virgin Media hároméves szerződés keretében a klub mezszponzora lesz.
2008 áprilisában a Virgin ügyvezető igazgatója, Neil Berkett, vitát váltott ki, amikor a Royal Television Society által kiadott Television magazinnak azt mondta, hogy „ez a hálózatsemlegesség dolog egy rakás hülyeség”. Az újságíró beszámolója szerint Berkett azt állította, hogy bármely videós tartalomszolgáltató, amely nem fizet prémiumdíjat a Virgin Mediának a gyorsabb hozzáférésért, „buszsávba kerülne”, vagyis a fizető partnerekhez képest jóval lassabb sebességgel jutna el a felhasználókhoz. A kijelentés jelentős felháborodást váltott ki az interneten, és többen felszólították a Virgin Media előfizetőit, hogy mondják le szolgáltatásukat, illetve indítsanak tömeges bojkottot.
A Virgin Media szerint Berkett megjegyzéseit kiragadták a szövegkörnyezetből és félreértelmezték.
A vállalat által kiadott közlemény így fogalmazott:
„Mivel a Virgin Media az év későbbi részében 50 Mb‑es szolgáltatást vezet be, egyedülálló módon vagyunk felkészülve az új, nagy sávszélességet igénylő szolgáltatások iránti kereslet kezelésére. Határozottan támogatjuk azt az elvet, hogy az internet mindenki számára nyitott tér maradjon, és nem szorgalmaztuk, hogy a tartalomszolgáltatók fizessenek a terjesztésért. Ugyanakkor felismerjük, hogy ahogy egyre több ügyfél fordul az internet felé tartalomért, a különböző szolgáltatóknak eltérő igényeik és prioritásaik lesznek, és hosszú távon jogos kérdés, hogyan kezeljük majd ezt a növekvő igényt. Üdvözlünk minden tájékozott vitát ebben a témában.”
2008. április 2‑án a The Daily Telegraph arról számolt be, hogy a Virgin Media kísérleti programot indít, amelynek célja fellépni azokkal az előfizetőkkel szemben, akik jogvédett tartalmakat töltenek le illegálisan internetes P2P szolgáltatásokon keresztül. A szabálysértők adatait a BPI szolgáltatta volna, és a Virgin Media a BPI‑vel közösen figyelmeztető levelet küldött volna az érintett ügyfeleknek. A Virgin Media és a BPI azonban cáfolták a híreket, és azt állították, hogy csak tárgyalásokat folytatnak az ügyről. Ennek ellenére legalább egy személy azt állította, hogy kapott egy levelet, amely szolgáltatásmegszüntetéssel fenyegette. A történtek idején a brit kormány arra készült, hogy kitiltsa a P2P‑felhasználókat az internetről, amit az Európai Parlament elítélt, adatvédelmi aggályokra és az internethez való hozzáférés fontosságára hivatkozva. 2008 júliusában a BBC arról számolt be, hogy 800 Virgin Media‑ügyfél kapott levelet, olyan borítékban, amelyen ez állt: „Ha nem olvassa el ezt, a szélessávú kapcsolata megszűnhet.” Legalább egy címzett tagadta, hogy bármilyen jogsértést elkövetett volna.
2009. november 26‑án nyilvánosságra került, hogy a Virgin Media kísérleti programot indít, amelyben deep packet inspection technológiát alkalmazna annak mérésére, milyen mértékű az illegális fájlmegosztás a hálózatán. 2010. január 22‑én az Európai Bizottság megerősítette, hogy bár nem folytatott egyeztetést a Virgin Mediával, a kísérletet „szorosan figyelemmel fogja kísérni”. A Privacy International bejelentette, hogy büntetőfeljelentést tesz a Metropolitan Police‑nál, mivel álláspontjuk szerint a kísérlet megsértené azokat a törvényeket, amelyek kifejezett, tájékozott hozzájárulást vagy bírói engedélyt írnak elő.
2012. május 3‑án beszámoltak arról, hogy a Virgin Media az első brit internetszolgáltatóvá vált, amely webszűrőt vezetett be a The Pirate Bay elérésének blokkolására, megfelelve a brit Legfelsőbb Bíróság áprilisi határozatának. A blokkolás ellenére továbbra is számos tükörszerver, proxy és VPN állt rendelkezésre, amelyek lehetővé tették az oldal megkerülését.
2009‑ben a Virgin Media kritikák kereszttüzébe került, amikor kiderült, hogy megszüntette az elhunyt ügyfelek hozzátartozóinak szolgáltatását a ki nem fizetett számlák miatt. Az esetet a BBC Watchdog című műsora is bemutatta, és a zenész Mitch Benn egy dalt is írt róla „Virgin Bills Dead People” címmel. 2013‑ban egy hasonló eset történt, ahol a számlához egy automatikus banki üzenet is csatolva volt, amely szerint a számlatulajdonos elhunyt.
A Virgin Media korábban kilépési díjat számított fel azoknak az ügyfeleknek, akik olyan lakóhelyre költöztek, ahol a vállalat szolgáltatásai nem voltak elérhetők. 2017 és 2018 között az Ofcom vizsgálatot indított a Virgin Media korai felmondási díjai miatt, és megállapította, hogy a vállalat megsértette az Ofcom általános feltételeit 2016 és 2017 között, mivel: nem tett közzé világos és naprakész információkat a díjakról, a díjakat magasabb szintre állította, mint amit a szerződésben rögzítettek. Az Ofcom a Virgin Mediát 7 millió fontra büntette. A vizsgálat részeként a Virgin Media vállalta, hogy: egyértelműbben tájékoztatja az ügyfeleket arról, hogy a hálózati területen kívüli költözéskor korai felmondási díj merülhet fel, valamint hogy a hálózaton belül költöző ügyfelek folytathatják meglévő szerződésüket, és nem kell új, határozott idejű szerződést kötniük.
2022‑ben a Virgin Media bejelentette, hogy megszünteti azt a gyakorlatot, amely szerint kilépési díjat számít fel azoknak az ügyfeleknek, akik olyan otthonba költöznek, ahol a szolgáltatás nem érhető el.
2008 elején bejelentették, hogy a Virgin Media internetszolgáltatói üzletága — a BT‑vel és a TalkTalk‑kal együtt — szerződést kötött a korábbi kémprogram‑cég, a Phorm vállalattal (amely korábban 121Media néven az Apropos rootkitért volt felelős), azzal a céllal, hogy elfogják és elemezzék a felhasználók böngészési adatait, majd az anonimizált, összesített információt értékesítsék a Phorm OIX reklámszolgáltatásán keresztül. A gyakorlat — amelyet sokan „data pimpingnek” neveztek — komoly kritikát váltott ki különböző internetes közösségek és érdekvédelmi csoportok részéről, akik szerint az adatforgalom ilyen jellegű elfogása jogsértő a brit jog (RIPA) alapján. A Phorm kezdetben azt állította, hogy a Virgin Media exkluzív szerződést kötött velük, és elkötelezte magát a Webwise követőrendszer bevezetése mellett. A Virgin Media azonban később eltávolodott ezektől az állításoktól, és közölte, hogy csupán előzetes megállapodást írt alá a technológia megismerésére, és nem vállalt kötelezettséget annak bevezetésére. A Guardian 2008 májusában megjelent beszámolói szintén arra utaltak, hogy a Virgin Media távolságot tart a vitatott rendszertől.
2008 decemberében a Virgin Media azon brit internetszolgáltatók egyike volt, amelyek megpróbálták blokkolni a felhasználók hozzáférését a Wikipédia Virgin Killer (1976) című albumáról szóló cikkéhez, amelyet a Scorpions együttes adott ki. A borító nagy vitát váltott ki, mivel egy részben kitakart, meztelen kiskorú lányt ábrázolt. A cikket a Internet Watch Foundation tette feketelistára egy felhasználói panasz nyomán. A tiltást később visszavonták.
2020 márciusában nyilvánosságra került, hogy a Virgin Media marketingadatbázisa, amely 900 000 felhasználó személyes adatait (telefonszámok, lakcímek, e‑mail‑címek) tartalmazta, 10 hónapon át védtelenül hozzáférhető volt. A vállalat elismerte, hogy egy munkatársuk nem követte a megfelelő biztonsági eljárásokat, ami a rendszer sebezhetőségét okozta. Legalább egy jogosulatlan hozzáférés is történt. A probléma elhárítása után igazságügyi informatikai vizsgálat indult annak megállapítására, milyen mértékű volt az adatvédelmi incidens.
2025 decemberében a Virgin Mediára 23,8 millió fontos bírságot szabott ki az Egyesült Királyság távközlési szabályozó hatósága, az Ofcom. Sablon:As of ez az Ofcom által valaha kiszabott harmadik legnagyobb bírság egy kommunikációs szolgáltatóval szemben.
2023 novemberében és decemberében a Virgin Media megkezdte ügyfeleinek átállítását az analóg telefonvonalakról digitális szolgáltatásra. Erre azért volt szükség, mert a régi rézvezetékes rendszerek elavult technológiának minősülnek.
Az átállási időszakban a Virgin Media nem azonosította és nem védte megfelelően azokat az ügyfeleket, akik személyes telecare riasztórendszereket használtak.
A telecare riasztók jellemzően idős vagy sérülékeny emberek számára nyújtanak segítséget: vészhelyzet vagy elesés esetén egy gomb megnyomásával a hívás egy felügyeleti központba fut be, ahol értékelik a helyzetet és szükség esetén segélyszolgálatot küldenek. Ezek a rendszerek külső telefonvonalra támaszkodnak, így az érintett ügyfelek hosszabb időre működésképtelen riasztókkal maradtak. Bár konkrét eseteket nem hoztak nyilvánosságra, az Ofcom a bírságot az alábbiakra hivatkozva indokolta: az érintett ügyfelek sérülékenysége, a szolgáltatás kiesésének hossza, valamint a közvetlen veszély, amelynek ki voltak téve.
A Virgin Media önként jelentette az eseteket a szabályozónak, miután több súlyos incidens történt az átállás során. A vállalat hibáinak elismerése és az együttműködés miatt a bírságot 30%-kal csökkentették. Nem ismert, hogy hány ügyfél volt érintett, mivel ezt sem a Virgin Media, sem az Ofcom nem közölte. A Virgin Media közleményében elismerte, hogy „nem sikerült mindent jól csinálniuk” az átállás során, de azt állította, hogy további folyamatokat és védelmi intézkedéseket vezettek be — ezek részleteit azonban nem hozták nyilvánosságra.
{{cite news}}: More than one of |accessdate= és |access-date= specified (súgó){{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)