Vlagyimir

Éghajlat

Vlagyimir éghajlata mérsékelt kontinentális. A havi középhőmérséklet júliusban 18 °C, januárban −11 °C; a fagymentes időszak hossza jellemzően 120–130 nap. Az éves átlagos csapadékmennyiség 560 mm, amelynek kétharmada eső formájában érkezik. Késő novembertől kora áprilisig általában hó borítja a várost. A jellemző szélirány a délnyugati.

Alapítás

A város alapítási dátumának hagyományosan 1108-at tekintik; nevét alapítója, II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem után kapta. Vlagyimir erődöt alapított a Kljazma partján, nem messze a Nyerl torkolatától, védelmet biztosítandó a Szuzdalba vezető vízi út számára. Egyes újabb feltételezések szerint azonban I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem alapította 990-ben, az ezt alátámasztó források elégségessége azonban vitatott.

Aranykor

1157-ben Andrej Bogoljubszkij fejedelem Szuzdalból Vlagyimirbe helyezte át székhelyét; ettől kezdve 1439-ig itt volt a Vlagyimir–szuzdali Fejedelemség (a 12. század utolsó harmadától nagyfejedelemség) központja. Metropóliát is létre akart hozni a városban, ezt a törekvését azonban a pátriárka nem támogatta. 1169-ben a Rusz fővárosává emelkedett Kijev helyett: innentől a nagyfejedelmek közül a primus inter paresnek már a vlagyimir–szuzdalit tekintették. Ebben az időszakban épült az Arany-kapu és az Istenanya elszenderedése székesegyház. 1212-ben, IV. Vszevolod kijevi nagyfejedelem halála után azonban a Rusz önálló fejedelemségekre esett szét. 1214-ben jött létre Rosztovról leválva a Vlagyimiri püspökség.

Hanyatlás

1238-ban a tatárok felégették a várost, amely az ellenőrzésük alá is került. Ez korlátozta a vlagyimiri nagyhercegek hatalmát, és a fejedelemségek újraegyesítését sem tette lehetővé, ugyanakkor a város jelentőségét jelzi, hogy 1299-ben Kijevből ide helyezték át az orosz ortodox egyház székhelyét, és 1432-ig a Rusz összes nagyhercegét itt koronázták.

A 14. század közepétől, különösen I. Iván moszkvai nagyfejedelem uralkodása alatt a Moszkvai Nagyfejedelemség fokozatosan megerősödött, és idővel átvette a főváros szerepét. Vlagyimir azonban – az orosz állam kialakulásában játszott szerepe miatt – továbbra is fontos politikai és kulturális központ maradt.

Modernizáció

A 16–18. században a város túlnőtte a régi erőd falai által határolt területet. A 18. században számos fából épült templomot kőépületek váltottak fel. 1778-ban létrejött a Vlagyimiri kormányzóság, Vlagyimir központtal. 1838-ban épült meg a Moszkva és Nyizsnyij Novgorod közötti út, 1861-ben pedig a vasút is elérte a várost. A 19–20. század fordulóján számos jelentős épületet emeltek.

Az 1930-as években indult meg az iparosítás: vegy- és gépipari üzemek létesültek. A II. világháború után jelentek meg a városban az autóbuszok és trolibuszok.

A város „fehér műemlékeit” 1992-ben vette fel az UNESCO a Világörökség listájára.

Közlekedés

A Transzszibériai vasútvonal Nyizsnyij Novgorod-i ága mentén fekszik, de elérhető a Moszkva és Nyizsnyij Novgorod között vezető M7-es „Volga” autópályán is.

A helyi közösségi közlekedést trolibuszok, autóbuszok és az előbbiekhez hasonlóan kötött útvonalon közlekedő mikrobuszok biztosítják, amit a taxik egészítenek ki. A városban 14 trolibusz- és több mint 20 autóbuszvonal működik, amelyek több helyütt átfedik egymást, különösen a belvárosban. Az autók száma folyamatosan növekszik; tervbe van véve a forgalom elterelése a történelmi városközpontból.