| Wayne Shorter | |
| Született | Wayne Shorter 1933. augusztus 25. Newark |
| Elhunyt | 2023. március 2. (89 évesen) Los Angeles |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | dzsessz, hard bop, poszt-bop, fúziós zene |
| Hangszer | tenorszaxofon |
A Wikimédia Commons tartalmaz Wayne Shorter témájú médiaállományokat. | |
Wayne Shorter (Newark, 1933. augusztus 25. – Los Angeles, 2023. március 2.) többszörös Grammy-díjas amerikai jazz-szaxofonos és zeneszerző.
Wayne Shorter szülővárosában járt művészeti középiskolába. most Wayne-t eleinte jobban érdekelte a képzőművészet, mint a zene. Rajzolni, festeni kezdett, komplett képregényt is készített. De imádta a zenét, és apja bátorítására szaxofonozni kezdett. A New York-i egyetem elvégzése után két évet szolgált a hadseregben. A leszerelése után Maynard Fergusonnal játszott. 1959-ben beszállt Art Blakey Jazz Messengersébe, ahol zenészként, zeneszerzőként és művészeti vezetőként tevékenykedett öt évig.
Miles Davis már 1960-ban, John Coltrane távozása után felkérte Shortert, hogy csatlakozzon hozzá, de csak 1964-ben sikerült meggyőznie, hogy otthagyja Blakeyt. Így Herbie Hancock, Ron Carter valamint Tony Williams mellett tagja lett Miles Davis nagyszerű második kvintettjének. Részt vett az E.S.P., a Miles Smiles, a Sorcerer, a Nefertiti, a Miles in the Sky és a Filles de Kilimanjaro felvételein. A kvintett tagjai visszaemlékezéseiben elsősorban Shorter zeneszerzői jelentőségét emelik ki. Shorter szerezte az első közös album címadó számát, a Miles Smiles hat számának felét, köztük az ikonikussá vált Footprints (Lábnyomok) című szerzeményt.
A kvintett fejlődésében, így Shorter játékában és kompozícióiban is érezhető volt az elmozdulás a hagyományos post-bop formáktól a fúziós jazz felé. A formáció feloszlása után Shorter továbbra Davis zenésztársa maradt, és részt vett a két korszakalkotó lemez, az In a Silent Way és a Bitches Brew felvételein. Míg Shorter korábban kizárólag tenorszaxofonon játszott, ezeken a lemezeken már a szopránszaxofont is felvette a repertoárba.
A Miles Davis kvintett működésével párhuzamosan Shorter egész sor lemezt vett fel a saját neve alatt, zenekarvezetőként a kor egyik legfontosabb dzsesszkiadójánál, a Blue Note-nál. 1964 és 1970 között tizenegy, stílusában, hangszerelésében és zenekari tagságában nagyon változatos albumot készített. Általánosságban elmondható, hogy Shorter zenekarvezetőként is egyre erősebben mozdult el a hagyományos dzsesszkompozícióktól a fúziós dzsessz és a free jazz felé. Ezt jól példázza utolsó lemeze a kiadónál, az Odyssey of Iska, amely már sokkal inkább egyfajta hat tételes kísérleti konceptalbum.