| Monguelfo-Tesido (Welsberg-Taisten) | |||
| Welsberg ( Monguelfo ) látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Veneto | ||
| Megye | Bolzano autonóm (BZ) | ||
| Frazionék | Welsberg, Taisten | ||
| Védőszent | Antiokheiai Szent Margit | ||
| Irányítószám | 39035 | ||
| Körzethívószám | 0474 | ||
| Forgalmi rendszám | BZ | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2902 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 62,49 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 1087 m | ||
| Terület | 46,44 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Bolzano autonóm térképén | |||
![]() | |||
| Monguelfo-Tesido weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Monguelfo-Tesido témájú médiaállományokat. | |||
Welsberg-Taisten (olaszul: Monguelfo-Tesido, ladinul: Valsperch-Taisten, latinul: Mons Guelfus-Thesidum) település Olaszországban, Bolzano autonóm megyében, Dél-Tirolban; Welsberg (olaszul: Monguelfo) és Taisten (olaszul: Tesido) község egyesítéséből jött létre. Lakosainak száma 2902 fő (2023. január 1.). Monguelfo-Tesido Rasen-Antholz, Valdaora, Valle di Casies, Braies és Villabassa községekkel határos.
A község neve a Welfesperch alakból ered, amelyet 1169-ben említenek először, és annyit jelent, mint a Welfek vára, ami arra utal, hogy a vár urai a Welf-házból származtak. Taisten neve egy kelta személynévből ered (Decetos).
Welsberg-Taisten község Dél-Tirol keleti részén található. A 46,56 km² területű község a kelet–nyugati irányban húzódó Puster-völgyben és a környező magaslatokon terül el; ott, ahol az innen északkelet felé elágazó Gsies-völgy kezdődik.
A község központja, Welsberg (1070–1130 m tengerszint feletti magasságban) a Puster-völgy fenéksíkján fekszik, ott, ahol a Gsies-patak a Rienzbe torkollik. A Puster-völgyhöz tartozó, Welsberg-Taisenhez számító kis szakasz nyugaton, Olang irányában, még az Olangi-víztározó egy részét is eléri; keleten pedig a Pragser-patak Rienzbe való betorkollásánál ér véget, ahol Prags és Niederdorf határához kapcsolódik a Felső-Puster-völgyben.
Welsbergtől északra, a Gsies-völgy bejárata fölött, egy napos teraszon fekszik a község második fő települése, Taisten (1190–1280 m). Taisten mögött a terep a Rudlhornig (2448 m) emelkedik, amely néhány más, 2000 m fölötti csúccsal együtt Welsberg-Taisten legmagasabban fekvő részét képezi. Itt ér véget délen a Villgratner-hegység gerince, amely elválasztja egymástól a keleti Gsies-völgyet és a nyugati, párhuzamosan futó Antholzer-völgyet.
Welsberg és Taisten mellett még három kisebb településrész tartozik a községhez. Welsbergtől délnyugatra, ahol a Pragsi-Dolomitok északi lejtői lefutnak a Puster-völgybe, található Ried kis faluközpontja (1140–1150 m). Taistentől nyugatra Unterrain szórványtelepülés tanyái húzódnak, egészen a Rasen-Antholz községhatárig. A Gsies felé vezető határ közelében, Taistentől kissé keletre pedig Wiesen (1200–1260 m) foglalja el a Gsies-völgy kezdetét.
A terület már a római korban bizonyítottan lakott volt. Taisten, Toblach és Innichen neve közvetlen párhuzamokat mutat a keltoromán korból. Emellett a Thurn várromnál egy őskori sáncvár is állt egykoron.
1175-ben említik először oklevélben Welsperget, mint várat („castrum Walsperg”). A Welsperg-kastély a névadó grófi család székhelye volt. A 12. századi romanika idején épült a fővár, amelyet a 16. század végének gótikájában és a reneszánsz kezdetén bővítettek ki. A vár legrégebbi eleme a szokatlanul magas és karcsú öregtorony. A kastély ma a Welsperg-kastély kuratóriumának gondozásában áll.
Welsberg falut először 1335-ben említik írásban Weiker von Cellen személynévben. A középkorban Zell unter Welsberg vagy Zell am See néven ismerték (a cella jelentése: szerzetesi remetelak). Ugyanis egy tó volt azon a területen, ahol a Pidig a Rienzbe torkollik. 1359-ben Gregor von Welsberg lovag rendelte el a tó lecsapolását. Két vízépítő mester négy hónap alatt hajtotta végre a munkát, és a kiszáradt tómederben zabot vetettek. Az ősi név a 18. századig fennmaradt a köznyelvben. Ma az egykori Ansitz Zellheim műemlék épület őrzi az emlékét.
A Welsperg-kastély urai a középkorban tekintélyes hatalomra tettek szert. Felemelkedésük akkor kezdődött, amikor a Görzi és a Tiroli grófok alvárnagyai lettek. Bruneckben kápláni hivatallal és egy udvarházzal rendelkeztek – azon a helyen, ahol ma a Sternbach-udvarház áll. Hűbérbirtokosként ők gyakorolták a joghatóságot a welsbergi és heinfelsi bíróságok kerületeiben, továbbá védnöki jogaik voltak a Puster-völgyben és Sterzingben, valamint birtokaik Innichenben. A Welsperg-kastély ma a Thun-Hohenstein-Welsperg grófi család magántulajdona. Megtekinthető, és időnként kulturális rendezvények helyszínéül szolgál.
1929-ben Welsberg községhez csatolták a korábban önálló Taistent. 2003-ban a község neve Welsbergről Welsberg-Taisenre változott.
A nyelvi hovatartozási nyilatkozatok alapján Welsberg-Taisten nagyrészt német nyelvű község. Az alábbi százalékos adatok kiszámításának alapját az olasz állampolgárságú személyek érvényes nyilatkozatai képezték.
| Anyanyelv | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 | 2024 |
|---|---|---|---|---|---|
| német | 95,51 % | 95,59 % | 95,94 % | 95,08 % | 91,33 % |
| olasz | 4,13 % | 3,67 % | 3,81 % | 4,57 % | 8,41 % |
| ladin | 0,36 % | 0,74 % | 0,25 % | 0,35 % | 0,27 % |
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 2892 | 2867 | 2902 |
| 2017 | 2018 | 2023 |
Welsberg a német nyelvű iskolakörzet központja. A község területén működő két általános iskolát (Welsbergben és Taistenben), valamint a welsbergi középiskolát foglalja magában. Az iskolakörzethez tartozik továbbá a szomszédos Gsies három általános iskolája is.


A községen áthalad a SS 49-es főút, a Puster-völgyi vasút, amelynek Welsberg-Gsies állomásán van megállója, valamint a 3-as számú kerékpárút („Pustertal”) is.
{{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó){{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó) Archiválva 2021. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben{{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó)Ez a szócikk részben vagy egészben a Welsberg-Taisten című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.