Whistler anyja
| Kompozíció szürkében és feketében 1. (Arrangement in Grey and Black No.1) | |
 | |
| Művész | James McNeill Whistler (1871) |
| Típus | olaj, vászon |
| Műfaj | arckép |
| Mozgalom | tonalizmus |
| Magasság | 144.3 cm, 56.8 in |
| Szélesség | 162.4 cm, 63.9 in |
| Múzeum | Musée d’Orsay |
| Gyűjtemény | Musée d’Orsay |
| Település | Párizs |
| Katalógusszám | 101 (James McNeill Whistler Catalogue Raisonné, 1980) |
| Anyag | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Whistler anyja témájú médiaállományokat. | |
A Kompozíció szürkében és feketében 1. (Arrangement in Grey and Black No.1) – ismertebb címén Whistler anyja – James McNeill Whistler amerikai festő festménye, amelyet édesanyjáról, Anna McNeill Whistlerről készített. A Whistler anyja az amerikai festőművészet híres alkotása, gyakran hivatkoznak rá viktoriánus Madonnaként.
A festmény
A festmény 1871-ben készült, amikor Anna McNeill Whistler fiával együtt élt London történelmi Cheyne Walk utcájában.
Whistler édesanyját kérte fel, hogy üljön neki modellt a festményhez. Hogy az idős asszonyt kímélje, alkalmanként a szomszéd házban lakó Helena Amelia Lindgren helyettesítette Annát. Egy 1935-ből származó levél tanúsága szerint Anna McNeill Whistler eredetileg azt szerette volna, ha Helena nővére, Christina helyettesíti. Ezt azonban a lány édesanyja, Eliza Lyle megtiltotta, így Helena az édesanyja tudta és beleegyezése nélkül vállalta a modellkedést.
A festményt első alkalommal 1872-ben a Royal Academy of Art 104. kiállításán, az Akadémia többszöri elutasítása után mutatták be. Ez a közjáték elmérgesítette Whistler és az Akadémia jó viszonyát. Whistler többet nem nyújtott be festményt az Akadémiához jóváhagyásra. A művész még ebben az évben látott hozzá a festmény egy másik változatához, mely a Kompozíció szürkében és feketében 2. (1872-73) címet kapta. A festményhez Thomas Carlyle skót író állt modellt, aki az első képet látva fogadta el a festő felkérését, hogy egy hasonló alkotás modellje legyen.
A viktoriánus kor közönségének érzékenységét jól mutatja, hogy nem tudták elfogadni a mű címét. Számukra ugyanis elfogadhatatlan volt, hogy egy portréképnek a Kompozíció címet adják. Whistler így A művész anyjának portréja magyarázó alcímet adta a festménynek, ebből alakult ki a máig elterjedt Whistler anyja cím.
Whistler később a festmény értékesítése mellett döntött, melyet 1891-ben a francia állam vásárolt meg és a Musée du Luxembourg gyűjteményébe került. Ma a párizsi Musée d’Orsayban található.
Megjelenés a kultúrában
A Whistler anyja idővel – akárcsak da Vinci Mona Lisája, Grant Wood Amerikai gótikája, vagy Edvard Munch A sikoly című festménye – kulturális és társadalmi ikonná, az anyaság, a szülői szeretet és a család jelképévé vált. 1934-ben az amerikai posta a festmény stilizált metszetével bélyeget bocsátott ki. Egyike a legtöbbet reprodukált, újraértelmezett és parodizált műalkotásoknak. A pennsylvaniai Ashland mellett 1938-ban a nagy gazdasági válság idején az édesanyák tiszteletére emeltek szobrot, melyet a festményről mintáztak.
A festmény több filmben és televíziós sorozatban tűnik fel, vagy tesznek említést róla, többek közt a Sógorom a zugügyvéd (1966), a Babette lakomája (1986), a Csupasz pisztoly 2 és 1/2 (1991), Addams Family 2 (1993), a Legenda vagyok (2007) című filmben vagy A Simpson család című televízió sorozatban. Központi szerepet kapott a Bean – Az igazi katasztrófafilm (1997) című vígjátékban, melyben hosszú idő után végleg hazatér Amerikába az alkotás.
Források
- Margaret F. MacDonald (2003). Whistler's Mother: an American icon. Aldershot (angol nyelven). Hampshire: Lund Humphries. ISBN 978-0-85331-856-9.
- Dennis Hall, Susan Hall (2006). American Icons: An Encyclopedia of the People, Places, and Things that Have Shaped Our Culture (angol nyelven). San Diego: Harcourt. 755. o. ISBN 978-0-85331-856-9.
- ""Modern painters" 7". Fine Art Journals (angol nyelven) (26). London. 1994. ISSN 0953-6698.
- "Symphony in Grey and Black, No. 1: Portrait of the Artist's Mother ("Whistler's Mother")". Detroit Institute of Arts (angol nyelven). 2015. február 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. március 15.
További információk
- A Whistler anyja a Musée d’Orsay oldalán
