William Mark Wainwright (Shoreditch, Hackney, London, Egyesült Királyság, 1956. december 15. – London, 2026. július 23.), becenevén és művésznevén William Orbit, angol zenész és lemezproducer volt. Több mint négy évtizedet átívelő pályafutása során több mint 200 millió felvételt adott el világszerte – beleértve saját munkáit, valamint produceri és dalszerzői közreműködéseit.
Orbit több Grammy-díj, Ivor Novello-díj és számos más zeneipari elismerés kitüntetettje volt.
A kezdetek
Orbit William Mark Wainwright néven született 1956. december 15‑én, és Palmers Green városrészben, Londonban nőtt fel.
Szülei mindketten tanárok voltak; két fiúgyermek közül ő volt az idősebb.
16 évesen hagyta el az iskolát, és éveken át különböző alacsony fizetésű munkákból élt, miközben kreatív ambíciói számára keresett megfelelő lehetőséget.
Ebben az időszakban, amikor egy barátjával lakott együtt, aki saját stúdiót próbált létrehozni, Orbit megtalálta zenei hivatását.
„Orbit” becenevét barátaitól kapta, részben a rakétatechnika és csillagászat iránti rajongása, részben pedig „űzött”, elvont személyisége miatt.
Torch song és a Bassomatic
1980‑ban Orbit az elektronikus zenésszel, Laurie Mayerrel és Grant Gilberttel együtt megalapította az elektronikus/szintipop együttes, a Torch Song formációt.
Felvételeiket egy audiokazetta‑sorozatban jelentették meg, amelyet egy saját építésű stúdióban készítettek, egy elhagyott, elfoglalt iskolaépületben, amelyet Centro Iberico néven emlegettek, London Notting Hill városrészében, a Grand Union Canal mellett.
Richard Law, az IRS Records A&R‑osa, követője volt a zenekar hangzásának és esztétikájának; 1981‑ben Law elvitte a felvételeiket |Miles Copelandhez, aki korábban felfedezte és menedzselte a the Police és a the Bangles együttest. Miután Copeland leszerződtette őket a kiadóhoz, a megállapodás lehetővé tette számukra, hogy megépítsék az ideális stúdiójukat. Itt két albumot és négy kislemezt rögzítettek; ezek közül a legsikeresebb a „Prepare to Energize” című tánczenei sláger lett, amely szerepelt a Legénybúcsú című filmben is.
Orbit és Mayer zenét komponáltak a Youngblood című jégkorongfilméhez is, amelyben Rob Lowe és Patrick Swayze szerepeltek, valamint felvették a „White Night” című dalt, amelyet kollégájuk, Rico Conning (The Lines) írt, és amelyet a A texasi láncfűrészes mészárlás 2. – Halálbarlang című filmben használtak fel.
A zenekar rövid időre újra összeállt, amikor Orbit ismét együtt dolgozott Laurie Mayerrel és Rico Conninggel. Utolsó albumuk, a Toward the Unknown Region 1995‑ben jelent meg.
Az első Guerilla Studios‑inkarnáció egy Trident 80B keverőpulttal és egy Otari MTR90 MKII 24 sávos (2 hüvelykes szalagos) multitrack rendszerrel működött, amelyet egy hátsó kertben helyeztek el, a Little Venice csatornái mellett, Paddington városrészben. A stúdiót kereskedelmi vállalkozásként is üzemeltették.
A Bassomatic Orbit egyik további zenekari projektje volt. A formáció az 1990‑es években house zenét készített. A zenekar tagjai között volt Sharon Musgrave énekes és Steve Roberts rapper, aki többek között MC Inna Onestep néven is ismert volt.
A második albumon Sindy Finn váltotta Musgrave‑et az énekesi poszton.
Mindkét albumot a Guerilla Studios adta ki, amelyet Orbit Laurie Mayerrel és Grant Gilberttel közösen alapított.
A Bassomatic első albuma az 1990‑es Set the Controls for the Heart of the Bass volt, amelynek címadó dala a Pink Floyd „Set the Controls for the Heart of the Sun” című számából eredt.
Az albumot 1997‑ben újra kiadták. A következő lemez, a Science and Melody 1991‑ben jelent meg.
A Bassomatic legnagyobb slágere az 1990‑es „Fascinating Rhythm” volt, amely a UK Singles Chart 9. helyéig jutott, és a UK Dance Chart listáin is jól szerepelt.
Ebben az időszakban Orbit stúdiója elsősorban két Akai S1000 samplerből és egy Roland Juno‑106 szintetizátorból állt.
Az 1980-as évek végén Orbit elkezdett szólófelvételeket kiadni William Orbit néven; ezek sorát az 1987‑es Strange Cargo indította el, amely egy instrumentális albumokból álló sorozat első darabja volt.
A Strange Cargo borítóján Miles Copeland III úgy jellemezte Orbitot, mint „stúdiózsenit”.
Orbit korábban már készített remixeket Madonnának, többek között a „Justify My Love” és az „Erotica” című dalokhoz, de személyesen csak 1997‑ben találkozott vele először. Azon a nyáron és ősszel együtt dolgoztak, és közösen készítették el Madonna többszörös Grammy‑díjas, nagy presztízsű hetedik albumát, a Ray of Light‑ot.
Az album felvétele négy hónapig tartott, ami Madonna pályafutásának leghosszabb stúdiómunkája volt. A lemez 1998. február 22‑én jelent meg.
1998‑ban Orbit több hónapon át dolgozott együtt a brit Blur együttessel Londonban és Reykjavíkban, Izlandon. A zenekar 13 című albuma – amelyet Orbit producerként jegyez, és amelyen a „Tender” és a „Coffee & TV” kislemezek szerepelnek – a következő évben jelent meg.
2000‑ben Orbit tovább dolgozott Madonnával a Music című albumán, amelyet New Yorkban, a The Hit Factory stúdióban rögzítettek.
Ebben az időszakban társszerzője és előadója volt Madonna „Beautiful Stranger” című dalának is.
2011‑ben Orbit egy szerzői csapattal dolgozott együtt – köztük Jean‑Baptiste Kouame‑mal, Julie Frosttal és Klas Ahlunddal –, és az általuk írt kompozíciókat, valamint saját produceri munkáját Madonna tizenkettedik stúdióalbumához, az MDNA‑hoz vitte, amelyet az Interscope Records adott ki 2012. március 23‑án.
Hat dal társszerzője és producer‑közreműködője volt az albumon, köztük a „Masterpiece” című felvételé, amely elnyerte a Golden Globe díjat a legjobb eredeti dalért a Miramax W.E. című filmjében, a 69. Golden Globe‑gálán.
Az album megjelenése után Orbit több médiaplatformon is nyíltan kifejezte elégedetlenségét és csalódottságát a Madonna‑projekttel kapcsolatban.
2013‑ban Orbit Britney Spearsszel és will.i.am‑mel dolgozott a Britney Jean című albumon, Ana Diazzal és Dan Traynorral együtt, akikkel közösen írta és producerként készítette az „Alien” című dalt.
Ezenkívül az egyik szerzője és producere volt a Chris Brown által előadott „Don't Wake Me Up” című felvételnek, amelyet Los Angelesben, a Record Plant stúdióban rögzítettek, és amelyért 2013‑ban ASCAP‑díjat kapott.
Ezt követően Orbit elkészítette a Queen „There Must Be More to Life Than This” című dalának produceri munkáját, amelyben Freddie Mercury és Michael Jackson archív vokáljai szerepeltek. Orbit ezután egy másik Queen‑számot is producerként jegyzett, a „Let Me in Your Heart Again” című felvételt.
2015‑ben „The Name of the Wave” című kompozícióját felhasználták Asif Kapadia Oscar‑díjas dokumentumfilmjében, az Amy‑ben.
2018‑ban Orbit az angol–kanadai All Saints ötödik stúdióalbumán, a Testament (2018) című lemezen dolgozott az „After All” című dalon. A felvételt a zenekar tagja, Shaznay Lewis írta Peter Hutchings és Orbit közreműködésével, a produceri munkát pedig Orbit végezte. A dal az album második kislemezeként jelent meg 2018. július 26‑án.
Klasszikus művek
Rob Dickins zenei vezető inspirációjára és bátorítására Orbit első, klasszikus zenei irányba tett kereskedelmi kiadványa a Pieces in a Modern Style volt. Az album eredetileg 1995 májusában jelent meg Orbit saját kiadójánál, az N‑Gram Recordingsnál, majd 2000‑ben újra kiadták a Warner Music gondozásában az Egyesült Királyságban és Európában, illetve a Maverick kiadónál az Egyesült Államokban. A lemez a brit albumlistán a 2. helyig jutott.
Az album első kislemeze Barber Adagio for Strings című műve volt, amelynek trance‑remixe – a holland DJ Ferry Corsten feldolgozásában – rendkívül sikeres lett. A kislemez a brit slágerlistán a 4. helyet érte el.
2010‑ben Orbit Rico Conninggel és Laurie Mayerrel együttműködve elkészítette a folytatásalbumot, a Pieces in a Modern Style 2 című kiadványt, amely kétlemezes formában jelent meg a Decca kiadónál. Az albumon szerepel a német kontratenor, Andreas Scholl is, Henry Purcell „Dido's Lament” című művének interpretációjával.
2007‑ben Orbit részt vett Alex Poots Manchester International Festival rendezvényén, és egy kilenc tételből álló szimfonikus művet komponált „Orchestral Suite” címmel. A darabot a BBC Filharmonikusok adták elő, kiegészítve további hárfákkal, zongorákkal és ütőhangszerekkel, valamint a The Manchester Chorale közreműködésével. A művet Alexander Shelley vezényelte a Bridgewater Hall koncertteremben.
Élő előadás/média/DJ-ként, pályafutásának későbbi szakasza
A kilencvenes évek elején Orbit rövid ideig egy új kiadót fejlesztett, amelyet N'Gram néven nevezett el. Az N'Gram időszak alatt társigazgatóként részt vett a kiadó bemutatóestjén a londoni Southbanken található Queen Elizabeth Hallban. A fellépők között volt The Electric Chamber (amely a Pieces albumot adta elő), a Strange Cargo, valamint a Torch Song.
2001‑ben részt vett a Stockhausen Electronic Festival programjában a Barbican Színházban.
2013‑ban fellépett a London Electronic Arts Festival rendezvényén.
2015‑ben Orbit fellépett egy gálán a londoni Banqueting House épületében, Whitehallban, a Together for Short Lives jótékonysági szervezet rendezvényén, amely halálos betegséggel élő gyermekeket és családjaikat támogatja.
Orbit számos londoni és ibizai klubban DJ‑ként lépett fel, valamint 2015‑ben a Buckingham-palotában is, II. Erzsébet brit királynő éves személyzeti és családi karácsonyi partiján.
2021‑ben Orbit elmondta, hogy 2020‑ban kényszergyógykezelés alá került (sectioned), miután mentális összeomlást élt át.
2021‑ben Orbit kiadott egy Starbeam című EP‑t, majd 2022‑ben egy új albumot jelentetett meg The Painter címmel – az elnevezés arra utal, hogy ekkorra festészettel kezdett foglalkozni.
Orbit 2023. szeptember 29‑én csatlakozott a Hawkwind zenekarhoz a londoni Royal Albert Hall színpadán, hogy megünnepeljék a Space Ritual album 50. évfordulóját.
Utolsó nyilvános fellépései két londoni helyszínen zajlottak: a Notting Hill Arts Clubban 2025. szeptember 29‑én, valamint The Lower Third klubban 2026. március 29‑én.
Halála
Orbit 2026. július 23‑án hunyt el londoni otthonában, 69 éves korában. Halálhírét családja jelentette be 2026. augusztus 7‑én közzétett közleményben, amelyet hivatalos weboldalán és Instagram‑oldalán tettek közzé.
William Orbit halálhírét követően Madonna tisztelettel adózott emlékének, felidézve kreatív együttműködésüket a Ray of Light készítése során. Azt mondta, Orbit segített neki túllépni a hagyományos zenei műfajokon, és zenéje lehetővé tette számára, hogy új módokon énekeljen és írjon. Madonna „földöntúlinak” és „egyedinek” nevezte Orbitot, aki „zseniális módon hallotta a zenét”, és külön kiemelte, hogy ő inspirálta a „Drowned World/Substitute for Love” és a „Swim” című dalok megírására. Közös munkájuk időszakát „varázslatosnak” írta le, és háláját fejezte ki azért, hogy ismerhette.
Más, Orbitdal együttműködő művészek – köztük Mel C és Merck Mercuriadis – szintén tisztelegtek előtte; Mel C úgy fogalmazott, hogy „nagy megtiszteltetés volt együtt dolgozni ezzel a nagyszerű emberrel”.
The Best of Strange Cargos (1996, I.R.S.) – Válogatás Orbit első három Strange Cargo albumából, kiemelve a „Water From A Vine Leaf” két változatát, amely Beth Ortont közreműködőként szerepelteti.
↑Paine, Andre (2021. augusztus 19.). "Sentric Music signs William Orbit". Musicweek.com (angol nyelven). 2023. december 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. december 8.
1234"William Orbit." Contemporary Musicians. Vol. 30. Farmington Hills, MI: Gale, 2000. Retrieved via Biography in Context database, 7 May 2017. Available online via Encyclopedia.comArchiválva 2017. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben..
↑Goodyer, Tim (1990-11). "The Heart Of The Bass". Music Technology. United Kingdom. 52–56.o. 2023-04-02 dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020-11-29.{{cite magazine}}: Check date values in: |date= (súgó)
.jpg)