| Winifred Atwell | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Una Winifred Atwell |
| Született | 1914. február 27. Tunapuna |
| Származás | trinidad-tobagói |
| Elhunyt | 1983. február 28. (69 évesen) Sydney |
| Házastársa | Lew Levison |
| Iskolái | Royal Academy of Music |
| Pályafutás | |
| Műfajok | boogie-woogie, ragtime, classical |
| Híres dal | Five Finger Boogie |
| Hangszer | zongora |
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| Hangminta | |
| The Black And White Rag | |
| Winifred Atwell weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Winifred Atwell témájú médiaállományokat. | |
Winifred Atwell, (Tunapuna, 1914. február 27. – Sydney, 1983. február 28.) trinidad-tobagoi zongoraművész volt. Az 1950-es évektől nagy népszerűségnek örvendett Nagy-Britanniában és Ausztráliában számos boogie-woogie és ragtime slágerrel. Több mint 20 millió lemezt adott el. Ő volt az első fekete előadó, aki első helyezést ért el az Egyesült Királyság kislemezlistáján. Feltehetően továbbra is ő az egyetlen női zenész, akinek ez sikerült.
| Winifred Atwell | |
Winifred Atwell a trinidad-tobagói Tunapuna-ban született. Orvosi tanulmányokat folytatott, aztán a családi vállalkozásukban egy gyógyszertárban dolgozott. Fiatal korában amerikaiaknak zongorázott a légitámaszponton. Ekkor írta meg a „Piarco Boogie” című dalt, ami aztán „Five Finger Boogie” című címmel lett sláger.
Atwell az 1940-es évek elején elhagyta Trinidadot, és az Egyesült Államokba utazott, hogy Alexander Borovskynál tanuljon. 1945. május 10-én a New York-i Town Hallban adott koncerten az Altruss Opera Company előadásán Paul A. Smith-szel, egy jól ismert tenoristával lépett fel.
1946-ban Londonba költözött, ahol a zeneakadémiára járt. Ezalatt klubokban és színházakban játszott, hogy finanszírozza tanulmányait. A Casino Theatre szerződtettette. Több slágere született, köztük a nagysikerű „Black and White Rag”.
Hugh Mendl révén szerződött a Decca Recordsszal.
Koncertjein Atwell általában először egy koncertzongorán, majd a másik zongorán játszott − egy ütött-kopott függőleges zongorán, amelyet ötven shillingért a férje vásárolt egy régiségboltban. 1952-ben karrierje a csúcson volt: kezei negyedmillió dollárért voltak biztosítva a Lloyd's of London-nál. Hetente körülbelül 30 000 lemezt adott el a Deccánál, így korának messze a legkelendőbb zongoristája lett. Ő volt az egyetlen zongorista, akinek két arany- és két ezüstlemeze volt, és ő volt az első fekete művész Nagy-Britanniában, aki egymillió lemezt adott el.
1980-ban agyvérzést kapott, majd egy évvel később a The Mike Walsh Show-ban bejelentette visszavonulását. Ettől kezdve csak orgonistaként játszott az ausztráliai Narrabeen templomában. 1983-ban szívrohamot kapott, amikor a narrabeeni otthona kigyulladt. Ebbe belehalt. Férje mellé temették Lismore közelében, Ausztráliában.