| Zelliger Vilmos | |
 | |
| Született | 1862. május 26. Zohor |
| Elhunyt | 1931. december 8. (69 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | bölcseleti doktor, katolikus segédlelkész, plébános |
| Sírhelye | Farkasréti temető (29-1-38) |
Zelliger Vilmos (Guilelmus; Zohor (Pozsony megye), 1862. május 27. – Budapest, 1931. december 8.) bölcseleti doktor, katolikus segédlelkész, plébános.
Zelliger József kántortanító, később nagyszombati tanítóképző intézeti igazgató és Schilhanek Katalin fia. Zelliger Alajos, Zelliger Arnold, Zoltay Ágoston és Zelliger Aurelia Anastasia Regina bátyja.
A gimnáziumot Besztercebányán és Nagyszombatban végezte, egy évig a budapesti egyetemen a bölcseleti tanfolyamot hallgatta, miközben gyorsírási tanári oklevelet nyert. Növendékpapnak fölvétetvén, a teológiát Esztergomban végezte. Pappá szentelték 1884. szeptember 29-én. Már mint szerpap fővárosi hitoktatóvá lett. 1887. szeptember 1-jén Budapest-Terézvárosi segédlelkésszé neveztetett ki. A fővárosi hitoktatók értekezletének jegyzője és pápai káplán volt. 1892 és 1895 között a VI. kerületi állami főreáliskola hittanáraként működött. 1892. március 12-én a Szent István Társulat kebelében működő tankönyvbíráló bizottság tagja, 1893. október 28-tól kánonjogdoktor volt, 1896-ben kiküldték a népiskolai hittani tanterv revíziójára. 1915-ben Budapest–Krisztinavárosban lett plébános, 1922-ben paradicsomvölgyi címzetes apát, 1926-ban pápai prelátus. A Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának, majd 1915-ben az intézmény I. osztályú tagja lett. 1925–30-ben tagja volt a budapesti törvényhatósági bizottságnak.
1888 júniusától óta a Népnevelő tanügyi hetilapnak főmunkatársa, 1892 szeptemberétől óta felelős szerkesztője volt. A Pallas Nagy Lexikonában a görög egyházat illető cikkeket irta. Számos cikket, értekezést, könyvbírálatot közölt Boldogfalvi, Mester sat. nevek alatt különböző lapokban és folyóiratokban. A katholikus Hitoktatásban számos bibl. és katech. mintaleckéje jelent meg és a lapban kifejtett tevékenységeért pályadíjjal tüntették ki. Írt a Nagyszombati Hetilapba (1880); a Népiskolai Tanügyi Figyelőbe (1881), a Népnevelőbe (1884. 1887), a Religióba (1887 Miképen segíthetik elő az egyházi férfiak a kath. sajtó terjedését és emelhetik belső tartalmát?), a Függetlenségbe (1887. 222. sz. A zsidókérdés megoldása, 259. sz. A herczegprimási könyvtár), a kath. Hitoktatásba (1888. szept. okt.), a Ker. Magyarországba (1889. 33. sz. A zsidók története az iskolában) és a Magyar Államba sat.
Boldogfalvi, Falvi és B-i. (A Magyar Államban, Új Magyar Sionban, Függetlenségben sat.)