| Zvenyigorod | |||
| Zvenigorod belvárosa | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Irányítószám | 143180–143185 | ||
| Körzethívószám | 49869 | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 37 915 fő (2025) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Zvenyigorod weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Zvenyigorod témájú médiaállományokat. | |||
Zvenyigorod (oroszul: Звени́город) város Oroszországban, a Moszkvai területen. A település Moszkvától nyugatra, a Moszkva folyó mentén található. A főváros központja légvonalban 47 km, közúton nagyjából 61 km távolságra fekszik. Lakosainak száma 2002-ben 12155 fő, 2010-ben 16395, míg 2021-ben 35842 fő volt.
Az egyik legősibb város Moszkva közelében. A metropolisz szomszédságában lévő település kisvárosi hangulata, a városközpontban található alacsony házak (a főutcán nincsenek az orosz városokra jellemző szürke tömb-panelépületek), a környék tiszta levegője és tájai miatt az "Orosz Svájc" nevet kapta, és vonzó célponttá tette a fővárosból kirándulók számára.
A feltárt régészeti ásatások alapján a település kezdetei a 12. századig nyúlnak vissza. A mai város helyén Jurij Dolgorukij Rurikid herceg 1152-ben alapított települést. Az első írásos említése I. Iván Kalita moszkvai fejedelem 1339-es végrendeletében szerepelt, amikor Zvenyigorodot fiára, Dmitrij Donszkojra hagyta. A 14. és 16. század között Zvenyigorod védelmi állomásként szolgált Moszkva nyugati részén, a Szmolenszk–Moszkva út mentén. Ebben az időszakban épült a Gorodok (Citadella) erődítmény. 1389-ben Dmitrij Donszkoj nagyfejedelem fia, Jurij lett Zvenyigorod harmadik hercege, aki Zvenyigorodban telepedett le, és a Moszkva folyóra néző dombon földdomb-védelemmel ellátott erődített települést, oroszul "gorodok" hozott létre, illetve a korábbi építményt kibővített. Zvenyigorodtól 1 km-re, 1398-ban megalapították a Szavvino Sztorozsevszkij kolostort és Jurij Dmitrijevics parancsára megépült a Nagyboldogasszony-székesegyház is, a mai napig szinte teljes egészében megőrizte eredeti megjelenését.
Az 1682-es felkelése során I. Nagy Péter a kolostorban találtak menedéket. 1708-ban Nagy Péter cár reformjai során Zvenyigorod a moszkvai kormányzóság részévé vált, és rövid ideig, 1712 és 1719 között a moszkvai kormányzóság Zvenyigorod tartományának központja volt, amíg más városokkal együtt Moszkva tartományba nem csatolták. 1781-ben Nagy Katalin cárné címert adományozott a városnak, amely kék alapon harangot ábrázol. 1784-ben szabályozott városrendezési tervet készítettek a városra.
Napóleon oroszországi inváziója során a francia csapatok Eugène de Beauharnais, Napóleon mostohafia parancsnoksága alatt Zvenyigorod külvárosában táboroztak. A legenda szerint egy idős férfi jelent meg Beauharnais-nak, és arra kérte, hogy parancsolja meg csapatainak, hogy ne ártsanak a kolostornak. Ha ez a kívánság teljesül, Beauharnais élve tér vissza Franciaországba. Másnap Beauharnais meglátogatta a kolostort, és felismerte, hogy az öregember Szent Szabbás volt. Nem fosztották ki a kolostort, és Beauharnais élve visszatért Franciaországba.
A dombok és erdők természeti környezete Zvenyigorod környékét olyan híres oroszok kedvelt helyévé tette, mint Alekszandr Herzen, Anton Csehov, Makszim Gorkij, valamint Pjotr Iljics Csajkovszkij. A város előnyös elhelyezkedése lehetővé tette, hogy évekig gazdaságilag virágozzon, de a 18. századra kereskedelmi szerepköre csökkenni kezdett. A 19. század elején a környék természeti adottságaira tekintettel a város üdülőközpontként kezdett funkcionálni, a nemesi és gazdag családok gyakran töltötték itt a nyarakat. Ekkor kezdték el építeni a gazdag kereskedők fényűző birtokaikat. A szovjet időszak alatt megjelentek a korra jellemző lakónegyedek, de a történelmi központtól távolabb helyezkednek el.
A város gazdasági tevékenységei közé tartozik a bútorgyártás, az iskolai és irodaszerek, játékok, sportfelszerelések és ruhagyártás. A városban egy pénzügyi szakképző iskola működik. Az idegenforgalom kiszolgálása végett több 3 csillagos szálloda van standard szolgáltatásokkal és hostelek is nyíltak.
A város Moszkvából elérhető autóval, busszal és vonattal is. Közvetlenül a keleti szélén halad végig az A113 számú, központi autókörgyűrű. A Moszkvából kivezető M9-es autópályáról is megközelíthető, amely az központi autókörgyűrűvel csatlakozik.
Moszkva és Zvenyigorod között buszközlekedés is van. A 452-es járat a Kuncevszkaja metróállomásról, a 455-ös járat Tusinszkaja, a 881-es járat Sztrogino metróállomás felől indul. A buszok az Iljinszkoje, a Volokolamskoje és a Rublevskoye (a Rubljovka területen áthaladó) útvonalakon közlekednek. Zvenigorodban nincs buszpályaudvar, és a Moszkvából induló buszok a városközpontban állnak meg az úgynevezett Majakovszkij negyed buszmegállóban. Zvenyigorodban 3 városi és 8 elővárosi buszjárat közlekedik.
Az Elektrichka regionális vonatjáratok szinte óránként indulnak a moszkvai Belorussky vasútállomásról, a menetidő 1 óra 20 perc. A zvenyigorodi vasútállomás a városon kívül, egy 20 perces buszútra van a központtól.
A Gorodok (Citadella) egy erődítmény, amely körülbelül 46 méterrel emelkedik a Moszkva folyó fölé. A gorodokon belül található a fehér kőből készült Nagyboldogasszony-székesegyház, amely körülbelül 1396 és 1399 között és az egyik legrégebbi a moszkvai régióban. A székesegyház belsejét ősi freskók díszítik, amelyek a történelmi források szerint Danyiil Csornij és Andrej Rubljov orosz ikonfestők festményei. Az épület tetején egyetlen fekete kupola található. A közelben épült a vízkereszt temploma, amely 1893-ból származik. A gorodokban egy modern, 2001 és 2003 között épült templom is található, amely a korábbi, 1930-as években leégett fatemplom helyett építettek.
Zvenyigorodon számos ortodox templom van. A Mennybemenetel-templom egy öt arany kupolás neobizánci stílusban épült templom, amit a 21. század elején a szovjet korszakban elpusztult templom helyén építettek újjá. Az eklektikus Alekszandr Nyevszkij templomban több mártír és pap szent ereklyéi vannak kiállítva.
A Ljubov Orlova Kulturális Központ az 1940-es évek szovjet filmsztárjáról kapta a nevét, aki Zvenyigorodban született. 2007-ben nyitották meg és a személyes tárgyait bemutató gyűjteménynek is helyt ad.
Az Orosz Desszert Múzeumot 2015-ben nyitotta meg Tatjana Feina művész. Az üzletében hagyományos receptek szerint készített édességeket kínálnak, de kiállítóterem is tartozik hozzá és vannak mesterkurzusok is.
A LEt's Go Múzeum: a központtól 3 km-re, egy tágas csarnokban található nagy Lego múzeum. Megépítették a Roxfort kastélyt, a Star Wars űrhajókat, a Kínai nagy falat, a Big Bent és még sok mást.
A "Vissza a Szovjetunióba" Múzeum, ahol összegyűjtötték a szovjet emberek háztartási cikkeit - bútorokat, magazinokat és könyveket, edényeket, ruhákat, az első magnókat, KVN TV-ket, gramofonokat.
Zvenyigorotól két kilométerre nyugatra, a Sztorozsa-hegyen található a Szavvino-Sztorozsevszkij kolostor, amely a Moszkvai Egyházmegye ortodox kolostora. Oroszországban elsőként kapta meg a Lavra címet, és az ország egyik legelismertebb kolostorának számít.
A kolostort 1398-ban Szavva szerzetes alapította. A területe eleinte kicsi volt, majd jelentősen megnőtt. A XV-XVII. században katonai előőrsként működött a Moszkvai Fejedelemség nyugati részén. Alekszej Mihajlovics cár uralkodása alatt a kolostor külvárosi királyi rezidenciává vált. Megépült az uralkodó palotája és a cári kamrák, a kolostort pedig kőfalak vették körül. Az építészeti komplexuma a XVII. század közepének és második felének orosz építészetére jellemző. A kolostor templomait a Kreml Fegyvertárának festői festették. A kolostort 1919-ben bezárták. 1941-ben a kiürítés során megsemmisült a 35 tonnás Nagy Harang, amely Zvenyigorod címerén látható. A XXI. század elején a harangot pótolták. Napjainkban a kolostor 50 lakost számlál. A XVII. századi ikonosztázt és a freskókat restaurálták. A Szavvino Sztorozsevszkij egykori kolostor épületeiben ma orvosi rendelők, szanatórium, a Zvenyigorodi Történeti Múzeum, valamint a Helytörténeti Múzeum található.