Borisz magyar trónkövetelő német zsoldosokkal meglepetésszerűen elfoglalja Pozsonyt. A 16 éves II. Géza király ostrom alá veszi a várost, de végül 3 ezer aranymárkáért megvásárolja a zsoldosok elvonulását. A támadásért Géza Jasomirgott Henrik bajor herceget és osztrák őrgrófot teszi felelőssé (aki valóban nagy támogatást nyújtott Borisznak) és Ausztriába betörve feldúlja a határvidéki területeket. Henrik herceg jelentős sereggel a magyarok ellen vonul, de a Fischa menti csatában súlyos vereséget szenved. Gézát a csata előtt nyilvánítják nagykorúvá és az év végén feleségül veszi jegyesét, Eufrozina kijevi hercegnőt.
II. Ulászló lengyel fejedelem elfogatja, megvakíttatja és kivágatja a nyelvét Piotr Włostowic sziléziai vajdának, akit árulónak tart. A népszerű vajdával való bánásmód miatt fellázadnak Ulászló ellen a fivérei, Jakab gnieznói érsek kiközösíti és elpártol tőle a nemesség is. A Kijevbe száműzött Włostowic sorsán felháborodva az ottani nagyfejedelem is felmondja az Ulászlóval kötött szövetséget. Ulászló előbb hasonló nevű sógorához menekül Prágába, majd III. Konrád német királyhoz és a segítségért cserébe vazallusi esküt ígér. A lengyel fejedelmi címet öccse, IV. "Göndör" Boleszláv veszi fel.
III. Konrád sereget gyűjt a lengyelországi hadjáratra, de az áradó Odera, valamint a meisseni és nordmarki őrgrófok vonakodása miatt a támadást végül elnapolják.
Miután III. Jenő pápa az előző évben meghirdette a második keresztes hadjáratot, VII. Lajos francia király márciusban, III. Konrád német király pedig decemberben felveszi a keresztet. A keresztes hadak gyülekezése – akárcsak az első hadjárat esetén – pogromokkal, a zsidók elleni támadásokkal jár.
A római köztársaság (comune) elűzi III. Jenő pápát, aki előbb itáliai városokban, végül Franciaországban keres menedéket.
A genovai flotta feldúlja a mórok uralta Baleári-szigeteket, majd hiábavalóan ostromolják a dél-ibériai Almeríát.
Az észak-afrikai kikötőket addig is rendszeresen fosztogató II. Roger szicíliai normann király hódító hadjáratot indít a mórok ellen: partra száll a mai Tunéziában és a környező muszlim sejkek behódolnak neki. Tengernagya, Antiochiai György eközben a líbiai Tripolit szállja meg fél évre, majd muszlim kormányzót hagy hátra.
A 25 éves III. Erik dán király – valószínűleg súlyos betegsége miatt – lemond a trónról. Kolostorba vonul és nem sokkal később meghal. Mivel törvényes gyereke nincs, örökösödési válság tör ki. A zealandi nemesek III. Svendet (II. Erik fiát), a jütlandiak pedig V. Knutot választják királynak. A két rivális király ideiglenesen békét köt és egyesítik erőiket a vendek elleni keresztes hadjárathoz.
II. Vszevolod kijevi nagyfejedelem hadat visel a függetlenedni akaró Vlagyimirkó halicsi fejedelem ellen és sikertelenül ostromolja Zvenyigorodot. Visszatér Kijevbe, majd 62 éves korában meghal. Utóda öccse, II. Igor Olgovics. A kijevi polgárok azonban elégedetlenek vele, mert nem váltja le a népszerűtlen tisztségviselőket, ezért felajánlják a trónt a perejaszlavli Izjaszlav Msztyiszlavicsnak. Miután a katonái átállnak az ellenség oldalára, Igor vereséget szenved és négy napig egy mocsárban bujkál, míg elfogják és bebörtönzik. A börtönben megbetegszik és átviszik egy kolostorba, hogy halála előtt szerzetesi fogadalmat tegyen. Igor felgyógyul és a kolostorban marad.
Egyik rabszolgája meggyilkolja Imád ad-Dín Zangi moszuli atabéget. II. Joscelin edesszai gróf ezt kihasználva megpróbálja visszafoglalni Edesszát és be is jut a városba, de ostromeszközök híján a citadellával nem boldogul. Közben megérkezik Zangi fia, Núr ad-Dín Mahmúd (aki Aleppót örökölte) és szétveri a visszavonuló Joscelin seregét; maga a gróf is megsebesül. Núr ad-Dín elűzi a város összes lakosát, majd ostrom alá veszi Azaz várát, amit Joscelin sikeresen megvéd.
Eldiguz azerbajdzsáni atabég függetleníti magát a Szeldzsuk Birodalomtól és megalapítja az Eldiguzida dinasztiát.
Észak-Afrika
Tasfin ibn Ali almorávida emír előző évi halálát követően az almohád Abd al Mumin Marokkó jelentős részét megszállja, beleértve Fezt és ostrom alá veszi a fővárost, Marrakest.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1146 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.