Rufius Praetextatus Postumianust és Flavius Zenót választják consulnak.
II. Theodosius császár Maximinus vezetésével békét kérő követséget küld Attilához. A követséget elkísérik a hunok konstantinápolyi képviselői is, akiket az egyik bizánci főtisztviselő, Chrysaphius lefizet, hogy gyilkolják meg a hun királyt; megérkezésükkor azonban ők elárulják a tervet Attilának. Maximinus békét köt a hunokkal: a rómaiak 6 ezer font aranyat fizetnek azonnal, valamint évente 2100 (kb. 950kg) fontot; ezenkívül a Dunától délre öt napnyi járóföldig kiürített ütközőzónát (gyepűt) kell létesíteniük. Maximinus titkárának, Priscusnak leírása jelenti a hunokról szóló, elsőkézből származó ismereteink nagy részét.
Aetius utasítására az alánok leverik az armoricai felkelést. A lázadás vezére, Eudoxius a hunokhoz menekül.
A száli frankokGallia Belgicát fosztogatják, többek között kirabolják Nemetocennát (ma Arras). Aetius és hadvezére, Maiorianus meglepetésszerűen megtámadja és legyőzi Chlodio frank királyt, aki egy esküvőn vesz részt.
Meghal Rechila, a hispániai szvébek királya, aki meghódította Dél- és Közép-Hispániát. Utóda fia, a katolikus Rechiar, aki Theodoric vizigót király lányát vette feleségül.
A konstantinápolyi zsinatot eretneknek nyilvánítják és kiközösítik Eutükhész apátot, mert azt állítja hogy Krisztusnak nem két (emberi és isteni) hanem csak egyféle természete van.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 448 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.