| 44 Nysa | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Hermann Mayer Salomon Goldschmidt |
| Felfedezés ideje | 1857. május 27. |
| Felfedezés helye | Párizs |
| Névadó | Nysa |
| Ideiglenes név |
|
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2009. június 18. (2455000,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 416 321 746 km (2,783 CsE) |
| Perihélium távolsága | 309 355 978 km (2,068 CsE) |
| Fél nagytengely | 362 838 862 km (2,425 CsE) |
| Pálya excentricitása | 0,147 |
| Orbitális periódus | 1379,688 nap 3,78 év |
| Közepes anomália | 222,527° |
| Inklináció | 3,706° |
| Felszálló csomó hossza | 131,576° |
| Perihélium szöge | 343,031° |
| Perihélium átmenet | 2 461 042,1923449 julián dátum |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 70,64 km |
| Tömeg | 3,7×1017 kg |
| Átlagos sűrűség | 2,0 g/cm³ |
| Felszíni gravitáció | 0,0197 m/s² |
| Szökési sebesség | 0,0373 km/s |
| Forgási periódus | 6,422 h |
| Albedó | 0,546 |
| Színkép típusa | E |
| Abszolút fényesség | 7,03 |
A Wikimédia Commons tartalmaz 44 Nysa témájú médiaállományokat. | |
A 44 Nysa egy igen jó fényvisszaverő képességű kisbolygó a kisbolygóövben. Egy kisbolygócsaládnak is névadója. Színképe alapján az E típusú aszteroidák közé tartozik.
A Nysát H. M. S. Goldschmidt fedezte fel 1857. május 27-én. Nevét a görög mitológiából kapta, Nysa mesés vidékéről.
2002-ben a finn Mikko Kaasalainen és munkatársai 63 fénygörbe fölhasználásával rekonstruálták a Nysa alakját. A fénygörbék az Uppsalai Kisbolygó-Fotometriai Katalógusban szerepeltek az elmúlt évtizedek méréseit összegyűjtve. A 44 Nysa alakja kúpos, amit úgy is lehet értelmezni, hogy kísérője van.
Az E típusú színkép együtt jár a nagy fényvisszaverő képességgel a kisbolygók körében. Ezek a színképi tulajdonságok a meteoritok körében az enszatit kondritok és akondritok (aubrit) jellemzői is, ezért kapcsolat áll fenn ezek között a meteoritok és kisbolygók között is. Ebbe a csoportba tartozik a 434 Hungaria és a Földet is megközelítő (NEA) pályájú 3103 Eger kisbolygó is.
Amióta az E típusú kisbolygókat három színképi alcsoportra osztották (Hungaria-szerűek - E(I) típus - Angelina-szerűek - E(II) típus, és Nysa-szerűek - E(III) típus), a Nysa kisbolygó fontosabb szerephez jutott.
Pályája szempontjából is egyedi és típusos. A Polana kisbolygóval együtt róluk nevezték el a Nysa-Polana dinamikus családot, amely a kisbolygó övben, a 2,4 - 2,5 CsE távolságban kering. A dinamikus család tagjainak színképe megoszlik az E és az F színképi típus között.