Nyugaton Avitus császárt, keleten Flavius Varanest és Flavius Johannest választják consulnak.
Avitus császár fővezére, Ricimer Legyőzi a vandálokat a szicíliai Agrigentumnál, illetve Korzikánál tengeri csatában. Azok ennek ellenére márciusban elfoglalják és elpusztítják Capuát.
Ricimer szövetkezik Maiorianus főtiszttel (comes domesticorum) Avitus megbuktatására és ehhez megszerzik a szenátus támogatását is. Gót zsoldosok segítségévél Ravennában legyőzik és kivégzik az Avitushoz hű Remistust. A császár Galliába menekül, összegyűjti csapatait, majd visszatér Itáliába. Október 17-én Piacenzánál vereséget szenved Ricimertől és Maiorianustól, akik először megkímélik az életét és kinevezik a város püspökévé, de aztán az év végén vagy a következő évben mégis inkább meggyilkoltatják. A nyugatrómai trón fél évig üres marad.
II. Theodorik vizigót király (formálisan a nyugatrómai császárt képviselve) benyomul Hispániába és Bragánál döntő vereséget mér a szvébekre. A vizigótok kifosztják Bragát. Rechiar szvéb király sebesülten elmenekül, de elfogják és kivégzik. A Szvéb Királyság egyértelmű örökös hiányában széthullik.
A Kaukázusban a keletrómai vazallus Lazica királya, I. Gubazész a Szászánidák szövetségét keresi, hogy elszakadjon Konstantinápolytól. Marcianus császár sereget küld ellene, mire megadja magát és fia javára lemond a trónról.
Attila fiai, Ernak és Dengizich megpróbálják ismét vazallusukká tenni a Pannóniában letelepedett osztrogótokat, de azok Valamir király vezetésével visszaverik őket.
A hét éves Majova no Ókimi álmában meggyilkolja Ankó császárt, miután kihallgatja, hogy az ártatlanul kivégeztette apját, hogy anyját feleségül vehesse. A császári trónt Ankó öccse, Júrjaku örökli.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 456 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
