Zakariás pápa szakít elődje, III. Gergely politikájával és a függetlenedő longobárd hercegségek támogatása helyett kiegyezik Liutprand királlyal, aki cserébe visszaszolgáltatja az általa megszállt pápai városokat. Liutprand ezt követően uralma alá vonja a Spoletói, majd a Beneventói hercegségeket. A vele dacoló II. Transamund spoletói herceg elmenekül, de elfogják és kolostorba zárják; utódja a király unokaöccse, Agiprand. Godescalc beneventói herceg is menekül Liutprand közeledtére, de a nép meglincseli. Utódja II. Gisulf, II. Romuald korábbi herceg árvája.
A velenceiek fellázadnak Giovanni Fabriciaco bizánci kormányzó ellen: elfogják, megvakítják és száműzik. Eutükhiosz ravennai exarkhosz engedélyezi, hogy ismét dózsét válasszanak Választásuk Teodato Ipatóra, a korábbi dózse, Orso Ipato fiára esik.
Martell Károly halálát követően a frankok vazallusai, Theudebald alemann, Odilo bajor és I. Hunald aquitániai hercegek, valamint a szászok fellázadnak a frank uralom ellen. Karlmann és Kis Pippin majordomusok elfoglalják és kifosztják az aquitániai Bourgest. Eközben Theudebald betör Elzászba, ahol feltehetően megöli Liutfrid herceget. Hunald keletre vonul, hogy egyesüljön Odilóval; eközben elfoglalja Chartres-t és felgyújtja a templomát.
A kalifa fia, Szulejmán kihasználja a bizánci belháborút és egészen Paphlagóniáig portyázik, sok zsákmányt és foglyot ejtve.
Az észak-afrikai nagy berber felkelésben az Ifríkijába (mai Tunézia) benyomult berberek a tartomány fővárosát, Kairuánt veszélyeztetik. Handala ibn Szafvan al-Kalbí egyiptomi kormányzó sietősen összeszedett seregével megfutamítja az ostromlókat, majd egy második csatában szétveri őket, még mielőtt a Marokkóból érkező hatalmas (állítólag 300 ezer fős) berber hadsereggel egyesülni tudnának. Ezután Kairuán egész férfilakosságát felfegyverezve véres ütközetben legyőzi az erősítést is.
Eközben Abd al-Malik ibn Katn al-Fihríal-andaluszi kormányzó legyőzi az ibériai erődök szintén fellázadó berber helyőrségeit. Az erősítésül küldött szíriai Baldzs ibn Bisr al-Kusajrí összetűzésbe keveredik al-Fihrível, akit kivégeztet és maga foglalja el a kormányzói széket (röviddel később egy zendülés során halálos sebet kap).
I. Alfonz asztúriai király megszállja Galíciát, amelynek erődjeiből a muszlim katonák elvonultak a dél-ibériai csatákhoz.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 742 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
