V. Kónsztantinosz császár kihasználja az Omajjád Kalifátus válságát és elfoglalja a határvidéken Germanikeia városát. A helyi keresztények egy részét a biztonságosabb Trákiába telepíti át.
Pestis tör ki Kis-Ázsiában és átterjed Szíriára, a Balkánra és Itáliára. A járvány ebben és a következő évben kb. 200 ezer áldozatot szed. A császár emiatt nem tér vissza Konstantinápolyba, a járvány végét Bithüniában várja ki.
A bizánci flotta beszorítja az egyiptomi arab hajóhadat a ciprusi Kermaia kikötőjébe, ahol szinte valamennyi hajóját elsüllyeszti.
Európa
Karlmann frank majordomus Cannstattba hívatja az alemann nemességet, ahol a 742-es lázadásuk miatt valamennyiüket - több ezer embert - lemészároltatja. Alemannia elveszíti autonómiáját, ezentúl frank grófok kormányozzák.
II. Marván kalifa Szíriában megostromolja és elfoglalja a lázadó Homsz városát. Ezután Niszibiszhez vonul, amelyet az Irakot megszállva tartó háridzsita felkelők tartanak ostrom alatt. Szétveri a seregüket és megöli a vezetőjüket, Al-Dahhák ibn Kajsz al-Sajbánít; a háridzsita lázadás ezzel gyakorlatilag véget ér. Marván a további felkelések elkerülésére leromboltatja a nagyobb városok - köztük Damaszkusz, Homsz és talán Jeruzsálem - falait.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 746 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.