Nagy Károly frank király nyár végén Rómába indul, hogy személyesen vizsgálja ki III. Leó pápa ügyét, akit ellenfelei többek között paráználkodással és hamis eskütétellel vádoltak meg. Decemberben a pápát felmentik minden vád alól. December 25-én a karácsonyi misén Leó pápa a rómaiak császárává (Imperator Romanorum) kiáltja ki és megkoronázza Károlyt. Ugyanekkor Károly fiát, Ifjabb Károlyt a pápa Neustria királyává koronázza. Egyes történetírók szerint az esemény meglepetésszerűen érte Károlyt, de mai történészek szerint már legalább egy-két éve készült rá. Bizánc, amely magát tartja az egész kereszténység szellemi központjának, élesen elutasítja a koronázást és nem ismeri el Károlyt császárként; tekintélyét azonban megrendítették az utóbbi évtizedekben az ikonromboló-ikontisztelő harcok (amelyektől a nyugati kereszténység elhatárolta magát), valamint az hogy a császári trónon addig példátlan módon egy nő ült (Eiréné, aki ráadásul saját fiát vakíttatta meg, hogy egyeduralkodó lehessen).
Aquitániai Lajos (Nagy Károly fia) bevonul az Ibériai-félszigetre és ostrom alá veszi Barcelonát (amelyet a córdobai emír visszafoglalt, azt követően, hogy lázadó kormányzója átadta a várost a frankoknak). Az ostrom ideje alatt csapatai feldúlják Lleida és Huesca környékét is.
Northumbriában a piktekhez száműzött Ealhmund (Alhred király fia) sereggel tér vissza, de Eardwulf király legyőzi és megöleti a herceget.
Írországban elkészül a Kellsi kódex (hozzávetőleges dátum).
Abbászida Kalifátus
Hárún ar-Rásíd kalifa öröklődő emíri címet adományoz Ibráhim ibn al-Aglabnak, aki a sorozatos felkelések után helyreállította a rendet az észak-afrikai Ifríkija tartományban; ezzel Ibráhim megalapítja az Aglabida dinasztiát.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 800 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.