Mikhaél korábbi barátja, Szláv Thómasz hadvezér Amorionban fellázad az előző év karácsonyán trónra került császár ellen. Maga mellé állítja Anatólia nagy részét és összegyűjti csapatait. A bizánci válságot kihasználva arab portyázók és kalózok fosztogatják Kis-Ázsiát. Thómasz határozottan reagál és betör az Abbászida Kalifátusba (vagy Szíriába vagy Örményországba). Al-Mamún kalifának imponál a tehetséges hadvezér (különös tekintettel arra, hogy neki is gondot okoz Perzsiában Bábak felkelése) és békét, majd szövetséget köt vele.
Thómasz flottát gyűjt és ősszel átvonul Konstantinápolyhoz, ahol seregével átkel Trákiába és ostrom alá veszi a várost. A Mikhaélhez hű konstantinápolyiak visszaverik támadásait, így a tél beálltakor kénytelen táborba vonulni.
Meghal Borna, a frankoknak behódoló horvátországi szláv fejedelem. Utóda unokaöccse, Vladislav, aki Jámbor Lajostól megkapja a Dalmácia és Liburnia hercege címet. A frankok ellen lázadó Ljudevit velencei építészek segítségével erődöket emeltet.
Meghal Coenwulf merciai király. Utóda öccse, I. Ceolwulf (az egyik krónika szerint előbb gyerekkorú fia, Cynehelm követte a trónon, akit azonban hamarosan meggyilkoltak).
Abbászida Kalifátus
Al-Mamún kalifa hűséges hadvezérét, Táhir ibn Huszajnt nevezi ki Horászán kormányzójává; ezzel kezdődik a Táhirida dinasztia felemelkedése.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 821 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.