Tavasszal Szláv Thómasz ismét ostromzár alá veszi Konstantinápolyt. II. Mikhaél császár flottája visszaveri a felkelők támadását és uralma alá vonja a Boszporuszt, a városvédők pedig kitörésekkel nyugtalanítják az ostromlókat. A patthelyzetben Mikhaél Omurtag bolgár kántól kér segítséget. Ősz végén (vagy a következő év elején) a bolgárok betörnek Trákiába; Thómasz visszaveri őket, de veszteségei miatt fel kell adnia az ostromot és táborba vonul.
Jámbor Lajos frank császár attignyi palotájában nyilvános vezeklést tart I. Paszkál pápa előtt unokaöccse, Bernard halálért (Lajos megvakíttatta a lázadó Bernardot, aki két nappal később belehalt a procedúrába).
A frankok végleg leverik a horvátországi szlávok lázadását. A felkelés vezetője, Ljudevit a szerbekhez menekül.
Az idős Winigis spoletói herceg lemond trónjáról és kolostorba vonul (hamarosan meg is hal). Utódjául Lajos császár Suppo bresciai grófot nevezi ki.
Utoljára említik hivatalosan az avarokat, amikor követeik megjelennek a frankfurti birodalmi gyűlésen. Ugyanitt megjelennek az ekkor először említett morvák követei is.
A 822/823-as tél rendkívül hideg Európában, a nagy folyók (Rajna, Duna, Szajna) hónapokra befagynak.
Abbászida Kalifátus
Táhir ibn Huszajn horászáni kormányzó kihagyja al-Mamún kalifa nevét a pénteki imából, jelezve ezzel függetlenedési törekvését. Még aznap éjszaka megmérgezik, de a kalifa engedélyezi, hogy a kormányzói tisztség fiára, Talha ibn Táhirra szálljon.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 822 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.