Az észak-itáliai nemesség (többek között a király veje, Adalbert ivreai őrgróf és Lambert milánói érsek) fellázad Berengár király ellen és a felső-burgundiai II. Rudolfnak ajánlják fel a koronát. Berengár szövetségeseitől, a magyaroktól kér segítséget, akik Dursák és Bogát vezetésével sereget küldenek Itáliába. A magyarok meglepik és körbeveszik a Brescia mellett gyülekező lázadó hadsereget, amelynek nagy részét foglyul ejtik (Adalbert egy közkatona ruháját veszi fel és így olcsón kiváltja magát a fogságból).
A kalandozó magyarok megölik I. Vratislav cseh fejedelmet. Utóda fia, a 13 éves Vencel, apai nagyanyja, Ludmila régenssége mellett. Ludmila és Vencel anyja, Drahomíra hamarosan konfliktusba keveredik (anyja szerint Ludmila inkább papot nevel a fiából, mint fejedelmet) ami annyira elmérgesedik, hogy szeptemberben Drahomíra két emberével meggyilkoltatja Ludmilát.
Simeon bolgár cár sereggel vonul Konstantinápoly ellen, miután I. Rómanosz előző évi megkoronázását követően elvesztette esélyét a bizánci császári címre. Nikolaosz Müsztikosz pátriárka ajánlatát (miszerint házasítsa össze valamelyik gyerekét Rómanosz gyerekeivel) elutasítja és a pégaiószi csatában legyőzi a bizánci haderőt.
Rómanosz császár egy száműzött szerb herceget, Zahariját küldi a bolgárbarát szerb fejedelem, Pavle Branović ellen. Pavle legyőzi és foglyul ejti Zahariját és elküldi Simeon cárnak. A bizánciaknak azonban mégis sikerül lefizetniük Pavlét, aki fellázad. Az Adrianopoliszt ostromló Simeon Zahariját küldi ellene, aki immár bolgár szövetségben legyőzi Pavlét.
Madarász Henrik német király legyőzi a lázadó, magát királynak kikiáltó Gonosz Arnulf bajor herceget és ostrom alá veszi székhelyét, Regensburgot. Arnulf megadja magát, lemond a koronáról, cserébe jelentős autonómiát (invesztitúrajogot és pénzverési jogot) kap Bajorországban.
Madarász Henrik novemberben a Rajna közepén, egy hajón megköti a bonni szerződést Együgyű Károly nyugati frank királlyal, amelyben tisztázzák az országaik közötti határt.
I. Landulf beneventói herceg támogatásával felkelés kezdődik Dél-Itáliában a bizánci uralom ellen.
Egyiptomban Munisz al-Muzaffar hajóhadával visszafoglalja a Fátimidáktól Alexandriát, míg seregével blokád alatt tartja őket a Fajjúm-oázisban. A fátimida sereg vezére, al-Kaim trónörökös belátja vereségét és nehéz felszerelését hátrahagyva, a sivatagon át Kirenaikába menekül.
Maszala ibn Habusz fátimida hadvezér elfoglalja a marokkói Fezt, foglyul ejti és lemondatja a vazallus IV. Jahjá emírt és berber kormányzót nevez ki az emirátus élére.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 921 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
