Adolf Heyrowsky

Az első világháború

A világháború kitörése után Heyrowsky a 2. repülőszázadban, a szerb fronton szolgált. 1914. szeptember 13-án felderítő repülés közben felfedezett egy készülő pontonhidat a Száván. Megfigyelőjével, Stefan von Ankershofennel közösen kiélesített tüzérségi gránátokat dobtak rá bombaként mintegy 180 m magasból, és sikerült megsemmisíteniük a hidat.

1914 novemberében kinevezték a 9. repülőszázad parancsnokává. 1915. január 1-jén soron kívül előléptették századossá. Február 22-én megszerezte első légi győzelmét, felderítő gépével Belgrád légterében kilőtt egy megfigyelőballont, majd március 3-án még egyet.

Olaszország 1915. május 24-én belépett a háborúba. Heyrowsky augusztusban megkapta az Isonzó-fronton harcoló 12. repülőszázad parancsnokságát, 1916 januárjában pedig rá bízták az akkor megalakított 19. repülőszázadot. Parancsnokként is rendszeresen repült bevetésekre. Május 4-én Merna légterében Benno Fiala von Fernbrugg megfigyelőtiszttel közösen sikerült lelőniük egy M4-es olasz léghajót.

Az ötödik és hatodik isonzói csata során (1916. március 9–18., augusztus 6–17.) légi szolgálata mellett gyalogsági tisztként is harcolt, ő volt a 27. gyalogezred 16. századának parancsnoka. Augusztus 9-én kilenc ellenséges repülő támadt felderítő gépére, amit háromnegyed órán át lőttek, de Heyrowskynak sikerült a súlyosan megrongált repülővel leszállnia. Másnap, augusztus 10-én egy olasz Voisinnel és két Nieuporttal keveredett harcba és ismét kényszerleszállást hajtott végre, de ezúttal lelőtte a Voisint. Augusztus 15-én egy Fokker E.III egyfedelű vadászgéppel földre kényszerített egy Nieuport vadászok által védelmezett Voisin felderítőt. 1916 decemberében egy olasz Caproni bombázóval és egy Voisinnel gyarapodott sikerlistája.

1917 tavaszán részt vett a tizedik isonzói csatában (május 12.-június 6.) és május 15-én egy SPAD, június 3-án pedig egy Nieuport vadászgépet győzött le Hansa-Brandenburg C.I-es felderítőgépével. Június 26-án tíz perc eltéréssel egy Nieuport és egy Caudron típusú repülőgépet sikerült földre kényszerítenie; ezek voltak utolsó légi győzelmei.

A 12. isonzói csata idején (1917. október 24. – november 7.) a légelhárítás lelőtte a gépét és ellenséges területen hajtott végre kényszerleszállást, de a támadó osztrák–magyar csapatok miatti fejetlenségben sikerült visszatérniük saját egységeikhez. 1917 októberében visszavonták a frontszolgálattól, a légierő törzstisztjévé nevezték ki a 2. Isonzó-hadsereg vezérkaránál. 1918 márciusában a német légierő parancsnoka, Ernst von Hoeppner altábornagy mellé nevezték ki osztrák–magyar összekötő tisztnek. Emellett a német Bogohl 2 és Bogohl 6 bombázóezredek kötelékében részt vett Nancy, Amiens és Párizs bombázásában; sőt egy Gotha nehézbombázóval Dovert is támadta. A piavei csata (1918. június 15. – június 25.) idejére visszatért Olaszországba, majd visszautazott a nyugati frontra. 1918 novemberében itt érte a háború vége is.

A háború után

A háború után német állampolgár lett. Tagja volt a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak. Részt vett a polgári repülőklubok életében. 1932-ben könyvet írt a légierő jövőbeli felhasználásáról. Egy szovjetunióbeli kiküldetésben tanulmányozta a légvédelmet. Visszatérése után a Nemzeti Légvédelmi és Biztonsági Hivatal vezetőjévé nevezték ki.

A második világháborúban ezredesi rangban a siedlcei 4/II, majd a fürstenwaldei 10/III területi repülőparancsnokságot vezette. 1945 márciusában a 63 éves Heyrowsky egy Focke-Wulf 187D típusú nehézvadásszal repült, amikor néhány P-51 Mustang rátámadt. Halálának pontos körülményei nem ismertek.