Julius Arigi 1895. október 3-án született a csehországi Tetschenben. Mielőtt katona lett pincérként és elektroműszerészként dolgozott, majd 1912-ben belépett a hadseregbe. Az 1. vártüzérezrednél volt tüzér, 1914 januárjától főtüzér. Márciusban átkérette magát a Légjárócsapatokhoz és miután elvégezte a pilótatanfolyamot, a Cattarói-öböl bejáratánál állomásozó 6. repülőszázadhoz osztották be.
Az első világháború
A világháború kitörése után a szerb fronton végzett felderítő repüléseket. Novemberben előléptették tizedessé és megkapta táboripilóta-jelvényét is. Gyorsan haladt előre a ranglétrán: 1915 márciusában szakaszvezetővé, júniusban őrmesterré, augusztus végén törzsőrmesterré léptették elő. Októberben motorhiba miatt kényszerleszállást hajtott végre és hadifogságba esett. A podgoricai fogolytáborból ötször kísérelt meg sikertelenül szökést, míg végül 1916 januárjában állítása szerint sikerült ellopnia I. Miklós montenegrói király Fiat túraautóját és öt másik fogollyal együtt áthajtott a frontvonalon.
Miután Montenegrót megszállták az osztrák-magyar csapatok, Arigi egysége áttelepült az albániai Szkutariba, majd egy különítménnyel a Tirana közelében lévő Kavaja repterére költözött. Mivel az albán hadszíntér mellékfrontnak számított, a század súlyos létszám- és felszerelésgondokkal küzdött és általánosak voltak a tífusz- és maláriajárványok.
1916. augusztus 22-én a különítményt értesítették, hogy hat Farmanból álló olasz kötelék indult el a durazzói flottabázis támadására. Arigi engedélyt kért, hogy megtámadhassa őket, amit a parancsnok, Emil Cioll megtiltott, mert a repülőtéren egyetlen megfigyelőtiszt sem tartózkodott (a parancsnokság későbbi kérdésére azt válaszolta, hogy A kérdéses időpontban minden megfigyelőtisztünk gyengélkedett), és a szabályzat nem engedélyezte, hogy a repülők tiszt nélkül szálljanak fel. Arigi még kétszer kérte a parancsnokot, de mivel az nem változtatott álláspontján, szólt az egyik szerelőnek, Lasi Jánosnak, hogy üljön az egyik Hansa-Brandenburg C.I felderítő repülőgép géppuskája mögé és engedély nélkül rátámadt az olasz kötelékre. A légicsata harminc percig tartott (eközben Arigiék segítségére sietett a flottabázisról felszálló Friedrich Lang egy Lohner repülőcsónakban) és végül a hat ellenséges gépből ötöt sikerült lelőni.
Arigi albániai bázisán többnyire felderítői, tüzérségi tűzirányítói vagy bombázói bevetéseken vett részt. Egyik esetben Valona kikötőjében egy bombával sikerült elsüllyesztenie egy olasz gőzhajót. 1916. szeptember 1-én előléptették tiszthelyettessé. Három nappal később földre kényszerített egy olasz Farmant, 18-án pedig lelőtt egy Caproni bombázót. 1918 őszén jelentkezett a vadászpilóta-tanfolyamra , majd áthelyezték az olasz frontra, ahol a I. repülőezredben (később Flik 101G) biztosított vadászfedezetet a bombázókötelékek számára. Itt mintegy fél évet töltött és eközben öt ellenséges repülőgépet semmisített meg. 1917 júniusában a Godwin Brumowski irányítása alatt lévő 41. vadászrepülő-századhoz irányították, azonban miután összekülönbözött a parancsnokkal, átkerült az Haidenschaftban állomásozó 55. vadászrepülő-századhoz. Mire a század novemberben átköltözött Pergine repterére, Arigi tíz újabb légi győzelmet szerzett, nagy részüket Maier József századparancsnokkal és Kiss József tiszthelyettessel egy kötelékben. November 15-én a pilótatrió három Caproni bombázót lőtt le, két nappal később pedig egy Savoia-Pomilio és egy SAML felderítőt; ezen a napon Arigi még egy SAML földre kényszerítésével ismételte meg a triplázást.
1918 áprilisában Arigit áthelyezték az Albániában állomásozó 6. távolfelderítő-századhoz, ahol Aviatik D.I gépével két hónap alatt három igazolt légi győzelemmel gyarapította diadallistáját. 1918 nyarán átkerült a Macourek Béla parancsnoksága alatt lévő 1. vadászrepülő-századhoz. Itt négy újabb győzelmet szerzett, az utolsót (32.-et) 1918 augusztus 28-án egy brit Airco DH.4 bombázó ellen.
A háború után
A világháború után hazatért és csehszlovák állampolgár lett. 1919-ben Ikarus néven légitársaságot alapított és a nevezetes fürdővárosokba indított járatokat Prágából. 1934-ben a fellángoló németellenesség miatt rövid időre Berlinbe, majd Bécsújhelyre költözött és osztrák állampolgár lett. A másik valamikori ászpilótával, Benno Fialával közösen a helyi repülőteret üzemeltették. Az Anschluss után a németek rövid időre letartóztatták, de később felvették a Luftwaffébe, ahol pilótaoktatóként szolgált. Tanítványai között volt Walter Novotny (258 győzelem) és Hans-Joachim Marseille (158 győzelem). 1939-ben kérte felvételét a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba, de elutasították. A második világháború alatt balkáni, észak-afrikai, magyarországi repülőtereken dolgozott. 1945 után az ausztriai Seewalchen am Attersee-ben élt, értékesítési szakemberként dolgozott. 1981. augusztus 1-én halt meg, 85 éves korában.
.png){kind=small}
