Alain de Botton

Alain de Botton
Született1969. december 20. (56 éves)
Zürich, Svájc
Állampolgárságasvájci, brit
SzüleiGilbert de Botton
Foglalkozása
Iskolái
  • Harrow School
  • Dragon School
  • Gonville and Caius College (1988–1990, történelem)
  • King’s College London (1991–1992, filozófia)
Kitüntetései
  • Prix Européen de l'Essai Charles Veillon (2003)
  • Fellow of the Royal Society of Literature (2011)
A Wikimédia Commons tartalmaz Alain de Botton témájú médiaállományokat.

Alain de Botton (Zürich, 1969. december 20. –) Svájcban született brit szerző és szónok. Könyvei különféle kortárs tárgyakat és témákat tárgyalnak, hangsúlyozva a filozófia jelentőségét a mindennapi életben. 1993-ban jelent meg az Essays in Love ("Esszék a szerelemről") című könyve, amely kétmillió példányban kelt el. További bestsellerek közé tartozik a How Proust Can Change Your Life ("Hogyan változtathatja meg Proust az életedet?", 1997), a Status Anxiety ("Státuszszorongás", 2004) és a The Architecture of Happiness ("A boldogság építészete", (2006).

2008-ban társalapítója volt a The School of Life vállalatnak, 2009-ben pedig a Living Architecture-nek. 2011-ben a Royal Society of Literature(wd) tagjává választották. 2015-ben munkásságáért elnyerte a „Schopenhauer-ösztöndíjat”, a Melbourne-i Írófesztivál éves írói díját.

Fiatalkora és családja

De Botton Zürichben született, Jacqueline (született Burgauer) és Gilbert de Botton(wd) gyermekeként. Gilbert Alexandriában, Egyiptomban született, de Svájcba költözött és ott dolgozott, ahol társalapítója volt a Global Asset Management befektetési cégnek; családja vagyonát 1999-ben 234 millió fontra becsülték.

Alain de Botton svájci születésű édesanyja askenázi volt, apja pedig egy szefárd zsidó családból származott, a Kasztília és León tartománybeli Boton városából. De Botton ősei közé tartozik Abraham de Boton(wd) rabbi. De Botton apai nagyanyja Yolande Harmer(wd) volt, egy zsidó-egyiptomi újságíró, aki Izraelnek kémkedett és Jeruzsálemben halt meg.

Van egy nővére, Miel(wd), akivel világi neveltetésben részesültek. Alain élete első tizenkét évét Svájcban töltötte, ahol franciául és németül nevelték.

Iskolái

A Dragon Schoolba(wd) járt, ahol az angol lett az elsődleges nyelve. Később a Harrow Schoolba(wd), egy angliai állami iskolába küldték tanulni. Gyermekkorát gyakran írta le félénk, bentlakásos iskolákban élő gyermekként.

Történelem szakon tanult a Cambridge-i Egyetemen, ahol a Gonville and Caius College(wd) tagja volt, és dupla csillagos első osztályú diplomát szerzett. Ezután filozófia szakon szerzett MPhil(wd) diplomát a londoni King’s College-ban (1991-92), mielőtt a Harvard Egyetemen doktorált francia filozófiából. Kutatásait azonban feladta, hogy a nagyközönség számára könyveket írjon.

Irodalom

Fikció

Első regényében, az 1993-ban megjelent Essays in Love (On Love az USA-ban) című műben de Botton a szerelembe esés és az eltávolodás folyamatával foglalkozik. Az Essays in Love alapján 2010-ben Julian Kemp(wd) rendező filmes adaptációt készített, a My Last Five Girlfriends ("Utolsó öt barátnőm") című romantikus vígjátékot. De Botton megírta az Essays in Love folytatását, amely 2016-ban jelent meg The Course of Love ("A szerelem útja") címmel.

Tényirodalom

1997-ben adta ki első ismeretterjesztő könyvét, a Hogyan változtathatja meg Proust az életedet címűt, amely Marcel Proust életén és művein alapul. A könyv bestseller lett mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban.

Ezt követte 2000-ben A filozófia vigasza című könyv. A könyv címe (The Consolations of Philosophy) utal Boethius A filozófia vígasztaló voltáról (De Consolatione Philosophiae cvm Commento) című művére, amelyben a filozófia allegorikus alakként jelenik meg Boethius számára, hogy vigasztalja őt a közelgő kivégzéséhez vezető időszakban. A filozófia vigaszában de Botton megpróbálja bemutatni, hogyan alkalmazhatók olyan filozófusok tanításai, mint Epikurosz, Montaigne, Nietzsche, Schopenhauer, Seneca, és Szókratész a modern mindennapi gondokra. A könyvet a filozófiához való terápiás megközelítéséért egyaránt dicsérték és kritizálták.

2004-ben publikálta a Státuszszorongás (Status Anxiety) című könyvét.

A boldogság építészete (The Architecture of Happiness, 2006) című könyvében az építészetben rejlő szépség természetét, valamint az egyén és a társadalom jólétéhez és általános elégedettségéhez való viszonyát tárgyalja. Leírja, hogy az építészet hogyan hat az emberekre nap mint nap, bár az emberek ritkán fordítanak rá különös figyelmet. A könyv nagy része azt tárgyalja, hogyan tükröződnek az emberi személyiségjegyek az építészetben. Védi a modern építészetet, és bírálja az otthonok ál-népies építészetét, különösen az Egyesült Királyságban. „A legjobb modern építészet” – érvel – „nem tart tükröt a természet elé, bár kölcsönözhet belőle egy kellemes formát vagy kifejező vonalat. Hangot ad a vágyaknak és lehetőségeket sugall. A kérdés nem az, hogy valóban szeretnél-e egy Le Corbusier-házban élni, hanem az, hogy olyan ember szeretnél-e lenni, aki szívesen élne egyben.”

A Munka örömei és bánatai (The Pleasures and Sorrows of Work, 2009) című könyvében de Botton tíz különböző munkakört vizsgált meg, beleértve a könyvelést, a rakétatudományt és a kekszgyártást. A könyv, amely egy narratív ismeretterjesztő mű, kétszáz eredeti képet tartalmaz, és célja, hogy feltárja a modern munkavilág szépségét, érdekességét és időnkénti borzalmait. Miután Caleb Crain(wd), a New York Times kritikusa negatív kritikát írt a könyvről, de Botton csípős személyeskedő támadást intézett Crain ellen. Később bocsánatot kért a megjegyzéseiért.

2009 augusztusában de Botton jelentkezett a BAA repülőtér-üzemeltető cég(wd) által brit irodalmi ügynökök körében meghirdetett pályázatra a Heathrow repülőtér „rezidens írói” pozíciójára. A munkakör magában foglalta, hogy az 5-ös terminálon egy íróasztalnál ülve egy héten keresztül az utasok érkezéséről és távozásáról írjon. De Bottont kinevezték a pozícióra. Az eredmény a Profile Books által 2009 szeptemberében kiadott Egy hét a repülőtéren (A Week at the Airport) című könyv lett. A könyv Richard Baker dokumentumfotós fényképeit tartalmazza, akivel de Botton a Munka örömei és bánatai című könyvén is dolgozott.

2012 januárjában de Botton kiadta a Vallás ateistáknak (Religion for Atheists) című könyvét, amely a vallások előnyeiről szól azok számára, akik nem hisznek bennük. De Botton így fogalmazott: „Egyértelmű számomra, hogy a vallások végső soron túl összetettek, érdekesek és időnként bölcsek ahhoz, hogy egyszerűen átadjuk őket azoknak, akik hisznek bennük”. 2012 áprilisában kiadta a Hogyan gondolkodjunk másképp a szexről? (How to Think More about Sex) című könyvét, amely az érzelmi élet témáival foglalkozó hatrészes sorozatának része, amelyet vállalkozása, a The School of Life ("Az élet Iskolája") adott ki.

2013 októberében jelentette meg az Art as Therapy című könyvét, amelyet John Armstrong ausztrál-skót művészettörténésszel közösen írt. Az Art as Therapy (Művészet mint terápia) azt állítja, hogy bizonyos nagyszerű műalkotások „tippeket ad a mindennapi élet feszültségeinek és zavarodottságának kezeléséhez”.

2014 februárjában de Botton kiadta tizennegyedik könyvét, melynek címe: A hírek. Felhasználói kézikönyv (The News: A User's Manual), és amely a hírek modern mentalitásra gyakorolt hatásait vizsgálja, 25, különféle forrásokból összeválogatott hír prizmáján keresztül, amelyeket de Botton részletesen elemez. A könyv alaposabban megvizsgálta de Botton modern médiáról szóló elemzéseit, amelyek a Status Anxiety (Státuszszorongás) című könyvben jelentek meg.

Újságírás

De Botton korábban több angol újságnak írt cikkeket, 1998 és 2000 között pedig rendszeresen írt rovatot a The Independent on Sunday című lap hasábjain.

Előadások, televízió és rádió

De Botton sokat utazik előadásokat tartani. Előadásokat tartott TED konferenciákon. 2011 júliusában Edinburgh-ban az „Ateizmus 2.0”-ról beszélt, egy olyan ateizmus-eszméről, amely magában foglalja az emberi kapcsolat-, rituálé- és transzcendenciaigényünket is. 2009 júliusában az Oxfordi Egyetemen a kudarc és a siker filozófiájáról beszélt, és megkérdőjelezte e két ítélet alapjául szolgáló feltételezéseket.

2011-ben előadássorozatot vezetett a BBC Radio 4 A Point of View című műsorában.

Saját produkciós cége van, a Seneca Productions, amely a munkái alapján televíziós dokumentumfilmeket készít.

Írásai fogadtatása

De Botton különféle formátumokban írt, vegyes fogadtatásban részesülve. Könyveiről szóló pozitív kritikák bizonyítják, hogy az irodalmat, a filozófiát és a művészetet szélesebb közönség számára tette elérhetőbbé.

A negatív kritikák azt állítják, hogy de Botton hajlamos a nyilvánvalót állítani, és egyes könyveit fellengzősnek és fókusz nélkülinek jellemezték.

Arra a kérdésre, hogy vajon „vonzva” érzi-e magát az írói léthez, de Botton így válaszolt:

Szóval azt hiszem, hogy az emberek hajlamosak a bátorítás, a véletlen és a szerencse stb. kombinációjának eredményeként kiteljesedni. Sok máshoz hasonlóan az én karrierem is úgy alakult, hogy bizonyos ajtók megnyíltak és bezárultak. Tudod, egy bizonyos ponton úgy gondoltam, hogy nagyszerű lenne dokumentumfilmeket készíteni. Nos, valójában hihetetlenül nehéznek és nagyon költségesnek találtam ezt, és nem igazán volt bátorságom tovább küzdeni ezért. Egy másik korban talán egyetemi tanár lehettem volna, ha az egyetemi rendszer más lett volna. Szóval minden arról szól, hogy megpróbáld megtalálni a legjobb összhangot a tehetséged és a világ akkori kínálata között.

Egyéb projektek

Az Élet Iskolája

2008-ban Alain de Botton írókból és oktatókból álló csapat tagjaként alapította az Élet Iskoláját (The School of Life). A Londonban, Párizsban, Amszterdamban, Antwerpenben, Szöulban, Isztambulban, Tel-Avivban, São Paulóban, Berlinben és Melbourne-ben működő The School of Life érzelmi nevelést kínál, különös tekintettel a munka és a kapcsolatok kérdéseire. A Metkere.com-nak adott interjújában de Botton a következőket mondta:

Az ötlet az, hogy megkérdőjelezzük a hagyományos egyetemeket, és átszervezzük a tudást, az élet felé irányítva azt, eltávolodva a tudás önmagáért való lététől. Szerény módon ez egy olyan intézmény, amely megpróbálja megadni az embereknek azt, amit szerintem az egyetemeknek mindig is adniuk kellene: irányt és bölcsességet az életükhöz a kultúra segítségével.

Élő építészet

2009 májusában de Botton elindította az „Living Architecture” nevű projektet, amely nyaralóházakat épít az Egyesült Királyságban vezető kortárs építészek közreműködésével. Ilyenek például Peter Zumthor, az MVRDV(wd), a JVA, a NORD, valamint Michael és Patti Hopkins. A legújabb bejelentett ház a Turner-díjas Grayson Perry(wd) művész és a Fashion Architecture Taste építészeti cég együttműködésében született. A házakat bérbe adják a nagyközönség számára. De Botton, a Living Architecture kreatív igazgatója és elnöke célja a jó kortárs építészet megbecsülésének javítása – ez a feladat a Boldogság építészete című könyvében leírt építészettel kapcsolatos elméleti munkájának gyakorlati folytatásaként szolgál. 2009 októberében a Brit Királyi Építészek Intézete (RIBA(wd)) tiszteletbeli tagjává nevezték ki az építészetben elért szolgálatai elismeréseként.

Múzeumi kiállítások

2014-ben de Bottont három múzeum – az amszterdami Rijksmuseum, a melbourne-i Victoria Nemzeti Galéria(wd) és a torontói Ontario Művészeti Galéria(wd) – is meghívta, hogy az Art as Therapy című munkáján alapuló különleges kiállításokon dolgozzék. De Botton és kollégája, John Armstrong feliratokat helyeztek el a holland grafikusművész, Irma Boom(wd) által tervezett nagyméretű Post-it stílusú címkéken, amelyek szlogeneket és kommentárokat tartalmaztak a Rijksmuseum kiállításaihoz.

Magánélete

De Botton nehéznek írta le apjával való kapcsolatát, kijelentve: „Amikor eladtam az első bestselleremet (és egymillió dollár földimogyoró volt apámnak), nem volt lenyűgözve, és azon tűnődött, mit fogok kezdeni magammal.” Amikor apja meghalt, családja egy nagy vagyonkezelői alapot hagyott maga után, bár de Botton azt mondja, hogy jövedelme kizárólag saját tevékenységeiből származik (könyveladások, előadások, üzleti tanácsadás, The School of Life). Alain mostohája, Janet Wolfson de Botton(wd), a művészetek és a versenybridzs kiemelkedő mecénása. 2003-ban vette el feleségét, Charlotte-ot, és két fiuk született.

2014 augusztusában de Botton egyike volt annak a 200 közéleti személyiségnek, akik aláírták a The Guardiannek küldött levelet, amelyben ellenezték a skót függetlenséget(wd) a szeptemberi népszavazás előtt.

Könyvei

Magyarul megjelent

  • A filozófia vigasza (The Consolations of Philosophy) – Európa, Budapest, 2005 · ISBN 9630778769 · Fordította: Barkóczi András
  • Hogyan gondolkodjunk másképp a szexről? (How to Think More about Sex) – HVG Könyvek, Budapest, 2014 · ISBN 9789633041789 · Fordította: Bayer Antal
  • A hírek. Felhasználói kézikönyv (The News: A User's Manual) – HVG Könyvek, Budapest, 2015 · ISBN 9789633042724 · Fordította: Böszörményi Jenő
  • A szerelem csapásai (The Course of Love) – GABO, Budapest, 2018 · ISBN 9789634066699 · Fordította: Papp Bertalan

Kritikai tanulmányok, recenziók és életrajzok

Film

Jegyzetek

  1. ↑ "rsliterature.org/fellows/alain-de-botton/". Hozzáférés: 2025. július 6.
  2. ↑ "Česko-Slovenská filmová databáze" (cseh nyelven). 2001.
  3. ↑ Hird, Alison (2014. június 17.). "Parisians learn at the School of Life". RFI. Hozzáférés: 2022. augusztus 16.. Founded in London in 2008 by Swiss-born philosopher Alain de Botton
  4. ↑ Louie, Elaine (2010. november 17.). "Alain de Botton's First Effort to Bring Modern Architecture to the British". The New York Times. Hozzáférés: 2022. augusztus 16.. Alain de Botton, the Swiss-born essayist who lives in London, founded a nonprofit group called Living Architecture in 2009
  5. ↑ "de Botton, Alain". Royal Society of Literature (brit angol nyelven). 2023. szeptember 1. Hozzáférés: 2025. július 6. [halott link]
  6. ↑ "Sunday Times Rich List". Thesundaytimes.co.uk. 1999. 2010. december 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. február 7., 1999 Sunday Times Rich List now behind a paywall
  7. ↑ "Alain de Botton". Grove Atlantic (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. július 23.
  8. ↑ "Gilbert de Botton". The Telegraph (obituary). 2000. augusztus 30. Hozzáférés: 2023. február 18.
  9. ↑ Ian Black and Benny Morris (2007). Israel's Secret Wars: A History of Israel's Intelligence Services. Grove Press. 70. o. ISBN 978-0-8021-3286-4.
  10. ↑ de Botton, Alain (2011. december 24.). "An atheist at Christmas: Oh come all ye faithless". The Guardian. London.
  11. 1 2 Poole, Dan (2006. június 15.). "The Real World: Alain de Botton, philosopher, writer and TV presenter". The Independent (UK). 2020. január 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. január 28.
  12. ↑ "King's College London – Notable alumni". Kcl.ac.uk. 2014. december 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. augusztus 26.
  13. ↑ New York, Alain de Botton, Volume 35, New York Magazine Co., 2002, page 90 ISSN 0028-7369
  14. ↑ "Tribeca Film – MY LAST FIVE GIRLFRIENDS". tribecafilm.com. New York. 2023. április 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. június 1.
  15. ↑ Birnbaum, Robert (2002. szeptember 1.). "Alain de Botton Interview (The Art of Travel)". Identity Theory. Hozzáférés: 2023. február 18.
  16. ↑ Norman Goldman (2002. szeptember). "Interview with Alain de Botton". Writerspace.com (interview). 2016. január 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. június 29.
  17. ↑ Sarah Treleaven (2008. június 12.). "How to be Happy: How Does This Building Make You Feel?". AOL (interview). 2009. október 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. június 10.
  18. ↑ "Official Bio". Alain de Botton.
  19. ↑ Adams, Stephen (2009. július 1.). "Alain de Botton tells New York Times reviewer: 'I will hate you until I die'". Telegraph. London. Hozzáférés: 2015. július 1.
  20. ↑ Crain, Caleb (2009. június 24.). "Toil and Trouble". The New York Times. Hozzáférés: 2023. november 22.
  21. ↑ Neyfakh, Leon (2009. július 1.). "Is Alain de Botton Sorry About Angry Comment Left on Critic's Blog?". Observer. London. Hozzáférés: 2015. július 1.
  22. ↑ The Pleasures and Sorrows of Work, Page 328
  23. ↑ The Philosophers Magazine ISSUE # 57 Page 26
  24. ↑ "Free Lecture: Alain de Botton on "Art as Therapy"". The Cooper Union for the Advancement of Science and Art. 2013. október 18. Hozzáférés: 2023. február 18.
  25. 1 2 "TV & Audio". Alain de Botton (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. február 18.
  26. ↑ "Alain de Botton: Philosopher". TED: Ideas Worth Spreading. New York, NY: TED Conferences, LLC. 2011. Hozzáférés: 2018. február 26.. Through his witty and literate books, and his new School of Life, Alain de Botton helps others find fulfillment in the everyday
  27. ↑ Ted.com, TED Talks|Alain De Botton: Atheism 2.0
  28. ↑ Ted.com , TED Talks|Alain de Botton: A kinder, gentler philosophy of success; accessed 26 February 2014.
  29. ↑ "A Point of View – BBC Radio 4". BBC. Hozzáférés: 2017. november 17.
  30. ↑ "The Consolations of Philosophy". complete-review.com. 2010. április 16. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2010. március 23.. De Botton ötlete, hogy a filozófiát a tömegekhez hozza, és fenyegetésmentes módon mutassa be (és megmutassa, hogyan lehet hasznos bárki életében), csodálatra méltó; a módja, ahogyan ezt elérte, már kevésbé az.
  31. ↑ "Philosophy for a night out at the Dog and Duck". The Independent. London, UK. 2000. április 3. Hozzáférés: 2009. július 11.[halott link]
  32. ↑ Hamilton, Fiona; Coates, Sam; Savage, Michael (2002. március). "Financial alarm under the palms". London, UK: Times Literary Supplement. Hozzáférés: 2009. július 11.. De Botton összes könyve, legyen az szépirodalmi vagy ismeretterjesztő, azzal foglalkozik, hogy a gondolkodás, és azon belül is a filozófia, hogyan segíthet nekünk jobban megbirkózni a mindennapi élet kihívásaival, visszavezetve a filozófiát egyszerű, megalapozott gyökereihez.{{cite news}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  33. ↑ "Why it is better to travel hopefully than to arrive". Evening Standard. 2002. május. Hozzáférés: 2009. július 11.[halott link]
  34. ↑ Conrad, Peter (2000. április 9.). "When Nietzsche meets Delia Smith". guardian. London, UK.
  35. ↑ Charlie Brooker (2005. január). "The art of drivel". The Guardian. London. Hozzáférés: 2009. július 11.. ...egy jövedelmező karriert épített popfilozófus, aki a nyilvánvaló vérzést hangsúlyozva egy sor könnyed, a levegőnél is könnyebb könyvben, amelyek az önelégült vasárnapi kiegészítő álneveket célozzák meg, akik valami okosnak tűnő olvasmányt keresnek a repülőgépen
  36. ↑ "Flaccid fallacies". guardian. London, UK. 2000. március 25. 2009. április 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2009. március 20.. De Botton új könyve nagy gondolkodóktól gyűjtött nyilvánvaló, reménytelen vagy ellentmondásos tanácsokat tartalmaz arról, hogyan lehet leküzdeni a létezés bizonyos problémáit.
  37. ↑ Jim Holt (2006. december 10.). "Dream Houses". The New York Times. Hozzáférés: 2008. április 6.. De Botton korábbi könyveihez hasonlóan ez is tartalmazza a fellengzős nyelvezetbe öltöztetett apróságok mennyiségét.
  38. ↑ Mark Lamster. "Bring Back the Bluebird". id-mag.com. 2008. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. április 17.. ...kevés az eredeti gondolkodásból, amit egy kívülállótól elvárhatnánk... A „Boldogság Építészete" ártalmatlan selejt lenne, ha nem lennének térítő ambíciói.
  39. ↑ Naomi Wolf (2009. március). "The Pleasures and Sorrows of Work by Alain de Botton". The Times. London. Hozzáférés: 2009. július 11.. ...ez a „munkát" vizsgáló könyv gyakran úgy hangzik, mintha olyan írta volna, akinek soha nem volt olyan munkája, ami ne lett volna önkéntes, vagy legalábbis kellemes.[halott link]
  40. ↑ Aitkenhead, Decca (2011. április 3.). "How can you be a militant atheist? It's like sleeping furiously". The Guardian. London, UK. 2011. május 1. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. április 3.
  41. ↑ "INTERVIEW: The Art of Connection: A Conversation with Alain de Botton". Wild River Review (angol nyelven). 2009. október. Archived from the original on 2009. október 28. Hozzáférés: 2023. július 9.{{cite web}}: CS1 karbantartás: bot: URL eredeti státusza ismeretlen (link)
  42. ↑ "Alain de Botton: I would advise a friend to travel alone (metkere.com/en)". metkere.com. 2008. augusztus 5.
  43. ↑ "Living Architecture. Holidays in modern architecture". www.living-architecture.co.uk.
  44. ↑ "Alain de Botton's Living Architecture Project". Buildingdesign.com.
  45. ↑ Searle, Adrian (2014. április 25.). "Art Is Therapy review – de Botton as doorstepping self-help evangelist". The Guardian. Hozzáférés: 2014. május 30.
  46. ↑ שלומציון קינן, ראיון עם אלן דה בוטון, "הארץ", 2007 (tr. "Shlomzion Keenan, interview with Alain de Bouton, "Haaretz", 2007)
  47. ↑ "Janet de Botton and family". The London Sunday Times. 2008. április 27. 2011. június 11. dátummal az eredeti címről archiválva.
  48. ↑ "Philosopher king: Alain de Botton finds glamour and drama in the world". The Independent (angol nyelven). 2009. március 27. Hozzáférés: 2023. február 18.
  49. ↑ Barber, Lynn (2009. március 22.). "Office affairs". The Observer (brit angol nyelven). ISSN 0029-7712. Hozzáférés: 2023. február 18.
  50. ↑ "On De Botton". The Irish Times. 2009. április 6.
  51. ↑ McGinn, Dave (2010. október 26.). "Bridge's deep pockets". The Globe and Mail (kanadai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. február 18.
  52. ↑ "Alain de Botton: 'My father was physically quite violent... he would destroy the house". The Independent. 2012. május 25. 2020. november 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. július 23.
  53. ↑ "Celebrities' open letter to Scotland – full text and list of signatories | Politics". The Guardian. 2014. augusztus 7. Hozzáférés: 2014. augusztus 26.

Fordítás

További információk