Alan Stewart Paton(Pietermaritzburg, 1903. január11. – Durban, 1988. április12.) dél-afrikai író és apartheid-ellenes aktivista volt. Művei közé tartoznak a Cry, the Beloved Country (1948), a Too Late the Phalarope (1953; Már késő…) és a The Waste Land.
Fiatalkora
Pietermaritzburgban született, Natal kolóniájában(wd) (a mai Dél-Afrika KwaZulu-Natal tartománya), egy köztisztviselő fiaként (aki krisztadelfiánus hitű volt). Egyik szülője sem volt magasan képzett, de apja nagyon szigorú és vallásos volt, aki fizikailag büntette fiait. Apja ismertette meg Patont az irodalommal. Édesanyja, az angol származású Eunice Warder Paton szintén közismert volt feddhetetlenségéről és istenhitéről. Emiatt erős hatással volt Paton gyermekkori értékrendjére, különösen a mások iránti együttérzés és a társadalmi igazságosság előmozdítása iránti vágy fejlesztésén keresztül.
Miután a Maritzburg College-ban járt középiskolába, Paton a szülővárosában található Natal Egyetemen szerzett természettudományi alapdiplomát. Emellett pedagógiai diplomát is szerzett. A diploma megszerzése után tanárként dolgozott, először az Ixopo Középiskolában, majd a Maritzburg Főiskolán.
Korai pályája
Paton 1935 és 1949 között a Diepkloof javítóintézet igazgatója volt fiatal (afrikai őslakos) bűnelkövetők számára. Vitatott „progresszív” reformokat vezetett be, beleértve a nyitott kollégiumokra, a munkavállalási engedélyekre és az otthoni látogatásra vonatkozó szabályozásokat. A fiatal férfiakat kezdetben zárt kollégiumokban szállásolták el; miután megbízhatónak bizonyultak, áthelyezték őket a komplexumon belüli nyitott kollégiumokba. Azok a férfiak, akik nagy megbízhatóságot mutattak, a komplexumon kívül is dolgozhattak. Bizonyos esetekben a férfiak egy gondozócsalád felügyelete alatt a komplexumon kívül is lakhattak. A Diepkloofban töltött évei alatt otthoni szabadságot kapott 10 000 férfi kevesebb mint 5%-a szegte meg a bizalmukat azzal, hogy nem tért vissza.
Későbbi karrier
Paton önként jelentkezett katonai szolgálatra a Brit Nemzetközösség erőinél a második világháború alatt, de a dél-afrikai hatóságok megtagadták tőle a jelentkezést. A háború után saját költségén utazott, hogy büntetés-végrehajtási intézményeket látogasson szerte a világon. Bejárta Skandináviát, Nagy-Britanniát, kontinentális Európát, Kanadát és az Egyesült Államokat. Norvégiai tartózkodása alatt elkezdte írni alapvető regényét, a Cry, the Beloved Country címűt, amelyet utazása során befejezett, karácsony estéjén San Franciscóban, 1946-ban. Ott találkozott Aubrey és Marigold Burns-szel, akik elolvasták a kéziratát, és találtak egy kiadót: a szerkesztő, Maxwell Perkins(wd), aki Ernest Hemingway és Thomas Wolfe regényeinek szerkesztéséről volt ismert, vezette Paton első regényét a Scribner's kiadónál történő kiadásig.
Paton számos könyvet adott ki az 1950-es években, és ezek eladásából gazdagodott meg.
2018. január 11-én egy Google Doodle tisztelte meg a szerzőt 115. születésnapja alkalmából.
Az apartheiddel szembeni ellenállás
1948-ban, négy hónappal a Cry, the Beloved Country című könyv megjelenése után, a jobboldali Nemzeti Párt került hatalomra Dél-Afrikában. A fekete dél-afrikaiak csak 1994-ben kaptak szavazati jogot, így nem tudták közvetlenül ellenezni ezt. A törvényhozás hamarosan törvényeket fogadott el az apartheid, a faji szegregáció rendszerének hivatalos bevezetéséről.
Paton Margaret Ballingerrel(wd), Edgar Brookes-szal(wd) és Leo Marquarddal(wd) együtt 1953 elején megalapította a Liberális Szövetséget. 1953. május 9-én Dél-afrikai Liberális Párttá (LPSA(wd)) alakult, Paton alapító társelnökként, amely a Nemzeti Párt kormánya által bevezetett apartheid törvények ellen küzdött. Alan és felesége, Dorrie időnként Colin Webb(wd) menedékházában kerestek menedéket a rendőrség elől.
Paton az LPSA elnökeként szolgált egészen az 1960-as évek végéig, amikor a kormányzat kikényszerítette a feloszlatását – hivatalosan azért, mert tagsága fekete és fehér lakosságot egyaránt magában foglalt. Paton Bernard Friedman(wd), a Progresszív Párt alapítójának barátja volt. Paton írótársa, Laurens van der Post(wd), aki az 1930-as években Angliába költözött, sokféleképpen segítette a pártot. A dél-afrikai titkosrendőrség tudta, hogy van der Post pénzt juttat Patonnak és az LPSA-nak, de jogi eljárásokkal nem tudták megakadályozni ezt.
Paton az apartheiddel szembeni békés ellenállást szorgalmazta, ahogy a párt sok más tagja is. Néhány LPSA-tag mégis erőszakosabb álláspontot képviselt. Ennek következtében a párthoz némi megbélyegzés fűződött, nemcsak Dél-Afrikán belül, hanem az országon kívül is. A dél-afrikai kormány elkobozta Paton útlevelét, amikor 1960-ban visszatért New Yorkból, ahol átvette az éves Szabadság-díjat. Útlevelét tíz évig nem adták vissza neki, így lehetetlenné vált számára, hogy más országokba utazzon és beszélgessen.
Paton folytatta a faji témák és az apartheid kutatását második és harmadik regényében, a Too Late the Phalarope (1953) és az Ah, but Your Land Is Beautiful (1981) címűekben, valamint Tales From a Troubled Land (1961) című összegyűjtött novelláiban.
Az Ah, but Your Land Is Beautiful párhuzamos élettörténetekre, levelekre, beszédekre, hírekre és jogi eljárásokban szereplő feljegyzésekre épült. Fiktív szereplői kapcsolatba léptek néhány történelmi személyiséggel, mint például Donald Molteno(wd), Albert Luthuli(wd) és Hendrik Verwoerd. A regény történelmi fikcióként van besorolva. Pontos beszámolót ad a dél-afrikai ellenállási mozgalomról az 1960-as években.
„Paton megpróbálja karaktereit olyan emberséggel átitatni, amilyet nem várnak el tőlük. Ebben a regényben például találkozunk az állítólagosan makacs búrokkal(wd), akik megszegik a hírhedt erkölcstelenségi törvényt. Vannak más búrok is, akiket a lelkiismeretük vezet, és nem az arctalan, monolitikus parlament által kihirdetett szabályok és előírások.”
Életrajzot írt barátairól, Jan Hendrik Hofmeyrről(wd) (Hofmeyr) és Geoffrey Claytonról(wd) (Apartheid and the Archbishop). Egy másik irodalmi műfaj, amely egész életében érdekelte, a költészet volt.
Magánélete
Ixopóban(wd) Paton találkozott Dorrie Francis Lusteddel. 1928-ban összeházasodtak, és együtt maradtak 1967-ben, tüdőtágulat következtében bekövetkezett haláláig. Közös életüket Paton memoárja, a Kontakion for You Departed (1969) dokumentálja. Két fiuk született, Jonathan és David.
1969-ben Paton újranősült, Anne Hopkins-t vette el. Ez a házasság Paton 1988-ban bekövetkezett haláláig tartott.
Paton keresztény volt. Hite volt az egyik oka annak, hogy annyira ellenezte az apartheidet.
Adaptációk
A Cry, the Beloved Country című regényt kétszer adaptálták filmre, 1951-ben és 1995-ben. Ez volt az alapja a Lost in the Stars című Broadway-musicalnek, amelyet Maxwell Anderson(wd) amerikai drámaíró adaptált, Kurt Weill zenéjével.
Művei
Cry, The Beloved Country, 1948 – 1951-ben film készült belőle Korda Zoltán rendezésében, Paton maga írta a forgatókönyvet; 1995-ben Darrell Roodt rendezésében; emellett musical és opera is készült belőle.
Lost in the Stars 1950 – a fenti mű alapján készült musical (könyv és dalszövegek: Maxwell Anderson(wd), zene: Kurt Weill)
Kontakion For You Departed, 1969 (még: For You Departed)
D. C. S. Oosthuizen Memorial Lecture, 1970
Case History of a Pinky, 1972
Apartheid and the Archbishop: the Life and Times of Geoffrey Clayton, Archbishop of Cape Town, 1973
Knocking on the Door, 1975
Towards the Mountain: An Autobiography, 1980
Ah, but Your Land Is Beautiful, 1981
Journey Continued: An Autobiography, 1988
Save the Beloved Country, 1989
The Hero of Currie Road: the complete short pieces, 2008
Magyarul megjelent
Már késő… (Too Late the Phalarope) – Magyar Helikon, Budapest, 1959 · Fordította: Papp Elemér · Illusztrálta: Raszler Károly
Díjak és kitüntetések
2006. április 20-án Paton posztumusz megkapta az Ikhamanga Aranyrend kitüntetést "Kivételes irodalomhoz való hozzájárulásáért, az apartheid elnyomás leleplezéséért munkásságán keresztül, és egy igazságos és demokratikus társadalomért folytatott küzdelméért".
↑Guest, Bill (2017). Stella Aurorae: The History of a South African University(PDF). Vol.2: The University of Natal (1949–1976). Pietermaritzburg: Natal Society Foundation. 2024. április 23. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2024. április 20.{{cite book}}: More than one of |accessdate= és |access-date= specified (súgó)
Ez a szócikk részben vagy egészben az Alan Paton című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
