| Albis (Albiș) | |
| Albisi református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Község | Érbogyoszló |
| Rang | falu |
| Községközpont | Érbogyoszló |
| Irányítószám | 417106 |
| SIRUTA-kód | 27926 |
| Népesség | |
| Népesség | 833 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 806 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 135 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Albis weboldala | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Albis témájú médiaállományokat. | |



Albis (románul Albiș) falu Romániában, Bihar megyében, az Érmelléki hegylánc belső oldalán. Közigazgatásilag a tőle 1 km-re fekvő Érbogyoszlóhoz tartozik.
Albis közigazgatási szempontból a Bihar megyei Érbogyoszló községhez tartozó falu, jelenleg 2,9 km hosszú és 350 méter széles területet foglal el. Az 1964-65-ben területe pontosan egy négyzetkilométer volt. Bihar megye északnyugati részén fekszik, 11 km-re Margitta várostól. Szomszédai: keleten Érbogyoszló, északon Adony és Ottomány, nyugaton Asszonyvására, délen, ill. délnyugaton Apátkeresztúr és Monospetri, valamint délkeleten Margitta. A megyeszékhely, vagyis Nagyvárad 60–65 km-re található Albistól, többféleképpen lehet megközelíteni: vasúton Apátkeresztúrban, vagy pedig műúton Érbogyoszló felé. Földrajzi szempontból a falu területe a Tisza síkságának peremvidékéhez tartozik, pontosabban a Diószeg-Tasnád szubkolineáris alegységhez, valóságos átmenetet képezve a Tisza síkságát képviselő Ér völgye és a Szilágysági dombok között.
Elsőként Alba néven említik a pápai tizedjegyzékben 1333-1336-ban. Névváltozatai: 1373 – Albeus, 1427 – Albes, 1474 – Albys, majd 1828-tól az Albis nevet viseli.
Albis a Gutkeled nemzetségből származó albisi Zólyomy család ősi fészke és temetkezési helye volt.
A 16. századig a Makó család is részbirtokosa volt a településnek, azonban a család a 16. században kihalt. A török idők után több birtokosa is volt, gróf Kevenhüller József, Dietrichsten, Zichy Ferenc és gróf Stubenberg József.
1720-ban kb. 100 lakosa lehetett. 1828-ban már 458 lelket, 1851-ben 1280 lakost írtak össze, bár ez utóbbi adatot vitatják. 1910-ben 1088, 1930-ban 1205, 1980-ban 1123 főt számoltak. Az 1992-es népszámlálás alapján 1054 lakóból 946 magyar, 19 román, 83 roma és 1 német.