Alexandre Astruc

 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Alexandre Astruc
SzületettAlexandre Auguste Astruc
1923. július 13.
Párizs 16. kerülete
Elhunyt2016. május 19. (92 évesen)
Párizs 16. kerülete
Állampolgárságafrancia
SzüleiMarcel Astruc
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Louis Delluc-díj (The Crimson Curtain, 1952)
  • Roger Nimier-díj (1976)
  • Paul Flat Prize (1980)
  • Louis Barthou Prize (1990)
  • René Clair Award (1994)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1996. május 30.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Astruc témájú médiaállományokat.

Alexandre Astruc (Párizs, 1923. július 13. – Párizs, 2016. május 19.) Louis Delluc-díjas francia filmrendező.

Életpályája

Az egyetemen irodalomtörténettel és angol nyelvvel foglalkozott. Mint újságíró a Le Combat, a L'Écran Français, valamint a La Nef és a Cahiers du Cinéma számára dolgozott. 1945 után a legnevesebb filmkritikusok egyike volt. 1948-tól önállóan dolgozott. 1965-ben szemmel látható deheroizáló (hősi jellemétől megfosztó) szándékkal komor tónusú partizántörténetet forgatott, melyet Magyarországon is vetítettek (Út a túlsó partra).

Munkássága

Regényíróként is felhívta magára a figyelmet (Szünidők). Az Objektif 49 alapítói közé tartozott, s szellemi irányítója volt annak a harcnak, amelyet a filmkritika a művészi francia filmért folytatott. Híressé vált kiáltványában megszövegezte a camera stylo elméletét, azt az igényt, hogy a filmrendező a kamerát írótollként használja a társadalmi valóság reális ábrázolására, s ne másodlagosan más műfajok termékeit ültesse át. Rendezői pályafutása kezdetén Marc Allégret asszisztense volt. Elméletével ellentétben munkái inkább esztétizáló finomságot, mint leleplező valóságlátást mutattak. Hasonlóképpen ellentmondásos, hogy egyes klasszikus művek adaptálásával is foglalkozott. Megfilmesítette Gustave Flaubert, Guy de Maupassant (Egy élet, 1958) egy-egy művét.

Filmjei

Díjai

Jegyzetek

  1. 1 2 3 "Fichier des personnes décédées mirror". Hozzáférés: 2022. december 28.
  2. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. május 5.
  3. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. 1 2 "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. 1 2 "Národní autority České republiky". Hozzáférés: 2019. november 23.
  6. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
  7. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 18.
  8. ↑ "Le Figaro". Le Figaro (francia nyelven). Société du Figaro.
  9. ↑ "www.actualitte.com/article/culture-arts-lettres/alexandre-astruc-inventeur-du-concept-de-camera-stylo-s-est-eteint/65036".
  10. ↑ "Roglo".
  11. ↑ "www.tandfonline.com/doi/pdf/10.1386/sdf.2.1.47_1".
  12. ↑ "www.tandfonline.com/doi/abs/10.1386/sdf.2.1.47_1".
  13. ↑ "www.siv.archives-nationales.culture.gouv.fr/siv/rechercheconsultation/consultation/ir/pdfIR.action?irId=FRAN_IR_026438". Hozzáférés: 2019. április 15.
  14. ↑ Le cinéaste et écrivain Alexandre Astruc est mort (franciául)

Források

További információk