|
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Alexandre Astruc | |
| Született | Alexandre Auguste Astruc 1923. július 13. Párizs 16. kerülete |
| Elhunyt | 2016. május 19. (92 évesen) Párizs 16. kerülete |
| Állampolgársága | francia |
| Szülei | Marcel Astruc |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Astruc témájú médiaállományokat. | |
Alexandre Astruc (Párizs, 1923. július 13. – Párizs, 2016. május 19.) Louis Delluc-díjas francia filmrendező.
Az egyetemen irodalomtörténettel és angol nyelvvel foglalkozott. Mint újságíró a Le Combat, a L'Écran Français, valamint a La Nef és a Cahiers du Cinéma számára dolgozott. 1945 után a legnevesebb filmkritikusok egyike volt. 1948-tól önállóan dolgozott. 1965-ben szemmel látható deheroizáló (hősi jellemétől megfosztó) szándékkal komor tónusú partizántörténetet forgatott, melyet Magyarországon is vetítettek (Út a túlsó partra).
Regényíróként is felhívta magára a figyelmet (Szünidők). Az Objektif 49 alapítói közé tartozott, s szellemi irányítója volt annak a harcnak, amelyet a filmkritika a művészi francia filmért folytatott. Híressé vált kiáltványában megszövegezte a camera stylo elméletét, azt az igényt, hogy a filmrendező a kamerát írótollként használja a társadalmi valóság reális ábrázolására, s ne másodlagosan más műfajok termékeit ültesse át. Rendezői pályafutása kezdetén Marc Allégret asszisztense volt. Elméletével ellentétben munkái inkább esztétizáló finomságot, mint leleplező valóságlátást mutattak. Hasonlóképpen ellentmondásos, hogy egyes klasszikus művek adaptálásával is foglalkozott. Megfilmesítette Gustave Flaubert, Guy de Maupassant (Egy élet, 1958) egy-egy művét.