| Ancona | |||
| Ancona látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Marche | ||
| Megye | Ancona (AN) | ||
| Polgármester | Fabio Sturani | ||
| Védőszent | Judas Cyriacus | ||
| Hivatalos ünnep | május 4. | ||
| Irányítószám | 60100 | ||
| Körzethívószám | 071 | ||
| Forgalmi rendszám | AN | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 98 356 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 816 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 100 m | ||
| Terület | 123 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Ancona térképén | |||
![]() | |||
| Ancona weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ancona témájú médiaállományokat. | |||
Ancona egy olaszországi kikötőváros az Adriai-tenger partján. Ancona megye és egyúttal Marche régió fővárosa. Neve a görög nyelvből származik és könyököt jelent; ezt a kiszögellést nevezik „Itália könyökének”. Rómától 280 km-re északkeletre, Bolognától 200 km-re délre, Firenzétől 180 km-rel keletre fekszik.
Az Adriai-tenger nyugati partján, a Conero-hegy északi vonulata által képzett félszigeten terül el. A félsziget alakítja ki az Anconai-öblöt. Mint minden Adria-parti olasz városból, Anconából is látszik a napfelkelte a tenger felől, de az egyetlen olyan város, ahonnan a naplementét is megfigyelhetjük a tengeren, mivel a félszigetet keletről is és nyugatról is áztatja a tenger. A város területe dombokon és völgyeken osztozik.
Kr. e. 387-ben alapította I. Dionüsziosz szürakuszai türannosz. Görög neve Ankón volt, a latin Ancon Dorica. A Római Birodalom az illír háború során foglalta el, Kr. e. 268-ban. A város már a kezdetektől igen jelentős volt, mert innen vezet a legrövidebb tengeri út Dalmatiába, ráadásul egy mészkőszirt védelmében ez az Adria teljes partján Itália egyetlen jó, természetes kikötője. Traianus császár megnagyobbíttatta a kikötőt, és egy rakpartot építtetett. A Római Birodalom bukása után a város a gótok, a longobárdok, majd a szaracénok kezébe került. A középkorban egy ideig független köztársaságként a Pentapolis városszövetséghez tartozott. I. sz. 774-ben Nagy Károly a pápai államnak adományozta. A franciák 1797-ben átmenetileg megszállták, és jelentős erődvárossá építették ki. A napóleoni háborúk után visszakerült a pápai államhoz, 1860-ig – Itália egyesítéséig – annak része maradt.
Ancona népessége:

Itt van az olasz hangszergyártás központja.
Egyetemét 1965-ben alapították.



Az 1972-es földrengés számos épületét megrongálta.
A Riviera del Sole tengerparti szakasz központi részén fekszik. A 20. század elején Ancona volt a Triesztből és Fiuméből érkező hajók legfontosabb kikötőhelye, de a második világháború után veszített forgalmából.
Jelenleg a következő hajótársaságok biztosítják az összeköttetést a Földközi-tenger kikötővárosaival:

Ancona könnyedén elérhető az A14-es autópályáról, valamint a Strada Statale 16 közútról.
A városban trolibusz is közlekedik.
Az anconai központi vasúti pályaudvar (La Stazione di Ancona) tranzitállomásként szolgál az Ancona–Lecce, a Bologna–Ancona és a Ancona–Orte-vasútvonalakon.
Rómából Anconába vezet Közép-Itália második legfontosabb vasúti útvonala, az Appenineken áthaladó Ancona-Foligno-Orte-Róma vasútvonal.
A vasútvonalak illetve autóutak alagúton, dombokon át tartanak a tengerpart irányába.
Ancona egy kisebb légikikötővel is rendelkezik, mely kb. 15 km-re ÉNY-ra, Falconara Marittima városka mellett található. A repülőtér neve: Aeroporto di Ancona (Raffaello Sanzio). Bár nem sok járat üzemel innen, mégis fontos szerepet tölt be a város és környéke közlekedésében. A közvetlenül elérhető főbb desztinációk: Róma (Fiumicino), Milánó (Malpensa), Párizs (Charles de Gaulle), München, Tirana, Temesvár és Moszkva.