Fiatalkora és tanulmányai
Dublinban született. Apja, Jim, egy munkaközvetítő ügynökségnél dolgozott, anyja, Nora, pedig tanár volt. Nővére, Sarah, edző, húga, Hannah, pedig színésznő. A dél-dublini Gonzaga Középiskolába járt, mely kizárólag fiúk számára nyitott jezsuita iskola. Szombatonként színjátszást tanult, és szerepelt két reklámfilmben is. 17 évesen szerepelt először filmben, a Koreában (1995). Ösztöndíjat nyert egy művészeti iskolába, de helyette a Trinity College-ben folytatta színjátszó tanulmányait. Innen hat hónap után továbbállt, és csatlakozott a dublini Abbey Theatre társulatához. Innen költözött Londonba, mindössze 22 évesen.
Pályafutása
Egy kisebb szerepet kapott Steven Spielberg filmjében, a Ryan közlegény megmentésében (1998), majd a Hosszú út az éjszakába című színdarabban játszott, amit Karel Reisz rendezett. 1998-ban megkapta a Sunday Independent Spirit of Life Arts díjátadóján az év színészének járó díjat, valamint az Irish Times Theatre díjára is jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. Ezután Ewan McGregor mellett játszott a Nora és Joyce (2000) című filmben, majd a The Americanban (1998) szerepelt, Diana Rigg és Matthew Modine oldalán. Nem sokkal később a londoni színházakban is bemutatkozott, a Dublin Carollal. 2000-ben A hosszúsági fok című minisorozatban kapott szerepet, majd 2001-ben Az elit alakulatban – ez utóbbit nem igazán élvezte. 2004-ben előbb a My Life In Film című BBC-produkcióban szerepelt, majd megkapta első Laurence Olivier-díját, és a Színházlátogatók Díját is. Ezután a Pulitzer-díjra jelölt Christopher Sinn Dying City című művét vitték színpadra. 2006-ban a The Vertical Hour című darabbal bemutatkozott a Broadway-en is, Julianne Moore és Bill Nighy társaságában. 2008-ban a díjnyertes HBO-sorozatban, a John Adamsben játszott, ahol Meryl Streep lánya, Mamie Gummer játszotta a testvérét. 2009-ben egy egyszemélyes darab, a Sea Wall címszerepét játszhatta el. 2009-ben másodszor is megkapta az Olivier-díjat, a Cock-ban nyújtott alakításáért. Dicsérettel illették a 2010-es Foyle háborúja játszott szerepéért is, ahol egy ártatlanul halálra ítélt embert játszott.
Az igazi sikert a 2010-es brit Sherlock-sorozat hozta meg, ahol Jim Moriartyt formálta meg. Ugyanebben az évben a Garrow's Law-ban egy meleg férfit játszott, akit szodómia vádjával állítottak bíróság elé. 2011-ben A császár és a Galiléus című darabban játszott, emellett többször felkérték, hogy adja a hangját rádiójátékokhoz és hangoskönyvekhez. Ő volt Jay Gatsby A nagy Gatsby-ben, és Stephen Dedalus James Joyce Ulysses-ében.
Szerepelt a Spectre – A Fantom visszatér (2015) című James Bond-filmben, illetve az Alice Tükörországban (2016) című filmben is. 2017-ben másodszor is jelölték Laurence Olivier-díjra, a Hamlet címszerepében nyújtott színpadi alakításáért, a következő évben pedig Edgart játszotta a Lear királyban, amelyből a BCC készített televíziós adaptációt. 2018-ban főszerepet kapott a Fleabag című sorozatban is, amely újabb díjakra jelölték. Ugyancsak jelölést kapott a Fekete tükör Smithereen című epizódjában játszott főszerepért, de ebben az évben Laurence Olivier-díjat is nyert a Present Laughter című színdarab felújításában nyújtott teljesítményéért. A filmvásznon 2019 és 2022 között játszott főszerepet Az Úr sötét anyagai című sorozatban, illetve 2024-ben a Ripley című minisorozatban.
Magánélete
Scott nyíltan homoszexuális, a The Independent Szivárvány-listáján a 22. helyen volt található 2014-ben. Szexuális beállítottságáról úgy nyilatkozott, hogy „szerencsére manapság az emberek nem látják jellemhibának azt, ha valaki meleg. De ez nem is erény, mint a nagylelkűség. Sem tehetség, mint mondjuk bendzsón játszani. Ez egyszerűen csak egy tény. Persze hozzátartozik a jellememhez, de nem kérkedek vele.”
Az IdeasTap-mozgalom támogatója volt annak megszűnéséig, amelyben fiatal színészeket mentoráltak és segítettek a karrierjük beindításában.
.jpg)
