| Assar Gabrielsson | |
 | |
| Született | 1891. augusztus 13. Korsberga |
| Elhunyt | 1962. május 28. (70 évesen) Göteborg |
| Állampolgársága | svéd |
| Foglalkozása | vállalkozó |
| Iskolái | Stockholmi Közgazdaságtudományi Egyetem |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Assar Gabrielsson témájú médiaállományokat. | |
Assar Thorvald Nathanael Gabrielsson (Korsberga, 1891. augusztus 13. – Göteborg, 1962. május 28.) svéd iparos, közgazdász, az SKF részlegvezetője és a Volvo társalapítója.
Gabrielsson 1891. augusztus 13-án született Korsbergában, Skaraborg megyében, Svédországban. Az apja a Korsberga téglagyár igazgatója volt, később pedig a tibrói tejüzem melletti Spännefalla farm bérbeadója és hasznosítója lett, ahol tojásüzletbe fogott. Assar Gabrielsson a család első gyermeke volt. Volt egy öt évvel fiatalabb testvére, Börje Gabrielsson, aki Assarral párhuzamosan harminc évig volt az Astra ügyvezetője. 1909-ben letette a diákvizsgát, majd 1911-ben diplomázott a Stockholmi Közgazdaságtudományi Egyetemen.
Közgazdászdiplomájával az 1900-as évek elején az SKF csapágygyártó cégnél dolgozott értékesítési menedzserként Göteborgban. 1916-ban Björn Prytz alkalmazta az SKF csapágy vállalat értékesítési osztályán, majd 1922. június 20-án kinevezték a teljes SKF cégcsoport értékesítési vezetőjévé. Ezt a pozíciót egészen addig töltötte be, amíg meg nem alapították az új AB Volvo autóipari vállalatot, mint az SKF cégcsoporton belüli leányvállalatot, amely a másodvonalas csapágyak gyártása helyett autóipari technológia fejlesztésébe, és a Volvo autómárka felépítésébe kezdett.
1924 júniusában Assar Gabrielsson Stockholmban találkozott régi barátjával, Gustaf Larsonnal, és mesélt neki az autógyártási terveiről. Gustaf Larson 1917 és 1919 között szintén az SKF-nél dolgozott, de találkozásuk idején már a stockholmi AB Galco céget erősítette. A találkozót követően, 1924 augusztusában megállapodást kötöttek a stockholmi Sturehof étteremben, amelyet több mint egy évvel később, 1925. december 16-án erősítettek meg írásban. Ennek értelmében Gustavnak egy új autó mérnöki munkáit, valamint egy komplett új gyártóüzem beruházási tervét kellett elkészítenie. Pénzt csak akkor kapott a munkáért, ha 1928. január 1-je előtt már legalább száz autót legyártottak. Assar maga vállalta ennek a vállalkozásnak a kockázatát, Gustav pedig a legrosszabb esetben ingyen dolgozott volna a projekten, de a fizetését a stockholmi AB Galcotól továbbra is kapta volna. A tőke főleg abból az értékesítési jutalékból származott, amelyet Assar 1921 és 1922 között az SKF párizsi leányvállalatának ügyvezető igazgatójaként keresett.
Assar eredeti ötlete az volt, hogy az SKF vállalat keretein belül autógyártó üzemet indítsanak, és innovatív csapágyak kifejlesztésével előnyökhöz jussanak a versenytársakhoz képest. Az ötletet az SKF párizsi leányvállalatának ügyvezető igazgatójaként dolgozta ki 1921 és 1922 között. Rájött ugyanis, hogy az európai versenytársak sokat fektettek be a helyi autóipari vállalatokba.
Gabrielssonnak azonban nem sikerült meggyőznie az SKF igazgatótanácsát, mivel az SKF cég vezetősége ragaszkodott a csapágyak gyártáshoz, amely mellett nem volt hely az autógyártó cég számára. Assar ezután úgy döntött, hogy saját finanszírozással megépít egy tíz járműből álló tesztsorozatot, majd később bemutatja az autót és a teljes beruházási tervet az SKF-nek. Assar biztos volt abban, hogy az SKF vezetősége jóvá fogja hagyni a terveit. A tervezés, a dokumentáció és a beruházás tervezése pontosan ugyanúgy zajlott, mintha az SKF keretein belül végezte volna. Assart tervei megvalósításában az SKF ügyvezető igazgatója, Björn Prytz támogatta – azzal a kikötéssel, hogy a „magánprojekt” nem zavarhatta az SKF csapágyértékesítési menedzsereként végzett munkáját.
Az első tíz előszériás járművet, az ÖV 4 modellt Stockholmban, az AB Galcóban tervezték és szerelték össze Gustav Larson felügyelete mellett. Gustav Larson stockholmi lakásának egyik szobájában „tervezőirodát” létesítettek, amelyet gyakran „a Volvo első tervezőirodájának” neveznek. A tervezési munka 1924 őszén indult, és számos mérnök vett részt benne, köztük Jan G. Smith mérnök – aki 1924-ben tért vissza Amerikából –, majd Henry Westerberg mérnök. A projekttel kapcsolatos összes számlát Assar nevére kérték, és Gustav Larsson is sok megrendelésben Assar Gabrielssonra hivatkozott, mint aki „garancia” arra, hogy a szállításokat ő személyesen fizeti ki. Ezek a részletek azt mutatják, hogy a Volvo autóprojektje kezdetben valódi magánprojekt volt.
Az első prototípus 1926 júniusában készült el, Assar és Gustav göröngyös utakon elvitte a kocsit a göteborgi SKF-hez bemutatni.
Hoforsban 1926. augusztus 10-én az SKF igazgatósága úgy döntött, hogy támogatja az autóipari projekt folytatását, és ehhez a régi Volvo AB leányvállalatot használja fel. Az AB Volvo-t, amelyet először 1915-ben jegyeztek be Björn Prytz kezdeményezésére, eredetileg egy amerikai piacra szánt, speciális golyóscsapágy-sorozathoz hozták létre, de a márkanevet soha nem használták. 1926. augusztus 12-én szerződés jött létre az SKF és az Assar között, amely kikötötte, hogy mind a tíz prototípust, tervrajzokat, számításokat stb. át kell adni a Volvo AB-nek, cserébe az Assar visszakapja a prototípusra fordított magánbefektetéseit. Más szóval, Assar Gabrielsson eladta projektjét az SKF tulajdonában álló AB Volvónak.
Assar Gabrielsson otthagyta az SKF értékesítési vezetői posztját, és 1927. január 1-jén kinevezték az „új” Volvo AB elnökévé és ügyvezető igazgatójává. Gustav Larsont egyidejűleg kinevezték alelnöknek és műszaki menedzsernek.
A Stockholmban összeszerelt tíz prototípust soha nem adták el –, egyet kivéve, amelyet a Volvo fotósa, Sven Sjöstedt vett meg. A többi ma is a Volvo Ipari Múzeumban tekinthető meg.
Amikor Assar 1941-ben 50. születésnapját ünnepelte, átadták az 50 000. Volvót. Az első 25 000 autót tíz év alatt gyártották le, a következő 25 000 darabhoz viszont csak négy évre volt szükség. 1944–1945-ben, közvetlenül a második világháború befejezése után, bemutatták a „modern” családi autót, a PV 444-et. A teljesen új tervezésű autó a nemzetközi piacon azonnal eladási sikereket ért el.
Assar Gabrielsson 1956-ig töltötte be az AB Volvo ügyvezető igazgatói pozícióját, majd a Volvo-csoport igazgatótanácsának vezérigazgatója lett. Ezt a pozíciót 1962-ben bekövetkezett haláláig töltötte be.