Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Grace Audrey Louisa St John Mildmay a sussexi Herstmonceux-ban született, Angliában. Apja Sir Aubrey St John Mildmay, Bt, brit anglikánlelkész volt, aki Grace háromhónapos korában elfogadta a kanadai Brit Columbia-i Penticton plébániájának egyházközségét. Kezdetben zongorázni tanult, de egy énektanár felfedezte a hangjában rejlő lehetőségeket.
Mildmay először 18 évesen lépett fel nyilvánosan egy gyermekoperett-produkcióban, amelyet a Vancouveri Női Zenei Klub támogatott. 1924-ben Londonba utazott, hogy Walter Johnstone Douglasnál tanuljon a Webber Douglas Drámaművészeti Akadémián. 1927–28-ban Polly szerepében turnézott az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában a Koldusopera egyik produkciójában. Visszatérve az Egyesült Királyságba, csatlakozott a Carl Rosa Opera Company-hoz, ahol többek között Musettát énekelte a Bohéméletben, Juliskát a Jancsi és Juliskában, Micaëlát a Carmenben, Neddát a Bajazzókban és Zerlinát a Don Giovanniban, heti 210 font sterlinget keresve evvel.
Házassága
Mildmay tanára, Johnstone Douglas azt javasolta John Christie-nek, hogy a nő énekelje el a Szőke szerepét MozartSzöktetés a szerájból című műve I. felvonásának amatőr előadásában 1930 decemberében. Christie zenerajongó volt, aki átalakította glyndebourne-i házát, hogy hangversenyeket tudjon rendezni családja és barátai számára. Mildmay 5 fontot kapott a fergeteges, komikus balesetekkel teli előadásért. A 48 éves agglegény Christie-t azonnal lenyűgözte a jóval fiatalabb Mildmay bája és élénksége, és a ház körbejárása során ösztönösen megmutatta neki azt a szobát, amelyet házasságkötésük után megosztani szándékozott vele. Távozása után ajándékokkal halmozta el, többek között Fortnum & Mason ajándékkosarakat, mert úgy érezte, hogy túl vékony. Mildmay bizonytalan volt, időt kért a döntésre, és könyörgött Christie-nek, hogy ne szeressen bele.
Mildmay óvatossága ellenére 1931. június 4-én összeházasodtak a somerseti Queen Camelben, Mildmay nagybátyjának otthonában. A pár Németországban és Ausztriában töltötte nászútját egy operaturné keretében, amelynek során Mildmay-t vakbélgyulladással meg kellett műteni. Christie úgy érezte, hogy az ő vakbele is kissé érzékeny lehet, ezért eltávolíttatta, „hogy legyen társasága”. Felépülésük után a pár folytatta operaturnéját, mielőtt visszatért volna Glyndebourne-be.
Glyndebourne
Visszatérésük után, Mildmay és kollégái ösztönzésére Christie elhatározta, hogy a glyndebourne-i orgonaterem bővítése helyett egy rendes operaházat építtet, ahol a legmagasabb színvonalú operákat lehetne előadni. A több évig tartó építési munkálatok Christie-t teljesen lefoglalták. A kritikusok azt állították, hogy Christie csupán a többi gazdaghoz hasonlóan, csak bemutatóhelyet akart biztosítani feleségének. A nő gyakran énekelt az új színházban, s az együttes tagja maradt.
Mildmay korábban gyakran mandulagyulladásban szenvedett, és egy mandulaműtét után Bécsben Jani Strasser magyar énektanárnál kezdett tanulni. Emellett operaszerepeket énekelt Brightonban és koncerteket adott Glyndebourne-ben is. Christie-vel 1933 októberében lányuk, Rosamond, 1934 decemberében pedig fiuk, George született. Lánya születése után Mildmay folytatta tanulmányait Bécsben, Rosamondot Angliában hagyva. Korabeli levelei alapján Christie-t jobban érdekelte az építési projekt, mint a gyermeke, például ezt írta feleségének: „Ma este láttam a Babyt, rám mosolygott”.
Két, a náci Németországból menekült művész, Fritz Busch karmester és Carl Ebert rendező kapta meg az első évad vezetését, és Rudolf Bing csatlakozott hozzájuk, eleinte mindenesként, majd a későbbi évadokban igazgatóként. Az első Glyndebourne Fesztivál 1934. május 28-án nyílt meg, ahol Mildmay, aki két hónapos várandós volt második gyermekével, Susannát énekelte a Figaro lakodalmában. A karmester, Fritz Buschragaszkodott ahhoz, hogy Mildmay meghallgatásra jelentkezzen, mielőtt neki adta volna a szerepet, és Mildmay készségesen elfogadta a feltételt. Busch jegyzeteiben írt Mildmay hangjának minőségéről, és kijelentette, hogy szerződtette volna a drezdai Semperoperbe. 1936-ban Zerlinát, 1939-ben pedig Norinát énekelte a Don Pasqualéban, a kritikai elismerést elnyerve.
A fesztivált hamarosan kiemelkedő művészeti eseménnyé nyilvánították. Mildmay ehhez „az operaévadok során végzett fáradhatatlan munkájával járult hozzá, zökkenőmentesen ötvözve a főénekes, a háziasszony, a várnagy, az anya, a feleség és a barátnő szerepét”. Báját, szellemességét és kedvességét széles körben emlékezték és nagyra értékelték. Mildmay az 1930-as években folytatta énekesi karrierjét Európában, beleértve egy sikeres koncertturnét Németországban, Magyarországon és Ausztriában 1936-ban, valamint operaelőadásokat Belgiumban. Meghívták énekelni a Salzburgi Ünnepi Játékokra 1939-ben, de a külügyminisztérium tanácsát követően elutasította a meghívást.
A második világháború kitörésétől, 1939-től 1946-ig a Glyndebourne Fesztivált törölték. 1940-ben azonban Mildmay Michael Redgrave-vel és Roy Hendersonnal együtt fellépett a Koldusopera című brit turnéelőadásban, John Gielgud rendezésében. A turné részeként Edinburgh-ba látogatva Mildmay megjegyezte Rudolf Bingnek: „Micsoda hely egy fesztiválnak!” Ez a megjegyzés katalizátorként szolgált az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál megalapításához. 1940 júliusában Mildmay két gyermekével, nevelőnőjével és keresztlányával Kanadába költözött. Christie-nek nem engedélyezték, hogy anyagilag támogassa családját, ezért Mildmay Észak-Amerikában koncertezett, hogy a család megélhetését biztosítsa. Anyagi nehézségei ellenére Busch kihagyta őt, amikor 1941-ben Despina szerepét választotta a New Opera Company- nak, ami a Busch és a Christie család közötti jó viszony megromlásához vezetett. Utolsó operai fellépésére 1943 májusában került sor Montrealban, Susanna szerepét énekelve Sir Thomas Beecham vezényletével. Fáradtan, kimerülten és honvágytól gyötörve Mildmay és családja 1944 májusában visszatért az Egyesült Királyságba.
Visszatérése az Egyesült Királyságba
A háború után Glyndebourne egy profi gyermekszínházat alapított, hogy gyermekdarabokat készítsen. A projekt közel állt Mildmay szívéhez, és férjével együtt a Tanács tagjai is voltak. Mildmay bekapcsolódott a Lewes Zenei Fesztiválba is. 1947 és 1951 között a Művészeti Tanács zenei bizottságának tagja volt.
Háborús tapasztalata inspirálta Binget, valamint Mildmay és Glyndebourne támogatását és segítségével 1947-ben megalapította az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivált, Glyndebourne két operát mutatott be a fesztiválokon, de Mildmay rossz egészségi állapota miatt nem tudott fellépni.
Mildmay végig betegeskedett az 1952-es Glyndebourne-i szezonban. Nem tudta elkísérni lányát a debüttánsként induló coming out szezonban. Kétszer is műtéten esett át magas vérnyomása enyhítésére és látása megőrzésére. A betegség enyhülése azonban csak átmenetinek bizonyult, és 1953. május 31-én Glyndebourne-ban meghalt. Ahogy kérte – és ami jellemző volt mások jóléte iránti aggodalmára –, az 1953-as Glyndebourne-i szezon a tervek szerint egy héttel később megnyílt.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Audrey Mildmay című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
