Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}}(?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell.
Az azukibabot (Vigna angularis) (japánul: アズキ (小豆)) Kelet-Ázsiában elsősorban Japánban, Kínában, Tajvanon és Dél-Koreában termesztik. Az azukibab Koreában és Japánban a szója mellett a második legfontosabb hüvelyes növény. Az azukibab vad formája (Vigna angularis ssp. nipponensis) Kelet-Ázsiában egészen a Tibeti-fennsíkig elterjedt.
Megjelenése
A mindössze 5mm-es magok többnyire vörösek, de léteznek fehér, fekete és szürkés színben is. A termesztett forma (Vigna angularis ssp. angularis) magjai nagyobbak, mint a vad formáé, és a hüvely nem nyílik fel magától (ami a magok szétszórását szolgálná). Az azukibab bokros, álló vagy kúszó lágyszárú hüvelyes, ami 25–90cm magasra nőhet. Levelei hármasával helyezkednek el a száron. Virágai élénk sárgák. A termései 6–12,5cm hosszú, hengeres hüvelyek, amelyben 6–14 mag található.
Története
Észak-Kínában valószínűleg már az őskőkorban is fogyasztottak azukibabot a vadászó-gyűjtögető emberek. Kínában, Koreában és Japánban is háziasították már időszámításunk kezdete előtt.
A genetikai bizonyítékok azt mutatják, hogy legelőször Kelet-Ázsiában termesztették és csak később keresztezték az őshonos fajjal a Himalájában.[forrás?]
Nevei
Az azuki az ősi japán neve a babnak, de Japánnak kínai jövevényszava is van rá, a sózu (小豆?), ami kis babot jelent, amely a daizunak (大豆?), a nagy babnak, vagyis a szójababnak a párja. Kandzsivalsózuként (小豆?) írjuk, viszont azukiként ejtjük. Kínában a megfelelő szó a babra a (kínai: 小豆, pinyin: xiǎodòu), amit botanikai és mezőgazdasági szövegkörnyezetben használnak. Azonban a mindennapi kínai nyelvben a leggyakoribb kifejezések a hongdou (红豆, hongdou) és a chidou (赤豆, chìdòu), mindkettő jelentése „vörös bab”, mert szinte az összes kínai fajta egységesen piros. A koreai neve pat (hangul: 팥), Vietnámban đậu Djo, ami szó szerint szintén vörös babot jelent. India néhány részén Lal Chavalinak nevezik (लाल चवळी) – aminek szó szerinti jelentése pedig „vörös tehénbab”.
Felhasználása
Tápláléknövényként
Daifuku
A növény magjait vagy magát a hüvelytermést élelmiszerként fogyasztják. A többi hüvelyeshez hasonlóan fontos fehérje- és rostforrás. Leggyakrabban ragukhoz, salátákhoz, salsa alapjaként, szendvicsekhez és pástétomokhoz használják.
azuki paszta
A kelet-ázsiai konyhában az azukibabot édesen szokás fogyasztani. Általában cukorral főzik össze és így jön létre az a bizonyos bab paszta (anko), ami az egyik legfontosabb összetevője a kelet-ázsiai ételeknek. Gyakran ízesítik is, ugyanúgy, mint a gesztenyemasszát. Az ankót számos kínai ételhez is felhasználják, mint például tangyuan-hez, zongzi-hez, holdsüteményhez, baozi-hoz és a vörös bab fagylalthoz. Rengeteg japán édességekben is megtalálható: anpan, dorajaki, imagavajaki, mandzsu, monaka, anmicu, taijaki és daifuku. Levest is készítenek belőle, cukorral főzik és egy csipetnyi sóval, így készül a vörös bab-leves. Ezen kívül forró italként, tea formájában is fogyasztják. Néhány ázsiai kultúrában még feltétként vagy töltelékként is felhasználják például süteményekben, kekszekben, esetleg gofrira rakják. Japánban különleges alkalmakkor azukibabos rizst esznek, ez a szekihan (赤饭?). 2009. október 20-án pedig a Pepsi kiadott egy azukibab ízesítésű terméket.
Magyarországon leginkább vörös színű azukit lehet vásárolni bioboltokban.
Jelentős mennyiségben tartalmaz proteineket, B1- és B2-vitamint, kiemelhető vas-, kalcium-, magnézium- és foszfortartalma. Élettani hatásai közt említik inzulinszabályozó, koleszterincsökkentő, vérnyomás-szabályozó tulajdonságát. Az azukibab magjának csíráztatásakor a fehérjék értékes esszenciális aminosavakká bomlanak. A csíráztatott azukibab – más babokkal ellentétben – nem okoz bélgázképződést.
Szépségápolásban
Az azukit felhasználják bőrápolásra pakolásként és lemosóként is. Meleg vízzel összekevert babport, vagy pépesített főtt babot használnak pakolásként heti egyszer, lemosóként heti háromszor. Gyakori alkalmazása bőrirritációt okozhat.
Megjegyzések
↑A Sárga-folyó környékéről származó kb. 23 000–19 500 éves őrlőköveken kimutatták a Vigna nemzetséget, de a fajspecifikus meghatározás ebből a leletből nem volt lehetséges. Egy későbbi bronzkori leletből (i. e. 2600–1900) viszont már kimutatták az azukibabot, de más Vigna nemzetségbeli fajt nem találtak, így feltételezhető, hogy ezt a fajt őrölték a sokkal korábban élő vadászó-gyűjtögetők.
↑T.K. Lim (2008). "Vigna angularis". Edible Medicinal and Non-Medicinal Plants - Volume 2, Fruits. Springer. 937–945.o. doi:10.1007/978-94-007-1764-0_98.{{cite book}}: line feed character in |title= at position 35 (súgó)
Ez a szócikk részben vagy egészben az Azuki bean című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
