| Air a D-dúr szvitből | |
| Zeneszerző | |
| Keletkezés | 1871 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Air a D-dúr szvitből témájú médiaállományokat. | |
Az Air a D-dúr szvitből egy ismert Johann Sebastian Bach-mű, a Zenekari Szvit III. D dúrban, oboára, trombitára, timpanikra (üstdobok), vonósokra és continuóra (BWV 1068) második, „Air” tétele. A C-dúrba transzponált átiratok Air G-húrra néven váltak népszerűvé.
Harmadik, D-dúr szvitjét Bach (1685–1750) valószínűleg a Lipcsében töltött 1730-as években írta. A művet a szerző életében nem adták elő, a kéziratot Mendelssohn fedezte fel. Ismereteink szerint 1838-ban, a lipcsei Gewandhaus Zenekar előadásában hangzott el először.
Az eredetileg vonószenekarra és basso continuóra szánt lassú, dalszerű második tétel 4/4-es ütemben íródott. Ennek átiratai közül a legismertebbet August Wilhelmj német hegedűművész (1845–1908) készítette jó 100 évvel a D-dúr szvit megszületése után, hegedűre és zongorára.
Wilhelmj korának ízlésében alakította át a harmóniákat, a hegedűszóló pedig nem más, mint az első hegedű szólama C-be transzponálva. Így Wilhelmj elérte, hogy a szóló „kényelmesen” ráfér a hegedű legmélyebb és legsötétebb színezetű G-húrjára. Ezért adta Wilhelmj ennek az átíratnak az Air a G húrra nevet.
A G-húron való játék a húr elhelyezkedése folytán magas fokú technikát kíván. G-húrra írott művekben szívesen mutatták és mutatják be virtuozitásukat a hegedűművészek.
Az Air a G húrra népszerűvé válásában meghatározó szerepe volt Misa Elman, 1891-ben Ukrajnában született, és 1967-ben Amerikában meghalt hegedűművész koncertjeinek és hangfelvételeinek.
A D-Dúr szvit Air tételének időközben számos más átírása is született. Gyakran hangzik fel önálló darabként nem csak hegedűn, hanem a legkülönbözőbb hangszereken, így például gitáron vagy fuvolán is, de az Air G-húrra elnevezés most már mindig elkíséri.
Nem csak koncertpódiumról hallhatjuk gyakran, dallamát az élet minden területén hasznosítják. Filmek, tévésorozatok zenei betéteként, esküvők örömteliségét, repülőgépek földre szállásakor, az utasok leszállításának könnyedségét hivatott aláhúzni, ugyanakkor előfordulhat gyászzenei szerepben is, vagy éppen a telefonkapcsolásra való várakozást kellene megédesítse a nem éppen magas művészi színvonalon bejátszott melódia.
Az eredeti Bach hangszerelésben hallható az Air egy részlete a Sárga tengeralattjáró című The Beatles-rajzfilmben, amikor a szörnyek tengerébe tévedt tengeralattjáró meggyújt egy robbanószivart, amelyet egy bokszoló szörnynek maga adott.
Az air szó ebben az összefüggésben nem ’levegő’ jelentésű (bár ezt sokan félreértik a mű "légiessége" kapcsán), hanem áriát, egyfajta dalt jelent a francia és az angol nyelvben. Az air (ária) jelenthet egyszerűbb hangszeres zenedarabot is, többnyire kétrészes dalformában. A korálzenében a fő dallamrészt jelölték evvel a szóval.
Bach korában air névvel illettek egy szvitben fellépő tételt, ha az nem táncos jellegű volt, ugyanis a szvit eredetileg stilizált táncok sorozatát jelentené, egy nyitánnyal bevezetve.
