Nyílt sebeken át vagy belélegezve fertőzhet. Talajban is kimutatták. Feltehetően az egész mérsékelt övezetben megtalálható, ezt támasztja alá az B. mandrillaris-antitestek jelenléte egészséges élőlényekben.
A Balamuthia nemzetségnevet Govinda Viszveszvara adta mentora, William Balamuth után az amőbák tanulmányozásában való közreműködéseiért. A patogént Viszveszvara először 1993-ban tanulmányozta.
Morfológia
A B. mandrillaris szabadon élő heterotróf amőba hagyományos sejtszervecskékkel, melyeket háromrétegű, feltehetően cellulózból vagy hasonló poliszacharidból álló sejtfal vesz körül, köztük egy különösen nagy sejtmaggal. Egy Balamuthia-trofozoita átlagosan 30–120 μm átmérőjű, a ciszta hasonló méretű.
Állábain jelentős rugalmas és finom heggyé vékonyodó alállábak lehetnek, melyek alapjuknál elágazhatnak (akantopódium). Adhéziós farokszerkezete nincs, mikrotubulus-szervező központja háromlapos.
Életciklus
A Balamuthia életciklusa az Acanthamoeba nemzetséghez hasonlóan ciszta- és ostor nélküli trofozoita-állapotból áll, mindkettő fertőzőképes, és fertőzött élőlények agyából történő biopszia mikroszkópos vizsgálatával elemezhető. A trofozoita pleomorf és általában egymagvú, de alkalmanként előfordulnak kétmagvú alakjai is. A ciszta is egymagvú, három fala a vékony, szabálytalan külső ekto-, a belső, vastag endo- és a középső amorf fibrilláris mezociszta.
Patológia
A B. mandrillaris nagyobb a humán leukocitáknál, lehetetlenné téve a fagocitózissal való hatástalanítást. Ehelyett a bemenetnél (általában nyílt sebnél) próbálja meg korlátozni az immunrendszer IV-es típusú hiperszenzitivitás-reakcióval. Bemenet után az amőba bőrléziót alkothat, vagy egyes esetekben az agy felé mehet, granulómás amőbás encephalitist (GAE) okozva, mely általában halálos. E granulóma egészséges immunitású betegekben a leggyakoribb, az immunhiányosak általában perivaszkuláris kapcsolatokat mutatnak. A Balamuthia-indukált GAE fokális paralízist, rohamokat és agytörzsi tüneteket, például arcparalízist, nyelési nehézségeket és kettőslátást okozhatnak.
Emellett számos nem neurológiai tünetet, például bőrléziókat okozhat, melyek előrehaladhatnak a GAE-ig. Az ez által érintettek – gyakran a MRSA által okozotthoz hasonló – bőrléziókról számolhatnak be, melyek nem reagálnak jól az antibiotikumokra. Ez általában lokalizált, és lassan vagy egyáltalán nem gyógyul. Egyes esetekben a fertőzés a bőrrákkal vagy a kután leishmaniasisszal téveszthető össze. E léziók általában fájdalommentesek.
Tenyésztés és azonosítás
A bőrléziók, az arcüregek, a tüdők és az agy biopsziáival észlelhető B. mandrillaris-fertőzés. Nem tenyészthető Escherichia coli-tartalmú agarlemezen, mert a Naegleriával és Acanthamoebával szemben nem bakterivor, ehelyett főemlősmájsejtek vagy humán agyi mikrovaszkuláris endotél sejtek használandók. Formalinnal fixált paraffinizált biopsziapéldányokkal kimutathatók a perivaszkuláris térben Balamuthia-trofozoiták. A ciszták kalcofluorfehérrel jeleníthetők meg, mely a cisztafal poliszacharidjaihoz köt. A trofozoiták fertőzéskor kör keresztmetszetűek.
A Vero-sejteket a tenyésztés olcsóbb, gyorsabb alternatívájaként javasolták. Számos állatsejttípust használtak B. mandrillaris-tenyésztéshez, például patkányglióma-, humán tüdő- és humán agyi mikrovaszkuláris endotél sejteket. Ezeket adott steril növekedési környezetbe teszik a patogénnel együtt való tenyésztéshez. Ez segíti továbbá a Balamuthia megkülönböztetését más protozoonoktól.
A protozoon-ellenes gyógyszerek fejlesztésében fontos axén kultúrák a 2010-es évektől ismertek.
Kezelés
A fertőzés túlélhető korai kezelés esetén. 2003-ban két személy – egy 5 éves lány és egy 64 éves férfi – GAE-vel fertőződött. Diagnózisa után flucitozin, pentamidin, flukonazol, szulfadiazin – egy makrolid antibiotikum – és trifluoperazin kombinációjával kezelték. Mindketten meggyógyultak. 2018-ban kezeletlen csapvízzel való nazális érintkezés utáni Balamuthia-fertőzés egy sikertelen kezeléséről számolták be.
A nitroxolinein vitro a Balamuthia-tenyészeteket elölte, így lehetséges gyógyszernek bizonyult. Egy, a UCSF Egészségügyi Központban 2021-ben egy központi idegrendszeri invazív Balamuthia-fertőzés miatti roham után nitroxolinnal kezelt férfi túlélte a betegséget, és meggyógyult, vagyis a nitroxolin ígéretes gyógyszer lehet.
Szervátültetés
Egy 2010-ben a Morbidity and Mortality Weekly Reportban közölt kutatás két Mississippiben szervátültetéssel történt 2009. decemberi igazolt Balamuthia-átadásos esetet mutatott ki. Két veserecipiens – egy 31 éves nő és egy 27 éves férfi – átültetés utáni encephalitist kapott a Balamuthia miatt. A nő 2010 februárjában hunyt el, a férfi a jobb kar részleges paralízisével túlélte. A CDC-t egy orvos értesítette 2009. december 14-én a két személyben előfordult lehetséges átültetés utáni átadásról. A donor és a recipiens szöveteinek hisztopatológiai vizsgálata igazolta az átadást. Két másik személy, akik azonos donortól kaptak szív- és májátültetést különböző kórházakban, megelőző terápián ment át, és érintetlen maradt. Egy másik átültetéssel történt Balamuthia-fertőzéscsoportot igazoltak Arizonában ugyane héten. A négy azonosított recipiensből kettő arizonai (máj és vese-hasnyálmirigy), egy kaliforniai (vese) és egy utahi (szív). A két arizonai recipiens – egy 56 és egy 24 éves férfi – az átültetés után 40 napon belül elhunyt a GAE miatt. A másik kettő az első kettő észlelése után megelőző terápián ment át, és érintetlen maradt.
Genetika
2021-ben ismert törzsei mitokondriális genomja 39,8–42,8 kbp hosszú, 33 fehérje- és legfeljebb 14 tRNS-kódoló génje van. Több törzset a teljes genom, a mitokondriális, a 16S és 18S rRNS és a ribonukleáz P szekvenciái alapján azonosították.
12Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). "Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes". J Eukaryot Microbiol. 66 (1): 4–119. doi:10.1111/jeu.12691. PMC6492006. PMID30257078.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
↑Baig AM (2015). "Pathogenesis of amoebic encephalitis: Are the amoebae being credited to an 'inside job' done by the host immune response?". Acta Tropica. 148: 72–76. doi:10.1016/j.actatropica.2015.04.022. PMID25930186.
.png)
