A barbarizmus (< latin barbarismus < ógörög βαρβαρισμός barbariszmósz) terminus eredeti jelentése Arisztotelész használatában „érthetetlen nyelvezet, mint amilyen egy idegen nyelv”. Az ókori retorikában szavak elleni vétséget, szó helytelen használatát értették alatta, ami az egyik stíluserény, a nyelvi helyesség ellen vét, beleértve idegen szavak szokatlan használatát. A modern nyelvészetben a nyelvtörténet egy adott időpontjában érvényes mindenféle nyelvi norma szerinti hibát értenek barbarizmus alatt.
A barbarizmust különféleképpen értelmezték a nyelvészek az idő során.
A reneszánsz korában a humanisták az ókor felé fordították figyelmüket, és számukra egyes középkori latin kifejezések voltak idegenszerűek, tehát barbarizmusok a klasszikus latinhoz viszonyítva.
Később, a nemzeti nyelvek kialakulása és sztenderdizálása kezdetekor ún. „nyelvtisztító” mozgalmak léteztek, amelyek szerint az idegen szavak általában barbarizmusok voltak. Például a magyar nyelv esetében a nyelvújítás korában az ezt a mozgalmat képviselő írástudók a latinizmusok és a germanizmusok használata ellen küzdöttek.
Több nyelv nyelvészetében is megvolt ez a nézet a barbarizmusról. Például az orosz nyelvészetben foglalkoztak a 18. és 19. században a nemesség zsargonjában használt francia szavakkal. Már a 18. században megjelentek a francia szavak használatát kifigurázó irodalmi művek, olyanokat említve, mint флатировать flatyirovaty (< flatter ’hízelegni’), адорировать adorirovaty (< adorer ’imádni’), пансэ pansze (< pensée ’gondolat’). A román nyelvészeti hagyományban is megvan az egyes társadalmi csoportok zsargonjában megjelent idegen szavak barbarizmuskénti kezelése. Ilyennek tekintették például a demoazelă (< francia demoiselle ’kisasszony’) vagy az animă (< olasz anima ’lélek’) szavakat.
Ugyancsak hagyományosan barbarizmusnak nevezik az idegen szó használatát, ha az nem felel meg a nyelv fonetikai (hangtani) és morfológiai (alaktani) szabályainak vagy helyesírásának.
A modern nyelvészetben sem kezelik egységesen a barbarizmust.
Egyes nyelvészek folytatják a hagyományos értelmezést, például Constantinescu-Dobridor 1998 (lásd fentebb), aki még hozzáadja a barbarizmusok kategóriájához a nyelvben régen meglévő szavak torzított alakját is.
Bidu-Vrănceanu et al. 1997 azt állítja, hogy az európai nyelvészet általános értelmezésében a barbarizmus helytelen alakban vagy hibás jelentéssel használt szó olyan beszélő által, aki nem ismeri eléggé az adott nyelv sztenderd változatát azért, mert nem az anyanyelve, vagy mert nincs meg anyanyelvében a sztenderd ismeretéhez elegendő iskolázottsági foka.
A barbarizmust jellemezheti a normához viszonyított [[[nyelvtan]]i hiba, de különféle értelmezések léteznek a grammatika azon területeit illetően, amelyekben megnyilvánul. Dubois 2002 pontosítja, hogy a barbarizmus a szó alakjára vonatkozik, például ige helytelen ragozására (pl. francia cueillira ’szedni fog’ cueillera helyett), vagy új szó képzésére meglévő szó helyett. Ilyen a solutionner ’megoldani’ ige (← solution ’megoldás’) a résoudre ’megoldani’ helyett. A szerkezeti, tehát szintaktikai (mondattani) hibát elkülöníti a barbarizmustól solécisme ’szolecizmus’ elnevezéssel. Ez az elkülönítés megvolt már az ókori retorikában is. Egyes hibák általánosan a nyelv szabályai ellen vétnek, nyelvváltozattól függetlenül, mások csak a sztenderd szabályaitól térnek el egyes dialektusokban vagy szociolektusokban.
Bussmann 1998 szerint barbarizmus a hibásan kiejtett szó, a helyesírás ellen vétő írás és az egyeztetési hiba, amely a szintaxishoz tartozik. A szolecizmusban grammatikai szabály elleni vétséget lát, de nem pontosítja, hogy a grammatika melyik területén.
Szathmári 2008 megemlíti a „barbarizmus” szócikkben, hogy a klasszikus retorikában a mondattani vétség a szolecizmus, és ugyanott azt állítja, hogy a modern retorikában a barbarizmus „összefoglaló fogalom: olyan stíluseszközként használt szavak, szerkezetek tartoznak ide, amelyek sem hangalakilag, sem szerkezetileg nem illenek a nyelv sztenderd rendszerébe, illetve idegenszerűségükkel más nyelvek hatását tükrözik”.
A barbarizmusoknak tekintett idegen szavak közül egyesek eltűnnek a nyelvből, de mások nem. Például a román nyelvből eltűntek olyan 19. századbeliek, mint a francia soirée ’estély’ vagy novitate (< olasz novità ’újdonság’), de mások fennmaradtak, pl. mersi (< francia merci ’kösz’) vagy bonjur (< francia bonjour ’jó napot’).
Egyes szavakról vagy jelenségekről különbözhet a nyelvészek véleménye abban a tekintetben, hogy barbarizmusok-e vagy sem, mivel használatuk terjedése révén a sztenderd felé való haladást mutathatnak. Például Dubois 2002 megemlíti, hogy a solutionner igét a purista nyelvészek barbarizmusnak tekintik. A Le Robert szótár „bírált szóként” jelöli meg. A Larousse szótár azt magyarázza róla, hogy nem lehet barbarizmusnak tekinteni, mivel szabályosan képzett a solution főnévből, és hogy valószínűleg azért terjedt el, mert a résoudre ragozása nehezebb. Mégis azt ajánlja, hogy kerüljék a gondozott nyelvhasználatban, főleg írásban. A TLFi szótár nem fűz hozzá semmiféle olyan megjegyzést, amely kiiktatná a köznyelvből. A románban használt mersi szó egy 1998-as szótárban még francia eredetű barbarizmus, ennek 2009-es kiadásában már csak bizalmas szó, egy másik, 2002-es szótárban egyszerűen csak indulatszó, egy 2010-esben pedig újból barbarizmus.
Az orosz helyesírásban sajátos helyzetet foglal el a ё betű, amely többnyire a [jo] hangkapcsolatnak, olykor pedig az [o] hangnak felel meg. Szabály szerint csak az olvasni tanuló gyerekek és az oroszt idegen nyelvként tanulók számára készült szövegekben kötelező, valamint akkor, ha megtévesztő lehet a mellőzése. Más helyzetben megengedett helyette az e betű, amely elsősorban a [je] hangkapcsolatot írja le. Egyesek barbarizmusnak tartják, ha nem használják minden szövegben a ё-t.
Szathmári 2008 szerint az irodalomban tudatosan használt barbarizmus elfogadott stílusalakzat. A prózában az ilyen, a szerző korának sztenderdjétől való eltérések egyes szereplők beszédét hivatottak visszaadni, például:
A költészetben az ilyen egyénítési céllal alkalmazott barbarizmusok mellett metrikai vagy ritmikai okokból használtak is vannak:
