Bertha Lutz

Női egyenjogúság

1919-ben, egy évvel Brazíliába történt visszatérése után megalakította az értelmiségi nők egyenjogúságáért küzdő Liga para a Emancipação Intelectual da Mulher szervezetet. A brazil kormány megbízásából a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Nemzetközi Nőtanácsában képviselte a kormányt. Lutz 1922-ben létrehozta a Federação Brasileira pelo Progresso Feminino nevű politikai szövetséget, mely a brazil nők egyenlő jogaiért, elsősorban a választójogukért küzdött. Még abban az évben résztvevője volt a Baltimore-ban megrendezett Nők Pán-Amerikai Konferenciájának, ettől kezdve rendszeresen részt vett a nemzetközi női jogi konferenciákon. 1925-ben megválasztották az Amerikaközi Nőszervezet elnökének. A nők egyenjogúságáért folytatott harca eredményeképpen ő vált a női egyenjogúság élharcosává, egészen 1931-ig, amikor a brazil nők végül megkapták a szavazati jogot.

Feminista kampánya

Lutz női jogi tevékenysége nem ért véget a szavazati jog elérésével, továbbra is kiemelkedő szerepet játszott a feminista mozgalomban. Miután elvégezte a Rio de Janeiró-i Egyetem jogi szakát, 1933-ban részt vett az uruguayi Montevideóban rendezett amerikaközi konferencián, ahol a nemi egyenlőséggel kapcsolatban számos javaslatot tett. Javaslatai közül talán a legfontosabb a nők munkahelyi egyenlőségének kérdése volt, melyre felhívta az Amerikaközi Nőtanács figyelmét. 1935-ben jelöltként indult a brazil törvényhozás, a Congresso Nacional do Brasil székéért. Ugyan csak második lett a szavazáson, de a megválasztott Cándido Pessoa egy évvel későbbi halála után a helyére lépett, így ő volt azon kevés brazil nők egyike, akik akkoriban bejutottak a törvényhozásba. Az első kezdeményezése egy bizottság felállítására vonatkozott, melynek feladata a brazil törvények felülvizsgálata volt, hogy azok nem sértik-e a nők jogait.

Munkáját azonban nem tudta folytatni, mivel 1937-ben újra beiktatták Getúlio Vargast, aki diktatúrát épített ki, felfüggesztette a parlamentet, ezzel együtt a bizottság munkája is megszűnt. Lutz ennek ellenére folytatta diplomáciai pályafutását. Az ENSZ alapokmányát aláíró négy nő egyike volt, és 1953-tól 1959-ig ő töltötte be az Amerikaközi Nőtanács alelnöki székét.

Tudományos pályafutása

Miután 1918-ban visszatért hazájába, a kétéltűek tanulmányozásába fogott, különösen érdekelték a nyílméregbéka-félék és a levelibéka-félék (Hylidae). 1919-ben a Brazil Nemzeti Múzeumnál kapott munkát a botanikai osztályon. Pályafutása során számos tudományos értekezést írt, ezek közül a legfontosabbak: Observations on the life history of the Brazilian Frog Oocormus microps (1943), A notable frog chorus in Brazil (1946) és a New frogs from Itatiaia mountain (1952). 1958-ban írta le a Paratelmatobius lutzii fajt (Lutz és Carvalho, 1958), melyet édesapjának tiszteletére nevezett el. Lutz nevét két brazíliai gyíkfaj, a Liolaemus lutzae és a Phyllopezus lutzae, és három békafaj, a Dendropsophus berthalutzae, a Megaelosia lutzae és a Scinax berthae őrzi.

Bertha Lutznak a Rio de Janeiró-i Nemzeti Múzeumban őrzött gyűjteménye megsemmisült a múzeumban 2018 szeptemberében pusztító tűzvészben.

Konferenciák

A Dolgozó nők 1919-es nemzetközi konferenciáján Lutz a nemi egyenjogúság szószólója volt, és támogatta azokat a záradékokat, melyek a nőket az igazságtalanságok és visszaélések ellen védték.

A nők 1922-es pán-amerikai konferenciáján támogatta a nők egyenlőségét és a számukra nyitva álló lehetőségek keresését, különösen a politikai szervezetekben való részvételüket. Az 1933-ban Montevideóban megtartott összamerikai konferenciára egy tanulmánnyal készült, mely a nők jogi helyzetével foglalkozott, és amellett állt ki, hogy a házas nők állampolgársága ne legyen a férjük állampolgárságának függvénye. Javaslatot tett egy egyenlő jogokkal foglalkozó egyezményre, és Nők Összamerikai Bizottságát arra bíztatta, hogy vizsgálják át a nők munkahelyi helyzetét az amerikai államokban.

Az ENSZ megalakulását előkészítő San Franciscó-i United Nations Conference on International Organization konferencián a dominikai Minerva Bernardinóval együtt azért küzdött, hogy az ENSZ alapokmányának preambuluma külön említse meg a nőket is. Az alapokmány első tervezete nem tett említést a nőkről, és az amerikai delegátus Virginia Gildersleeve valamint a brit női küldöttek álláspontjával szemben Lutz és más dél-amerikai résztvevők ragaszkodtak ahhoz, hogy a végleges dokumentum tegyen említést róluk: „Tekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők egyenjogúsága mellett…[…]”. Emellett továbbra is javasolta egy külön bizottság felállítását, melynek feladata a nők jogi helyzetének vizsgálata a világban abból a célból, hogy jobban megértsük az egyenlőtlenségeket, melyekkel szembe kell nézniük, és határozottabban felkészüljünk, hogy szembe szálljunk azokkal. Lutz volt a női jogok alapokmányba történő felvételének legfontosabb és legkitartóbb szószólója, és munkája nélkül az Egyesült Nemzetek Szervezetének valószínűleg nem lenne felhatalmazása a nők jogainak védelmére.

1964-ben Lutz vezette a brazil delegációt a 14. Összamerikai Konferencián Montevideóban. Az 1970-ben tartott 15. találkozón javaslatot tett a bennszülött nők sajátos gondjaival foglalkozó szemináriumra. Bár már 70 éves is elmúlt, továbbra is részt vett a konferenciákon, melyeken a nők jogainak bővítését támogatta. 1976-ban, 82 éves korában hunyt el.