Biedermeier

Biedermeier
Barabás Miklós: Galambposta
Időszak	kb. 1815 – kb. 1848
Elterjedés	Közép-Európa
A Wikimédia Commons tartalmaz Biedermeier témájú médiaállományokat.

A biedermeier (bieder: egyszerű, szerény; Meier: a leggyakoribb német vezetéknév) átmeneti művészeti stílus volt elsősorban Közép-Európában, főként 1815 és 1848 között.

Története

A klasszicizmus, illetve az empire lassú elhalásával párhuzamosan kifejlődött polgári stílus, amely Magyarországon „táblabíró” stílus néven virágzott. Több művészeti ágban, így a festőművészetben, az irodalomban és a lakáskultúrában is jelentkezett. A stílus kispolgári miliőt, békét, nyugalmat áraszt egyszerű eszközökkel, pátoszmentesen, mind a festészetben, mind a lakásberendezések területén. Jellemzője a kisember megértő ábrázolása. Ezért fontos szerephez jut a portré, a biedermeier portrék általában kispolgári romantikával átitatott klasszicista festmények. Fontos a zsánerkép is, melyre egyik legismertebb példa Borsos József Bál után című festménye a Magyar Nemzeti Galériában. Biedermeier stílusúnak szokták minősíteni az első magyar kártyát is. Jellegzetesek a biedermeier bútorok hajlított formáikkal. Új szekrénytípus a vitrines szekrény. Ép biedermeier bútorokat őriznek Jókai Mór balatonfüredi villájában és a Magyar Nemzeti Múzeumban (Deák Ferenc íróasztala). A biedermeier irodalom a festészethez hasonlóan az életképet helyezi előtérbe. A stílus egyes elemei még Petőfi Sándor költészetében is előfordulnak.

Főbb képviselői

Jegyzetek

Források

• Zolnai Béla: A magyar biedermeier, Holnap Kiadó, Bp., 1993
• Biedermeier művészeti stílus - Bútor művészeti stílusok
• Biedermeier - Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis ^{[halott link]}
• Éber László, Gombosi György, ed. (1935). Művészeti lexikon. Győző Andor. 111. o.

További információk

• Irodalomtörténeti Közlemények 1977 Vajda György Mihály: A biedermeier (301-312. oldal)

Ez a művészeti témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!