Billy Taylor

Billy Taylor
Taylor 2000-ben
Taylor 2000-ben
Életrajzi adatok
Született1921. július 24.
Greenville
Származásafroamerikai
Elhunyt2010. december 28. (89 évesen)
Manhattan
Iskolái
  • Virginia State University
  • University of Massachusetts Amherst
  • Dunbar High School
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszerzongora
Díjak
  • National Medal of Arts (1992)
  • Grammy Trustees Award (2005)
  • Grammy-díj (2004)
  • North Carolina Award for Fine Arts (1993)
  • honorary doctor of the University of Miami (1998. május 8.)
  • National Endowment for the Arts
Tevékenység
  • zongorista
  • zeneszerző
  • zenepedagógus
  • dzsesszzenész
  • egyetemi oktató
  • rádiós műsorvezető
KiadókAtlantic Records
Billy Taylor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Billy Taylor témájú médiaállományokat.
Jazzmobile concert,1977

Billy Taylor (Greenville, 1921. július 24. –‎ Manhattan, 2010. december 28.) amerikai dzsesszzongorista, zeneszerző.

Pályakép

Billy Taylor apja fogorvos volt, anyja pedig tanár. Virginia államban és Washingtonban nőtt fel. A Virginia State College-on tanult. 1943-ban New Yorkba ment és 1944-től professzionális zongorista volt. Először Ben Webster kvartettjében játszott New Yorkban, majd Stuff Smith-el (1944), Eddie South-al, Cozy Cole-al, Machitoval és Slam Stewarttal zenélt.

Később állandó zongorista volt a Birdlandben, ahol Charlie Parkerrel, Dizzy Gillespie-vel és Miles Davis-szel játszott. 1945-ben, a Commodore-ban feltűnt Bill Coleman kvartettjében. 1946-ban Don Redmannel európai turnéra indult. Az 1940-es évek végén saját trióját vezette. 1953 nyarán duókat vett fel Charles Mingusszal, utána különböző saját comboi voltak. 1965-ben megalapította a Jazzmobile-t, és azóta nyári koncerteket és workshopokat tartottak ezen a néven Harlemben és szerte New Yorkban.

1956-ban közreműködött Quincy Jones debütáló albumán. 1958-ban zenei vezetője volt az NBC első dzsessz sorozatának (The Subject Is Jazz). 1969-ben ő lett az első afroamerikai, aki televíziós zenekart vezetett David Frost műsorában. Az 1970-es években rádiósorozata volt, 1981-től pedig a CBS Sunday Morning című műsorában vezette a dzsesszrovatot. A washingtoni „Kennedy Center for the Performing Arts jazz” tanácsadója volt.

Egyik legismertebbé vált szerzeménye az „I Wish I Knew (How It Should Feel to Be Free)” 1954-ből, amely az 1950-60-as évek polgárjogi mozgalmában szerzett népszerűséget pl. Nina Simone tolmácsolásában. Mieko Hirota-val lépett fel az 1967-es Newport Jazz Festivalon. 1973-ban írta a „Suite for Jazz Piano and Orchestra” című művét.

1975-ben a Massachusettsi Egyetemen szerzett PhD fokozatot oktatásból. Ezután az East Carolina Egyetem zeneprofesszora lett.

2010-ben, 89 éves korában szívroham következtében halt meg egy New York-i kórházban.

Diszkográfia

Díjak

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  2. 1 2 3 4 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. 1 2 3 4 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
  4. ↑ Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians
  5. 1 2 "www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2010/12/29/AR2010122904818.html".
  6. ↑ Phoenix Park Hotel, hotel, Washington: "The Commodore"

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Harry Carney című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.