Boris Vian

Boris Vian
SzületettBoris Endriu Vian
1920. március 10.
Ville-d’Avray, Franciaország
Elhunyt1959. június 23. (39 évesen)
Párizs, Franciaország
ÁlneveVernon Sullivan
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Házastársa
  • Michelle Vian (1941. július 5. – 1952)
  • Ursula Kübler (1954 – 1959. június 23.)
ÉlettársaHildegard Knef
Gyermekei
  • Patrick Vian
  • Carole Vian
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiOrdre de la Grande Gidouille
Halál okaszívinfarktus
Írói pályafutása
Jellemző műfajokdzsessz
Fontosabb műveiTajtékos napok (1946)

A Wikimédia Commons tartalmaz Boris Vian témájú médiaállományokat.

Boris Vian (Ville-d’Avray, 1920. március 10. – Párizs, 1959. június 23.): francia író, költő, muzsikus, írói álneve Vernon Sullivan.

Élete

...és egyetlen csinos lány sincs a társaságban, mert a csinos lányok mindig későn jönnek.

Vian a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus volt, műszaki főiskolát végzett. A Francia Szabványügyi Hivatalban szerzett unalmas tapasztalatai, valamint a világháborús és ifjúkori élményei szolgáltak alapul 1947-ben saját neve alatt megjelent első regényéhez. Vernon Sullivan álnéven közreadott, parodisztikus botránykönyveiért többször perbe fogták, ugyanakkor milliókat keresett velük.

Tagja volt különböző egzisztencialista köröknek és a ’Patafizikai Társaságnak is, ahol „Első Satrafának” választották. Chandler-regényeket és Strindberg-drámákat fordított egyebek mellett. A Meghajszolt vad amerikai színes bőrű szerzője, Richard Wright műveinek átültetése is inspirálta álnéven publikált „négerregényeit”. 1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott, rendszeresen publikált a Temps Modernes folyóiratban. Camus Combat című lapjának jazzrovatát vezette, munkatársa volt a Jazz Hot folyóiratnak, s Jazz News címmel maga is szerkesztett lapot. Muzsikált Miles Davisszel is.

Ötszáznál több dalt írt. Le Déserteur című pacifista dalával az algériai háború ellen tiltakozott, más lemezein a francia sanzon hagyományait folytatta, de ő írta az első francia rock-szövegeket is. A Philips, majd a Fontana hanglemezkiadó művészeti vezetője lett.

Kisebb szerepet alakított Delannoy filmjében, a Párizsi Notre-Dame-ban, Kast filmjeiben, majd 1959-ben Roger Vadim Veszedelmes viszonyokjában. 1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühös, trágár megjegyzést tett a hamis, torz adaptációra, majd összeesett. Szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt.

Jelentősége

Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon.

Élni annyit jelent, mint nevetni a halálon, és belehalni a röhögésbe.

Vian senkit nem követett irodalmi műveiben, egyedül Alfred Jarry utódja szeretett volna lenni. Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok – amelyet Raymond Queneau „korunk legmeghatóbb szerelmi regényének” nevezett – és a Pekingi ősz. Azonban életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből – a kritika közönnyel vagy értetlenséggel fogadta azokat –, míg a Sullivan-regények százezres példányszámban fogytak.

Művei

Posztumusz kötetek

Vernon Sullivan álnéven

Magyarul

Hivatkozások

  1. ↑ "LIBRIS". Svéd Nemzeti Könyvtár. 2012. szeptember 18. Hozzáférés: 2018. augusztus 24.
  2. ↑ Magyarországon – valószínűleg tévesen – úgy tudják, hogy Vian szaxofonos volt. Valójában egy kis trombitán játszott, amit „zsebtrombitának”, azaz „trompinette”-nek nevezett.

További információk

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Boris Vian témában.