Émile Antoine Bourdelle

Émile Antoine Bourdelle
Bourdelle 1925-ben
Született	Émile-Antoine Bordelles 1861. október 30. Montauban
Elhunyt	1929. október 1. (67 évesen) Le Vésinet
Állampolgársága	francia
Házastársa	Stéphanie Vanparÿs (1904. március 22. – 1910) Cléopâtre Bourdelle-Sevastos (1918. június 17. – 1929. október 1.)
Gyermekei	Pierre Bourdelle Rhodia Dufet-Bourdelle
Foglalkozása	szobrász festőművész rajzoló képzőművész művész művészetpedagógus
Iskolái	École nationale supérieure des Beaux-Arts (1884–1886)
Kitüntetései	a francia Becsületrend parancsnoka (1924. február 28. – ) a francia Becsületrend lovagja (1909. január 12. – ) a francia Becsületrend tisztje (1919. február 19. – )
Sírhelye	Montparnasse-i temető
Émile Antoine Bourdelle aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Émile Antoine Bourdelle témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Émile Antoine Bourdelle (Montauban, 1861. október 30. – Le Vésinet, 1929. október 1.) francia szobrász, Auguste Rodin mellett a 20. század elején a francia szobrászat legnagyobb jelentőségű mestere. Hatása kiterjedt a külföldi szobrászatra, így például Kisfaludi Strobl Zsigmondra is (főleg a nagy erejű íjazó Herkules).

Életpályája

Montaubanban született, ahol egyes köztéri szobrai ma is láthatók. Művészeti tanulmányait a szomszédos Toulouse-ban kezdte. 1885-ben Párizsba ment és az École des Beaux-Artsban Alexandre Falguière tanítványa lett. Dalou, majd utóbb még inkább Auguste Rodin hatása alá került. Erre a hatásra emlékeztetnek mellszobrai, melyek között ennek a műfajnak kimagasló darabjai akadnak. A felfogás lendületessége és az előadás temperamentumossága jellemzi ezeket a műveit, köztük Ingres hatalmas mellszobrát (a montaubani Ingres Bourdelle Múzeumban), James George Frazer (Musée du Luxembourg, Párizs), Anatole France és Eugène Koeberlé dr. nagy jellemző erővel stilizált mellszobrait. Ebben az időszakában készült híres Íjazó Herkules-e is. Később egyre inkább távolodik Rodintól s az archaikus görög, meg a középkori szobrászatot tanulmányozva dolgozta ki egyéni stílusát.

Ettől fogva Bourdelle mind messzebb került a naturalizmustól, egyre inkább az építészet ritmusát követő szobrászi kifejezésre törekedett, és kereste a monumentális feladatokat. Ilyeneket azonban csak már a világháború elmúltával kapott. Ekkor mintázta meg Argentina számára Carlos María de Alvear tábornok hatalmas lovas szobrát, Párizs számára pedig Adam Mickiewicz mozgalmas és nagy lendületű emlékszobrát. 1920–22-ben készült Elszászi Szent Szüze, egy 6 m magasságú szoborcsoport, amelyet a középkori gótikus szobrászat stílusa inspirált. Utolsó monumentális szobrát, a háború halottainak emlékére mintázott, többszörös életnagyságú, lándzsás Minerva alakját már csak halála után, 1932-ben állíthatta fel szülővárosa.

Munkáinak hatása a kifejező mozdulaton és az egész formarendszer tömör egyszerűsítésén alapul.

Neves tanítványai

• Emmanuel Auricoste, (Franciaország)
• Daniel-Joseph Bacqué, (Franciaország)
• Santos Balmori, (mexikói)
• Alfredo Bigatti, (Argentína)
• Ferenczy Béni (Magyarország)
• Alberto Giacometti (Svájc)
• René Iché (Franciaország)
• Aristide Maillol, (Franciaország)
• Federico Moller de Berg, (Uruguay)
• Pablo Curatella Manes, (Argentína)
• Antonio Pena, (Uruguay)
• Sesostris Vitullo, (Argentína).
• José Luis Zorrilla de San Martín, (Uruguay)

Képgaléria

• 
  Beethoven mellszobra (1902-1903 táján), Le Havre, Musée d'art moderne André-Malraux
• 
  La Liberté, Oszaka
• 
  Nyilazó Herkules, 1909 Eredeti vakolat, Musée Ingres-Bourdelle
• 
  Carpeaux munka közben, Musée des Beaux-Arts de Lyon
• 
  L'Éloquence, bronz, Buenos Aires, Musée national des Beaux-Arts (Argentína)
• 
  Grand Guerrier (1898-1900), Fondation Bemberg, Toulouse
• 
  Melankólia (1909), Mexikó, Musée Soumaya
• 
  Pénélope (1912), Montauban
• 
  Femme sculpteur au travail, Stanford, Iris & B. Gerald Cantor Center for Visual Arts
• 
  Centaure mourant, Montauban, Musée Ingres
• 
  La Victoire de Hartmannswillerkopf, Montauban
• 
  Dominique Ingres, Musée Ingres-Bourdelle
• 
  Nappal és éjjel, Párizs, Musée Bourdelle
• 
  La France (vers 1922), Párizs, esplanade du palais de Tokyo
• 
  Alfred Mayssonié (1922), Toulouse
• 
  Tarn-et-Garonne 1870-1871-es harcosainak és védelmezőinek emlékműve (1902), Montauban
• 
  Sapho (1925), Montauban
• 
  Maszk (1925), Montauban

Jegyzetek

Források

• Uj Idők Lexikona 3-4. kötet, 1044. old. Assistens – Börcs (Budapest, 1936)
• Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935) 135. old.

További információk

• Sándor Kémeri, Bölöni Györgyné: Visage de Bourdelle; előszó Albert Besnard; Colin, Paris, 1931
• Harsányi Zoltán: Bourdelle; Corvina, Bp., 1977 (A művészet kiskönyvtára)
• Stéphanie Cantarutti, Stéphane Ferrand, Antoine Bourdelle… que du dessin, Paris, Édition des Cendres, Paris-Musées, 2001, 315 p. ISBN 978-2-7596-0178-3
• Stéphanie Cantarutti, Bourdelle, Alternatives, coll. « Art en scène », 2013, 174 p. ISBN 978-286227-731-8
• Pierre Descargues, Antoine Bourdelle. La matière et l'esprit dans l'art, Les Presses Littéraires de France, 1952
• Pierre Descargues, Bourdelle, Les Amis de Bourdelle, musée Bourdelle, 1954
• Véronique Gautherin, L'Œil et la main. Bourdelle et la photographie, Sand, coll. « Eric Koehler », 2000, 256 p. ISBN 978-2710706601
• Marina Lambraki-Plaka, Bourdelle et la Grèce. Les sources antiques de l'œuvre de Bourdelle, 1985, 24 p.
• Colin Lemoine, Antoine Bourdelle. L'œuvre à demeure, Paris, Paris-Musées, coll. « Petites capitales », 2009, 71 p. ISBN 978-2759600984
• Colin Lemoine, Bourdelle, Paris, Éditions Cercle d'art, coll. « Découvrons l'art », 2004, 64 pISBN 978-2702207499
• Giovanni Lista, « Antoine Bourdelle », in Célébrations nationales, ministère de la Culture et de la Communication–Archives de France, Paris, 2010
• René-Jean, Emile Antoine Bourdelle, Coïmbra, Coïmbra Editora, 1930
• Emmanuel Schwartz, Les Sculptures de l'École des Beaux-Arts de Paris. Histoire, doctrines, catalogue, École nationale supérieure des Beaux-Arts, coll. « Catalogues et guides », Paris, 2003, 232 p. ISBN 978-2840561354
• Cléopâtre Sevastos : (Bourdelle második felesége), Ma vie avec Bourdelle, Paris-Musées et Éditions des Cendres, 2005 (Colin Lemoine által annotált kiadás)