Adam Mickiewicz

Adam Mickiewicz
Adam Mickiewicz portréja (1850)
Adam Mickiewicz portréja (1850)
SzületettAdam Bernard Mickiewicz
1798. december 24.
Zaoszje birtok, Orosz Birodalom
Elhunyt1855. november 26. (56 évesen)
Isztambul
Állampolgársága
Nemzetiségelengyel
HázastársaCelina Szymanowska
Élettársa
  • Maryla Wereszczakówna
  • Ksawera Deybel
Gyermekei
  • Władysław Mickiewicz
  • Maria Gorecka
SzüleiBarbara Mickiewicz, née Majewska
Mikołaj Mickiewicz
Foglalkozásaköltő
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiVilniusi Egyetem (1815–)
Halál okakolera
SírhelyeNational Bards crypt of the Wawel (1890. július 4. – )
Írói pályafutása
Jellemző műfajokballada, románc, dráma, epikus költemény
Irodalmi irányzatromantika
Fontosabb művei
  • Pan Tadeusz
  • Dziady
  • Ode to Youth
  • Ballads and Romances
  • Sonnets from the Crimea
  • The Books of the Polish People and of the Polish Pilgrimage
  • Konrad Wallenrod
Adam Mickiewicz aláírása
Adam Mickiewicz aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Adam Mickiewicz témájú médiaállományokat.
Walenty Wańkowicz festménye, 1828

Adam Bernard Mickiewicz (litvánul: Adomas Bernardas Mickevičius, Zaoszje birtok, Litván kormányzóság, Orosz Birodalom, 1798. december 24. – Isztambul, Oszmán Birodalom, 1855. november 26.) lengyel költő, író. Zygmunt Krasiński, Juliusz Słowacki és Cyprian Kamil Norwid mellett a 19. század egyik legnagyobb romantikus lengyel költője. A három bárd egyike.

Életútja

Nemesi családból származott, apja tekintélyes ügyvéd volt. Tanulmányait Novogrudokban kezdte, 1815-ben a vilnai egyetemen tanult, 1819 és 1823 között latin nyelvet tanított a kovnói (ma: Kaunas) iskolában. Szerencsétlen szerelme (Maryla Wereszczakówna iránt, aki később Puttkammer grófné lett) csaknem a sír szélére vitte. 1824-ben a wilnói ifjak szövetségével együtt elfogták, több hónapi fogságot szenvedett, és elrendelték Oroszországba költözését. Ekkor Szentpétervárra, onnan Odesszába, majd a Krímbe ment, ott írta híres Krími szonettek című versciklusát. Közben megismerkedett az orosz dekabristákkal és Puskinnal is. 1829-ben Antoni Edward Odyniec társaságában külföldre utazott: felkereste Goethét, bejárta Olaszországot és 1832-ben Párizsba ment, ahol három évvel később feleségül vette Celina Szymanowskát, a híres zongoravirtuóz leányát. Anyagi gondokkal küzdve, 1839-ben Lausanne-ban a latin irodalom egyetemi tanára, 1840-től a párizsi Collège de France-ban a szláv irodalmak tanára volt, később azonban a misztikus tanokat hirdető Andrzej Towiańskival tartott kapcsolata miatt megfosztották őt tanszékétől. 1848-ban Rómába ment, hogy Ausztria ellen lengyel légiót szervezzen, de csakhamar visszatért Párizsba, ahol a La Tribune des Peuples című lapot szerkesztette, melyet azonban betiltottak. 1852-ben a Bibliothèque de l'Arsenal könyvtárosi hivatalát kapta, de a krími háború kitörésekor azonnal Törökországba ment, hogy lengyel légiót szervezzen. Konstantinápolyban halt meg kolerában. Holttestét előbb Montmorencyban, a Les Champeaux temetőben, majd 1890-ben a krakkói Waweli székesegyházban, a Nemzeti Bárdok Kriptájában (Krypta Wieszczów Narodowych na Wawelu) temették el.

Munkássága

Mickiewicz forma és tartalom tekintetében egyaránt valóságos forradalmat csinált az irodalomban. Költeményeinek első gyűjteménye (Vilna, 1822-23) balladákat és románcokat tartalmaz, ebben jelent meg a Ősök (Dziady) második és negyedik része is. Az itt megnyilatkozó új romantikus irány legszebb diadalát aratta a Konrad Wallenrod (1829) című epikus elbeszéléssel, melynek hazafias szelleme határtalan lelkesedést keltett az ifjúságban. Költészetének tetőpontján, 1832-1834-ben írta a Dziady harmadik részét és a Petersburgot, melyben az 1824-es vilnai inkvizíciót pellengérezi ki. Párizsban, honvágyának és gyermekkori emlékeinek hatása alatt keletkezett Pan Tadeusz című terjedelmes epikus költeménye, „a lengyel nemesi élet enciklopédiája” (Párizs, 1834). Már előbb kiadta nagy hatású prózai művét, mely programot adott a nagy emigrációnak: A lengyel nemzet és a lengyel zarándokság könyvei (Księgi narodu polskiego i pielgrzymstwa polskiego) (Párizs, 1832), melyben bibliai nyelven dicsőíti Lengyelország múltját és jövőjét. Ezután a drámában is tett kísérleteket francia nyelven (Les confédérés de Bar, 1836); írt gyönyörű lírai költeményeket, politikai meséket, fordított Byrontól és Schillertől és több irodalmi és polémikus dolgozatot adott közre.

Magyarul

Emlékezete

Jegyzetek

  1. ↑ "a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa" (német nyelven). Hozzáférés: 2024. február 18.
  2. ↑ "Mickiewicz Adam Bernard" (lengyel nyelven). Hozzáférés: 2024. február 18.
  3. ↑ Włodzimierz Spasowicz – Alexey Markovich Umansky (1896). "Мицкевич, Адам". Brockhaus and Efron Encyclopedic Dictionary. Volume XIXа, 1896 (orosz nyelven). XIXа. Szentpétervár: Brockhaus–Efron.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  4. ↑ Bojtár Endre i. m., 487. oldal

Források

További információk

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Adam Mickiewicz témában.