Buprofezin

Buprofezin
IUPAC-név(2Z)-3-izopropil-2-[(2-metil-2-propanil)imino]-5-fenil-1,3,5-tiadiazinán-4-on
Kémiai azonosítók
CAS-szám69327-76-0
PubChem50367
ChemSpider45678
EINECS-szám614-948-3
KEGGC10912
ChEBI39381
SMILES
CC(C)N1C(=O)N(CS\C1=N/C(C)(C)C)c1ccccc1
InChI
1/C16H23N3O2S/c1-11(2)19-14(17-16(3,4)5)22-10-
18(15(19)21)12-6-8-13(20)9-7-12/h6-9,
11,20H,10H2,1-5H3/b17-14-
InChIKeyPRLVTUNWOQKEAI-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletC16H23N3OS
Moláris tömeg305,44 g/mol
Megjelenésszagtalan fehér kristályok
Sűrűség1,19 g/cm³
Olvadáspont104–106 °C
Forráspont452,8 °C
Oldhatóság (vízben)0,9 mg/l
Oldhatóság (aceton)240 g/l
Oldhatóság (kloroform)520 g/l
Oldhatóság (etanol)80 g/l
Oldhatóság (toluol)320 g/l
Törésmutató (nD)1,592
Gőznyomás1,25 mPa
kH4,24·10-1 Pa m³ mol-1
Veszélyek
LD50szájon át:
  • 10000 mg/tskg (egér)
  • 8740 mg/tskg (patkány)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A buprofezin a mezőgazdaságban kabócák, pajzstetvek, molytetvek, poloskák ellen használt fejlődésgátló anyag. Hideo Kanno és munkatársai fejlesztették ki 1981-ben.

Az Európai Bizottság 2011/6/EU irányelvében (újra) engedélyezte a buprofezin rovarirtó és atkaölő szerként való használatát.

Tulajdonságai

Fajspecifikus: nem ártalmas a kártékony rovarok természetes ellenségeire és a hasznos rovarokra. Melegvérűekre igen kevéssé toxikus.

A rovar vedlését gátolja a kitin bioszintézisének (az N-acetil-glükóz-amin(en) polimerizációjának) gátlásával.

Kifejlesztői szerint a szer kulcsa az iminocsoport, a benzolgyűrű pedig felerősíti a hatást.

Jegyzetek

  1. ↑ A BIZOTTSÁG 2011/6/EU IRÁNYELVE Archiválva 2014. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2011.1.21.)
  2. ↑ Buprofezin
  3. ↑ BUPROFEZIN
  4. ↑ Development of a New Insecticide, Buprofezin Archiválva 2014. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (Asia Science and Technology Portal)

Források

További információk