Citoplazmatikus öröklődés
Miután újra felfedezte a kromoszómális öröklődéssel magyarázható mendeli öröklődési törvényeket, kísérleteket végzett a Mirabilis jalapa négyórás növénnyel, hogy a tarka (zöld és fehér foltos) levelek színének öröklődését illetően szembetűnő ellenpéldákat kutasson Mendel törvényeivel szemben. Correns azt találta, hogy míg a mendeli tulajdonságok a forrásszülő nemétől függetlenül viselkednek, a levelek színe nagymértékben függ attól, hogy melyik szülő melyik tulajdonsággal rendelkezik. Például egy fehér ágról származó petesejt beporzása egy másik fehér terület pollenjével fehér utódokat eredményezett, ami a recesszív gén előrejelzett eredménye. A zöld stigmán használt zöld pollen minden zöld utódnemzedéket eredményezett, ami egy domináns gén esetében várt eredmény. Ha azonban zöld pollen megtermékenyített egy fehér stigmát, akkor az utódok fehérek voltak, de ha a donorok neme megfordult (fehér pollen a zöld stigmán), az utódok zöldek.
Ezt a nem mendeli öröklődési mintát később egy iojap nevű génre vezették vissza, amely egy kis fehérjét kódol, amely a kloroplaszt riboszóma megfelelő összeállításához szükséges. Annak ellenére, hogy az iojap Mendel szabályai szerint válogat, ha az anya homozigóta recesszív, akkor a fehérje nem termelődik, a kloroplaszt riboszómák nem képződnek, és a plazmid működésképtelenné válik, mivel a riboszómák nem importálhatók az organellumba . Az utódok rendelkezhetnek az iojap funkcionális másolataival, de mivel a kloroplasztiszok a legtöbb zárvatermő növényben kizárólag az anyától származnak, az előző generációban inaktiváltak lettek volna, és így fehér növényeket adnak. Ezzel szemben, ha egy fehér apát funkcionális kloroplasztiszokkal rendelkező zöld anyával párosítanak, az utódok csak funkcionális kloroplasztiszokat örökölnek, és így zöldek lesznek. 1909-es cikkében a tarka levelek színét a citoplazmatikus öröklődés első meggyőző példájaként állapította meg.
