Howard Katalin angol királyné

Howard Katalin angol királyné
Miniatűr portré ifj. Hans Holbein által, amelyet hagyományosan Howard Katalin arcképének tartanak.
Anglia
Uralkodási ideje
1540. július 28. – 1541. november 23.
Örököse	Parr Katalin
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Tudor (házasság által)
Született	1523 körül Lamberth, Sussex-megye, Anglia
Elhunyt	1542. február 13. Londoni Tower, London, Anglia
Nyughelye	Bebörtönzött Szent Péter-templom, London, Egyesült Királyság
Édesapja	Lord Edmund Howard
Édesanyja	Joyce Culpeper
Testvére(i)	Sir John Leigh Ralph Leigh Isabel Leigh Joyce Leigh Margaret Leigh Henry Howard Sir Charles Howard Sir George Howard Margaret Howard Mary Howard
Házastársa	VIII. Henrik angol király
Howard Katalin angol királyné aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Howard Katalin angol királyné témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Howard Katalin (Catherine/Katherine/Katheryn Howard, 1523 körül – 1542. február 13.) angol királyné 1540 és 1541 között, VIII. Henrik angol király ötödik feleségeként.

Nagybátyja, a befolyásos politikus Thomas Howard, Norfolk 3. hercege juttatta Katalint Klevei Anna királyné háztartásába, itt figyelt fel rá VIII. Henrik. 1540. július 28-án házasodtak össze, tizenkilenc nappal Henrik és Klevei Anna házasságának érvénytelenítése után.

1541 novemberében Katalint megfosztották a királynéi címtől, és 1542. február 13-án lefejezték felségsértésért és házasságtörésért.

Származása és családja

Howard Katalin arisztokrata családból származott: Thomas Howardnak, Norfolk második hercegének (1443–1524) volt az unokája. Katalin apja, Lord Edmund Howard (1478 körül – 1539) azonban csupán a herceg harmadszülött fia volt; mivel a korban Angliában mindent az elsőszülött fiú örökölt, Edmund nem volt vagyonos ember. Katalin anyja, Joyce Culpeper (1480 körül – 1528 körül) legalább öt gyermeket hozott a házasságba, akik első férjétől, Sir Ralph Leigh-től (1476 körül – 1509) születtek. Edmundnak és Joyce-nak ezután még legalább hat közös gyermeke is született. A nagy család eltartása nem volt egyszerű, Edmund gyakran folyamodott gazdag rokonokhoz támogatásért.

Joyce halála után Edmund még kétszer házasodott: 1530 körül Dorothy Troyest, valamikor 1537. július 12. előtt pedig Margaret Mundyt (vagy Mundayt), Nicholas Jennings özvegyét vette el. Ezekből a házasságaiból nem születtek gyermekek. 1531-ben Edmundot kinevezték Calais parancsnokának, ahonnan 1539-ben menesztették. 1539 márciusában hunyt el.

Katalin apai nagynénje, Elizabeth Howard, Boleyn Anna édesanyja volt, így Katalin és Anna unokatestvérek voltak, és Katalin közeli rokonságban állt Anna és VIII. Henrik lányával, a leendő I. Erzsébet királynővel is. Katalin emellett másodunokatestvére volt VIII. Henrik harmadik feleségének, Seymour Johannának, mivel Katalin apai nagyanyja, Elizabeth Tilney (1445 előtt – 1497) és Johanna anyai nagyanyja, Anne Say, testvérek voltak.

Gyermekkora

Howard Katalin Lord Edmund Howard (1478 körül –1539) és Joyce Culpeper (1480 körül – 1528 körül) lányaként született, anyjának nagyjából tizedik gyermekeként. Születési éve ismeretlen, a fennmaradt családi feljegyzések alapján 1518 és 1524 között született, valószínűleg közelebb a második dátumhoz. Születési helye szintén bizonytalan, valószínűleg a Surrey-grófságbeli Lambeth-ben (ma Dél-London része) született.

Anyja halála után, 1528 körül Katalint és néhány testvére apjuk mostohaanyjához, Agnes Tilney özvegy Norfolk hercegnéhez kerültek. Az özvegy hercegné két helyen vezette nagy háztartását: a sussexi Horshamben álló Chesworth House-ban és a lambethi Norfolk House-ban. A háztartást a hercegné több tucat fős személyzete és a gyámsága alatt álló rengeteg gyermek és fiatal (a hercegné előkelő származású, de szegény rokonai) alkották.

Az özvegy hercegné háztartásában kevés volt a fegyelem és a felügyelet, ő maga valószínűleg nem sok figyelmet fordított a gondjára bízott gyermekekre, és sok időt töltött távol tőlük a királyi udvarban. Katalin megtanult írni és olvasni, de műveltsége messze elmaradt VIII. Henrik néhány másik feleségéé (például Aragóniai Kataliné vagy Boleyn Annáé) mögött. Kortárs leírások szerint eleven és vidám lány volt, de senki gondolta tudományos érdeklődésűnek vagy istenfélőnek. A táncórákat nagyon szerette, de gyakran itt is elterelődött a figyelme és viccelődni kezdett. Szeretett állatokról gondoskodni, különösen kutyákról. Hamarosan idősebb lányok befolyása alá került, akik titokban férfiakat engedtek be a hálószobájukba és éjszakánként velük szórakoztak. Ezekhez az alkalmakhoz ételt és bort loptak a konyháról.

1536 körül Katalin elkezdett zenét tanulni két tanártól. Egyikük volt Henry Mannox (vagy Mannock), akinek pontos kora ismeretlen. Egyesek szerint harmincas évei végén járt (talán harminchat éves volt), de Katalin legtöbb életrajzírója szerint csak húszas évei elején vagy közepén járt. Tanár és diák kapcsolatot kezdtek, a legtöbb életrajzíró (így Retha M. Warnicke és Conor Byrne) szerint Mannox kihasználta és bántalmazta Katalint 1536 és 1538 között. Mások (mint Gareth Russell) szerint a kapcsolat sokkal rövidebb ideig tartott, és Mannox nagyjából egykorú volt Katalinnal, de Russell is „több szempontból helytelennek” tartja a kapcsolatot. Russell véleménye szerint Katalint idővel egyre jobban taszította Mannox szexuális nyomásgyakorlása, és dühítették a szolgák között terjedő pletykák a kapcsolat részleteiről. Amikor VIII. Henrik feleségeként Katalin bíróság elé került házasságtörés vádjával, ő és Mannox is bevallotta, hogy szexuális jellegű tevékenységet folytattak, de tagadták a teljes közösülés megtörténtét.

1538 tavasza körül Katalin megszakította a kapcsolatot Mannoxszal. Nem sokkal ezután új kapcsolatot kezdett Francis Derehammel, az özvegy hercegné titkárával. A szeretők későbbi vádak szerint férjnek és feleségnek hívták egymást, és Dereham Katalinra bízta pénzét, amikor elutazott. Többen, akik ebben az időben Katalin szobatársai voltak vagy a hercegnét szolgálták, tudtak a viszonyról.

1539-ben az özvegy hercegné tudomást szerzett a kapcsolatról és véget vetett neki. Dereham egy időre Írországba költözött, de lehetséges, hogy előtte megegyezett Katalinnal arról, hogy visszatérése után összeházasodnak. Amennyiben házassági esküt tettek egymásnak, majd közösültek, a korabeli egyház házasnak tekintette volna őket, de az eskü megtörténtét vagy meg nem történtét nem lehet igazolni.

Élete a királyi udvarban

Thomas Howard, Norfolk harmadik hercege, Katalin nagybátyja elhelyezte a fiatal lányt udvarhölgyként Klevei Anna királynénak, VIII. Henrik új, negyedik feleségének udvartartásában. Itt megismerkedett távoli rokonával, Thomas Culpeperrel és eleinte fontolgatta, hogy összeházasodik vele.

A király hamarosan felfigyelt a vonzó fiatal lányra. Mivel Henriket taszította Klevei Anna, tanácsadója, Thomas Cromwell, Norfolk hercegének fő politikai ellensége már kereste az ötödik menyasszonyt, egyelőre sikertelenül. Norfolk hercege meglátta a lehetőséget, hogy Katalinon keresztül visszaszerezze azt a befolyást, amelyet családja rokonuk, Boleyn Anna uralkodása alatt élvezett.

A király egyre jobban érdeklődött Katalin iránt. A középkorú férfit elbűvölte a tizenéves lány fiatalsága, csinossága és élénksége; kijelentette, hogy még sosem ismert hozzá hasonlítható nőt. Pár hónappal Katalin érkezése után már értékes ajándékokat kapott a királytól: földet és drága szöveteket.

Házassága

Henriket és Katalint 1540. július 28-án adta össze Edmund Bonner londoni püspök az Oatlands-palotában, tizenkilenc nappal Henrik és Klevei Anna házasságának érvénytelenné nyilvánítása után. Thomas Cromwellt ugyanaznap végezték ki. Katalin tizennyolc vagy tizenkilenc éves lehetett, Henrik negyvenkilenc volt. Augusztus 8-án hivatalosan is bejelentették a király új házasságát és nyilvánosan imádkoztak a házaspárért a Hampton Court-palota királyi kápolnájában. Katalin mottója a francia „Non autre volonté que la sienne” azaz „Nincs egyéb akarat, mint az övé” lett.

Az új királyné a londoni Baynard-kastélyba költözött. Érkezése nem sokat változtatott az udvar életén, kivéve a nagyszámú Howard-rokon érkezését. Fiatal kora miatt nem vett részt az államügyek intézésében. Sir Thomas Heneage minden este meglátogatta a királynét, hogy jelentést tegyen neki a király hogylétéről.1540 augusztusában Londonban járvány pusztított, ezért a királyi párnászútra ment Readingbe, Buckinghambe és Wokingba. Henrik, hogy megünnepelje házasságát, drága felújításokat végeztetett a Whitehall-palotán. A karácsonyt a Hampton Court-palotában töltötte, és a király számtalan értékes újévi ajándékot adott feleségének. Az udvar felkészült a királyné esetleges terhességére. Abban az esetben, ha Katalin valóban várandósnak bizonyul, 1541 pünkösdvasárnapján tervezték megkoronázni.

Bukása

A későbbi vádak alapján a királyné 1541 tavaszán kezdte meg házasságtörő viszonyát távoli rokonával, Thomas Culpeperrel, a király egyik kedvenc udvaroncával. Titkos találkozóikat állítólag Katalin egyik udvarhölgye, Jane Boleyn (született Parker), Rochford vikomtné, Boleyn Anna testvérének, a kivégzett George Boleynnek özvegye szervezte. Egyesek, akik állításuk szerint Lambethben szemtanúi voltak Katalin szerelmi viszonyainak, most kapcsolatba léptek a királynéval, szívességeket kérve a hallgatásukért cserébe. Néhányan közülük valószínűleg kinevezéseket kaptak a királyi udvarba.

Ebben az időben a király megbánta Cromwell kivégeztetését, és azzal vádolta udvartartása tagjait, hogy hamis vádakkal vették rá őt egy hűséges tanácsadó elpusztítására. John Lassels, egy Cromwell-párti udvaronc felkereste Canterbury érsekét, Thomas Cranmert, és elmondta neki, hogy testvére, Mary, azért nem akart bekerülni Katalin királyné hölgyei közé, mert szemtanúja volt az asszony „könnyed” viselkedésének Norfolk özvegy hercegnéjének háztartásában. Az érsek kihallgatta Mary Lasselst, aki azt állította, hogy a királyné szexuális viszonyokat folytatott, mielőtt a király felfigyelt volna rá.

A protestáns Cranmer érsek felhasználta a vádakat ellenségei, a római katolikus Norfolkok ellen. Kihallgatta Lady Rochfordot, aki, mivel kínvallatástól tartott, elmondta, hogy látta Culpepert elhagyni a királyné hálószobáját. A nyomozás során Culpeper szobájában találtak egy szerelmes levelet Katalin királyné kézírásával.

1541. november 1-jén a király elrendezte, hogy míg ő a királyi kápolnában imádkozik mindenszentek alkalmából, titokban adjanak át neki egy, a Katalin elleni vádakat felsoroló levelet. November 7-én egy királyi tanácsosokból álló, Cranmer érsek vezette küldöttség a Winchester-palotába érkezett, hogy kikérdezzék a királynét, akit zavarodott állapotban találtak, és aki képtelen volt összefüggően beszélni, annyira, hogy még az érsek is megsajnálta.

Bebörtönzése és kivégzése

Amennyiben a nyomozásnak sikerült volna bizonyítékot találni arra, hogy Katalin és Francis Dereham házassági esküt tettek egymásnak, ezzel a korabeli egyház szemében házassá váltak volna, érvénytelenítve Katalin és Henrik házasságát és semmissé téve a házasságtörés vádját. Ebben az esetben a király száműzhette volna Katalint kivégzés helyett, ám a királyné tagadta az eskütételt és azt állította, hogy Dereham megerőszakolta őt. 1541. november 23-án Katalint megfosztották a királynéi címtől és bebörtönözték a Middlesex-megyei Syon-apátságban, amely korábban kolostorként működött. Itt töltötte az elkövetkező telet. Kötelezték, hogy adja vissza a gyűrűt, amelyet Henriktől kapott; ez szimbolizálta királyi és törvényes jogainak elvételét, de a házasságot hivatalosan nem érvénytelenítették. Henrikkel soha többé nem találkozott.

Thomas Culpepert és Francis Derehamet 1541. december 1-jén halálra ítélték hazaárulásért és felségsértésért. December 10-én végezték ki őket Tyburnben: Culpepert lefejezték, Derehamet felakasztották, még élve kibelezték és felnégyelték. Szokás szerint a fejüket karókra tűzték a London Bridge-re. Katalin több rokonát is letartóztatták és a Towerba zárták. Norfolk hercege, Katalin nagybátyja visszavonult Kenninghallbe, ahonnan bocsánatkérő levelet írt a királynak. Ebben minden felelősséget unokahúgára és mostohaanyjára hárított, így elkerülte a börtönt. A bebörtönzött Howard-családtagokat bíróság elé állították, bűnösnek találták árulás leplezésében és élethosszig tartó börtönbüntetésre és birtokfosztásra ítélték.

1542. január 29-én a parlament bemutatott egy törvényjavaslatot, amely alapján ha a királyné elmulasztotta az esküvőtől számított húsz napon belül a király tudomására hozni, korábbi szexuális kapcsolatait vagy ha valakit házasságtörésre bátorított, árulást követett el és halált érdemelt. A törvényt február 7-én elfogadták, ezzel Katalin visszamenőlegesen bűnösnek minősült, és a Derehammel váltott esetleges házassági eskü kérdése is tárgytalanná vált. Az ügyben nem tartottak szabályos bírósági tárgyalást.

Amikor a királyi tanács tagjai 1542. február 10-én elmentek Katalinért, ő állítólag kétségbeesetten sikoltozni kezdett, miközben felvezették az uszályra, amely a Towerba szállította. Az uszály áthaladt a London Bridge alatt, ahol Culpeper és Dereham feje volt karóra tűzve. Az Árulók Kapuján vezették be a Towerba, ahol egy börtöncellában helyezték el. Másnap királynék szexuális múltjáról szóló törvényjavaslat a megkapta a királyi pecsétet, és Katalin kivégzését kitűzték 1542. február 13-án reggel hét órára. A kivégzés megszervezését Sir John Gage-re, a Tower connétable-jára bízták.

A kivégzése előtti éjszakán Katalin állítólag órákig gyakorolta, hogyan fektesse a fejét a tönkre, amelyet a kérésére felvittek a cellájába. Közvetlenül a kivégzés előtt higgadt volt, de sápadtnak és rémültnek tűnt, segítségre volt szüksége, hogy felmásszon az emelvényre. Utolsó szavaival bűnei bocsánatát kérte, elismerve, hogy megérdemelt volna „ezer halált halni”, amiért elárulta a királyt, aki mindig olyan kegyes volt hozzá; „megérdemelt[nek] és igazságos[nak]” nevezte a büntetését, majd kegyelmet kért családja számára, és kérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak a lelkéért. Beszéde a korban tipikusnak számított, mivel a halálra ítéltek utolsó szavait jelentették a királynak, és ők így próbálták meg megvédeni családtagjaikat. Katalint ezután egyetlen fejszecsapással lefejezték. A kivégzésen jelen volt néhány rokona, így unokatestvére, Norfolk hercegének fia, Henry Howard, Surrey grófja is, aki megőrizte státuszát a király kegyeltjeként. VIII. Henrik nem volt jelen.

Lady Rochfordot közvetlenül Katalin után végezték ki. Mindkettőjük holttestét jeltelen sírba temették a közeli Bebörtönzött Szent Péter-kápolnában, Katalin unokatestvérei, Boleyn Anna és George Boleyn sírjainak közelében. Viktória királynő uralkodása alatt restaurálták a kápolnát, és azonosították az ott eltemetett testek egy részét, de Howard Katalinét nem. Emlékét egy tábla őrzi a kápolna nyugati falán, amely mindazokra emlékszik, akik a Towerben haltak meg.

Hivatkozások

1. 1 2 Warnicke, Retha M. (2004). "Katherine [Catherine] [née Katherine Howard] (1518x24–1542), queen of England and Ireland, fifth consort of Henry VIII". Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. szeptember 23. {{cite web}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
2. ↑ Hyde, Patricia. "HOWARD, Sir George (by 1519-80), of London and Kidbrooke, Kent". The History of Parliament: The House of Commons 1509–1558 (angol nyelven). 2023. április 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. november 26.
3. ↑ Elizabeth Norton: Jane Seymour: Henry VIII's True Love. (angolul) Stroud: Amberley. 2009. ISBN 9781848685277  
4. 1 2 Conor Byrne: Katherine Howard: Henry VIII's Slandered Queen. (angolul) International version. 2019.  
5. ↑ "Norfolk House and Old Paradise Street". Survey of London: Volume 23, Lambeth: South Bank and Vauxhall. London County Council. 1951. Hozzáférés: 2025. november 26.
6. ↑ Simkin, John (1997). "Catherine Howard". Spartacus Educational (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 26. {{cite web}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
7. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Alison Weir: Henry VIII: King and Court. (angolul) London: J. Cape. 2001. ISBN 9780224060226  
8. 1 2 3 Gareth Russell: Young and Damned and Fair: The Life and Tragedy of Catherine Howard at the Court of Henry VIII. London: (kiadó nélkül). 2017. ISBN 9780008128296 Hozzáférés: 2021. szeptember 23.  
9. ↑ Ridgway, Claire (2010. július 28.). "The Marriage of Henry VIII and Catherine Howard". The Anne Boleyn Files (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 26.
10. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Alison Weir: The Six Wives of Henry VIII. 1st American ed. New York: Grove Press. 1991. ISBN 978-0-8021-3683-1  
11. 1 2 3 Smith, Lacey Baldwin. A Tudor Tragedy. New York: Pantheon. {{cite book}}: Unknown parameter |subtitle= ignored (súgó)
12. ↑ "Queen Catherine Howard to Master Thomas Culpeper". English History. 2012. október 10. 2025. március 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. november 26.
13. ↑ Eleanor Herman: Sex with the Queen: 900 Years of Vile Kings, Virile Lovers, and Passionate Politics. (angolul) 1st ed. New York: W. Morrow. 2006. ISBN 9780060846732  
14. ↑ Ives, E. W. (1992). "The Fall of Anne Boleyn Reconsidered". The English Historical Review. CVII (CCCCXXIV): 651–664. doi:10.1093/ehr/cvii.ccccxxiv.651. ISSN 0013-8266. Hozzáférés: 2025. november 26.
15. ↑ Potter, David (2002. november 1.). "Sir John Gage, Tudor Courtier and Soldier (1479-1556)". The English Historical Review. 117 (474): 1109–1146. doi:10.1093/ehr/117.474.1109. ISSN 0013-8266. Hozzáférés: 2025. november 26.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Catherine Howard című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Lábjegyzetek

További irodalom

• Fraser, Antonia: VIII. Henrik hat felesége, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1997
• Panzer, Marita A.: Nők az angol trónon – Anglia királynői és királynéi, Budapest, GABO, 2007
• David Hilliam: Királyok, királynék és fattyak. Ki kicsoda az angol királyság történetében Egberttől II. Erzsébetig. Debrecen: Héjja és Fiai. 2007. ISBN 978 963 7054 396 (150–151. oldal)

Előző Klevei Anna

Anglia királynéja 1540 – 1542

Következő Parr Katalin