2008-ig kenyaiként versenyzett, ekkor kapta meg a brit állampolgárságot. Miután brit apja még az ő gyerekkorában költözött Kenyába, könnyen megkapta az állampolgárságot.
A nemzetközi élmezőnybe 2011-ben tört be, ekkor másodikként végzett a Vueltán, ezzel beállította az ezen a versenyen elért legjobb brit eredményt, amely korábban Robert Millar (1985, 1986) nevéhez fűződött.
Kerékpárversenyzői karrierje hegyi-kerékpározással indult, csak néhány év után tért át az országúti versenyzésre. A 2006-os világbajnokságon látványos, és végül szerencsés kimenetelű balesetet szenvedett, amikor elütött egy UCI-ellenőrt, amely mindkettejük eséséhez vezetett. Végül kiderült, hogy egyikőjük sem sérült meg az ütközés során.
2007-ben állt hivatásos versenyzőnek, a dél-afrikai Konica Minolta csapat színeiben, egy évvel később pedig már a Barloworld versenyzője volt, amelynek színeiben részt vehetett a 2008-as Tour de France-on is. Itt nyolcvannegyedikként zárt, tizenkettedikként a 25 év alattiak versenyében. Részt vett a Girón is, Olaszországban 36., illetve a fiatalok között hetedik lett.
2010
2009 szeptemberében bejelentették, hogy a 2010-es szezontól kezdve a Team Sky versenyzője lesz. Ebben az évben legjobb eredményét a Tour du Haut Var elnevezésű versenyen érte el, ahol kilencedik lett összetettben.
Ugyanebben az évben második lett a brit időfutam-bajnokságon, megmutatva ezzel erényeit ebben a versenyfajtában.
2011
A 2011-es szezon elején top 15-ös összetett eredményekkel indított a kasztíliai körversenyen és a Tour de Romandie-n. A svájci körversenyen hektikusság jellemezte a versenyzését, egyes szakaszokon tudta tartani az élmezőny tempóját a hegyeken, máskor viszont az elsők között szakadt le a főmezőnytől. A verseny időfutam szakaszán kilencedikként zárt.
Froome és a Geox–TMC versenyzője, Juan José Cobo a Vueltán. Froome másodikként zárt, tizenöt másodperccel éppen Cobo mögött.
A Vueltán a honfitárs Bradley Wiggins fő segítőjeként számítottak rá a hegyi szakaszokon, ez a segítség leginkább a 9. szakaszon mutatkozott meg. A következő szakaszon, amely egy egyéni időfutam volt, Tony Martin mögött második lett, megelőzve még a csapat első számú versenyzőjének számító Wigginst is, így a szakaszt követően némileg váratlanul ő állt az összetett élén. A 11. szakaszon, bár az egyik hegyen leszakadt, végül csak a második helyre esett vissza. A 11. szakaszon az ő segítségének is volt köszönhető az, hogy Wigginsnek sikerült leszakítani a két fő riválisnak számító Vincenzo Nibalit és Joaquim Rodríguezt. A királyetapnak számító 15. szakaszon, amely az Alto de L’Anglirun végződött, ő vezette a főmezőnyt, amely a szökésben lévő Juan José Cobo utolérését tűzte ki célul. Ez végül nem sikerült, Cobo pedig a nap végén átvette a vezetést. A 17. szakaszon egy sikertelen támadást hajtott végre Froome az utolsó kilométeren, ugyanis Cobónak sikerült visszavernie azt. Végül mégis sikerült egy egymásodperces előnyt kiharcolnia magának, miután 300 méterrel a szakasz vége előtt sikerült leszakítania magáról a hazai pályán versenyző kerekest. Az időjóváírásoknak köszönhetően végül nagyobb hasznot hozott Froome-nak a szakasz, ugyanis így már csak 13 másodperc volt a hátránya az összetett versenyben. Ezt végül nem sikerült tovább faragnia a hátralévő szakaszokon, ám második helyével a verseny történetének legjobb brit eredményét állította be, Robert Millar 1985-ben és 1986-ban végzett másodikként itt.
Szeptember 16-án hároméves szerződéshosszabbításról egyezett meg a Sky-jal. Tagja volt a világbajnokságon szereplő brit csapatnak, amely hozzásegítette Mark Cavendisht a mezőnyverseny megnyeréséhez. Októberben harmadik lett a Tour of Beijingelső kiírásán.
2012
Az idény eleje nem indult jól számára, ugyanis különböző betegségek, illetve sérülések hátráltatták. Ezek közül a legkomolyabb egy még 2011-ben összeszedett trópusi fertőzés volt, amely miatt rendkívül legyengült. Március végén egy edzés során összeütközött egy hetvenkét éves gyalogossal. Első versenye a Tour de Romandie volt, majd több csapattársával együtt Tenerifén edzőtáborozott.
Froome a Tour de France 19. szakaszán. A versenyt az összetett második helyén zárta csapattársa, a szintén brit Bradley Wiggins mögött.
Froome lehetőséget kapott a 2012-es Tour de France-on, ugyanis bekerült a versenyen szereplő csapatba. A prológ után egy szerencsétlen defekt miatt több, mint egyperces hátrányba került az élen álló, a prológot megnyerő Fabian Cancellarához képest. A 3. szakaszon belekeveredett egy nagyobb bukásba, ám végül sikerült felérnie a főmezőnyhöz, és végül a győztes csapattárs Edvald Boasson Hagennel azonos idővel ért célba. A hetedik szakaszt megnyerte, miután látta, hogy sikerült az aznapi segítsége Wigginsnek, és nem fog hátrányba kerülni a szakaszon a címvédő Evansszel szemben. Otthagyta a Wiggins-Evans-fémjelezte csoportot, és 2 másodperces előnnyel megnyerte a szakaszt. A győzelem miatt rövid ideig övé volt a pöttyös trikó, azonban ezt már a következő napon átvette tőle Fredrik Kessiakoff. A 9. szakaszon második lett Wiggins mögött, ezzel feljött az összetett harmadik helyére. A további szakaszok során a címvédő Evans folyamatosan leszakadt, így Froome még egy helyet előre tudott lépni, és kettejük fő kihívójává Vincenzo Nibali vált. A 17. szakaszon Wigginsszel a második és harmadik helyen végeztek, további előnyt szerezve maguknak. Ezen a szakaszon a csapatutasítás minden valószínűség szerint a szakaszgyőzelembe került, ugyanis a felvételeken többször lehetett olyan momentumokat látni, hogy ha Froome-nak nem kellett volna Wigginst segítenie, könnyedén otthagyhatta volna őt, és üldözőbe vehette volna a végül győztes Alejandro Valverdét. A 19. szakasz ismét egy egyéni időfutam volt, ahol ismét ők ketten végeztek az első két helyen. A Tour végén az összetett is az ő dominanciájukat hozta, ezzel az első két brit lett a Tour 109 éves történetében, akik dobogóra állhattak.
Csapattársaival, Cavendish-sel, Wigginsszel, Stannarddel és Millarral együtt tagja volt az olimpián szereplő brit csapatnak. Mindkét versenyszámban, a mezőnyversenyen és az időfutamon is indult, utóbbin harmadikként zárt, ezzel pályafutása első olimpiáján rögtön érmes helyen végzett.
2013–
2025 augusztusában edzés közben egy autó elütötte Saint-Raphaël közelében, a Côte d’Azur-ön. Mentőhelikopterrel a touloni kórházba szállították. Fejsérülése nem volt, ugyanakkor légmellet kapott, öt bordája eltört és ágyéki csigolyatörést is szenvedett, valamint a szívét is műteni kellett.
41 évesen, 2026. június 3-án, a 2026-os Tour de France indulása előtti napon bejelentette, hogy visszavonul a versenyzéstől.
123Millar élete során később nemet változtatott és azóta Philippa York néven ismert. Ebben a szócikkben egyértelműség érdekében a versenyzői pályafutása során használt neme és neve van feltüntetve.
↑"Tony Martin (kerékpáros)". China Daily. 2011. október 10. Hozzáférés: 2012. július 12.{{cite web}}: Text "Tony Martin wins first-ever Tour of Beijing" ignored (súgó)
↑Bull, Nick (2012. május 31.). "Froome the fighter". Cycling Weekly. IPC Media Limited. Hozzáférés: 2012. június 8.
.JPG)
Kenya
.jpg)
